Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

Ha a szülők válnak

2016. április 26. - Deliága Éva pszichológus

"Sajnos el fogunk válni, hogyan mondjuk el a gyerekeknek?"
Az alábbiakban egy aggódó apuka levelét és a válaszomat olvashatják. A felismerhetőség elkerülése érdekében a nevek megváltoztatásra kerültek. Honlapom Kérdések és Válaszok rovatában gyakori kérdésekre, általános nevelési problémákra találhat szemléletes példákat.

Tisztelt pszichológusnő!
Számunkra nagyon kényes és nehéz témában kérnénk a segítségét. Feleségemmel 12 éve vagyunk együtt, a főiskolán ismerkedtünk meg. Nagy szerelem volt a miénk, az iskola elvégzése után össze is tudtunk költözni szülői segítséggel, és sorban jöttek a gyerekek. Boldizsár 9 éves, Levente 6, ő most megy iskolába idén szeptemberben. Sajnos úgy látjuk, hogy menthetetlenül eltávolodtunk egymástól, mindennaposak a viták, veszekedések. Bevallom, jó néhánynak a gyerekek is fültanúi, az ő érdekükben is hoztuk most meg ezt a döntést. Mit mondjunk nekik? Mindketten a feleségemmel azt szeretnénk, ha a fiúkat a legkevésbé viselné meg a dolog, már ha ez egyáltalán lehetséges. Várom válaszát, minden tanácsot szívesen fogadok. Köszönettel: L. Tamás,

Kedves Tamás!
Köszönöm, hogy megtisztel a bizalmával. Nagyon komplex ügyben kéri a segítségem, és mivel kevés információ áll a rendelkezésemre az Önök családi hátteréről és az előzményekről, így inkább általánosságban tudnék megfogalmazni néhány alapelvet. Ha személyes szülőkonzultáción vennének részt, akkor mindenképp sokat kérdeznék első körben, például fontos tudnom:
Hogyan éltek korábban? Hogy zajlik egy átlagos napjuk? Milyen a gyerekek személyisége? Mit érzékelnek a szülők közt meghúzódó feszültségből? Hogy viselik a változásokat a gyerekek? Önök milyen jövőképet látnak maguk előtt? Gondolkodtam már azon, hogy ki költözne el? Hogyan képzelik el a gyerekek elhelyezését, láthatását?
Miután ezeket, és még több részletet megbeszéltünk, tudnék igazán személyre szabottan tanácsot adni. Ahogy ígértem írok azért néhány alapelvet: Jó lenne, ha közös döntésként tálalnák a gyerekeknek a válást. Nem szerencsés, ha az egyik szülő a másikat hibáztatja, hiszen ebben a helyzetben a gyermek őrlődik, hiszen ő mindkét szülőt szereti, számára az lenne a legjobb, ha mindkettőjüket továbbra is ugyanúgy szerethetné. Ezt nagyon megnehezíti, ha az egyik fél a sértett, ha mindketten indulatosak egymás irányába, és az egyik fél nyíltan hibáztatja a másikat. Mikor a különköltözésről, válásról beszélnek, fontos hogy nyugodt légkört teremtsenek, mindkét szülő jelen legyen a beszélgetésen. Nem kell a gyerekeket elárasztani információval, néhány egyszerű mondat elég, ami az ő szintjükön érthető. Érdemes arra hagyatkozni, amit a gyerek már tud, vagy megkérdez. Máskor is visszatérhetnek majd a témára. Csökkenti a gyerek szorongását, ha elhangzik, hogy ő nem hibás abban, ami történt, ugyanúgy fogják őt/őket ezentúl is szeretni. Fontos, hogy beszéljenek konkrétumokról: ki hol fog lakni ezután, mikor fognak találkozni, mely napokon kivel lesznek. Minél konkrétabban teszik ezt, annál több kapaszkodója van a gyereknek az ismeretlenváltozás küszöbén: Jó ha megnézik térképen, fényképen, vagy élőben, hogy hová költözik az egyik szülő, ha beszélnek arról, hogy ott neki milyen helye, szobája, bútorai, játékai lesznek majd. Nekem az a tapasztalatom, hogy azok a gyerekek sérülnek a legkevésbé, ahol a szülők kulturáltan, civilizáltan tudnak egymással kommunikálni, a gyerekek érdekét mindenkor szem előtt tartják és közösen hoznak döntéseket a gyermek érdekét nézve. Jó, ha mindkét szülőnek megmarad a szoros érzelmi kapcsolata a gyerekekkel és nem szabad a gyerekek füle hallatára a másik szülőt szidni. Nyílván nem szerencsés, hogy elválnak, de lehet jól csinálni a különmenést, úgy, hogy a gyerekek dolgát nem nehezítik meg az új életük kialakításakor. Sok sikert és minden jót kívánok ehhez a folyamathoz. Igény esetén, akár már egy alkalmas szülőkonzultáción, egyénre szabottabban, az Önök családjára alkalmazható módon tudok tanácsot adni Boldizsár és Levente kapcsán. Ne feledjék, hogy Levente most kezdi az iskolát (ahogy ezt említette is levelében), így a sok változás számára különösen megterhelő lehet. Forduljanak hozzám bizalommal.ű

valas.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr118665286

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása