• Gyakori hangos vita, veszekedés

Ebben az esetben szinte tapintható otthon a feszültség. A vita hevében sok olyan bántó dolog is elhangozhat, amit a gyermek nem ért és ő maga is bizonytalanná válik, ha az ordítozás, szitkozódás gyakorivá válik otthon.

• Leplezése, eltitkolása annak, hogy baj van

Ez az ellentéte az előző pontnak, mégis baj. A gyermek ugyanis a legfeltűnőbb jelek nélkül is megérzi, hogy baj van. Ha erre rákérdez, vagy látszik, hogy valami nyugtalanítja és a szülő nem válaszol őszintén, egyszerű szakavakkal a kérdéseire, akkor a gyermek egyedül marad, azzal a homályos sejtéssel, hogy valami nincs rendben.

• A gyermek beavatása felnőtt dolgokba, nem a korának megfelelően bánás a gyermekkel

A gyermek tehát érzi, tudja, hogy baj van. A felnőttek vagy előtte ordítoznak: “Menjél csak ahhoz az ilyen-olyan szeretődhöz, mi már úgysem számítunk neked!” Vagy, amikor vele beszélgetnek, túlterhelik információkkal, például: “Tudod, anyádnak csak a vastag pénztárcám miatt kellettem!” “Apád más nők után kajtat, nem bír magával!” 

• A gyermek egyik oldalra állítása, a gyermekben szövetséges keresése

A szülő krízishelyzetében mindenhonnan támogatást, önigazolást, vigaszt vár. A gyermek érzelemvilágát ilyenkor figyelembe nem véve, elvárja, hogy  a gyermek vele értsen egyet, lássa át az ő szempontjait, adjon neki igazat a másik szülő iránt érzett sértettségében.

• Lebegtetett bizonytalanság

“Valami nincs rendben apád és köztem.” “Majd ha minden kötél szakad, elköltözök itthonról.” Az ilyen és ehhez hasonló kijelentések nem megfoghatóak egy gyermek számára. Költözés várható, de mikor? Hová? Ki, kivel költözik? Ezen részletek feltárása nélkül, az egész csak egy szorongáskeltő maszlag lesz, amivel a gyermek nem tud mit kezdeni. 

• A gyermekek másik szülőjéről negatív dolgok mondása a gyerekeknek, vagy fülük hallatára

“Anyád nem normális! “ “Apád egy szemétláda!” Jellemző, hogy a válófélben lévő szülők között sok indulat feszül. Azonban a gyermek mindkettőjüket szereti! A másik fél elásása és befeketítése a gyermekek előtt övön aluli húzás, amiben hosszú távon a gyermek is sérül, még akkor is, ha van annak a szülőnek a rovásán. És ne feledjék! A falnak is füle van! Amit este 10-kor a telefonban mesél ismerősének, lehet, hogy pontosan hallható a gyerekszobában, hiába gondolja, hogy a gyerek már alszik.

• Önmaga teljes elhagyása

Akkor is szülő marad, ha éppen krízishelyzetbe jutott. A kisírt szemek, egész nap ágyban fekvés, a háztartás elhanyagolása nem megengedhető, ha vannak gyerekek, akikről gondoskodni kell. Egyfelől természetes, hogy szomorú és ezt kimutathatja a gyermekek előtt is, de fontos, hogy míg magánemberként, partnerként válságba jutott, szülőként továbbra is tudjon funkcionálni.

• Fontos döntések gyermek kezébe adása

“Kinél szeretnél lakni?” “Válassz, apával vagy anyával szeretnél menni?” Az ilyen horderejű döntésre 14 éves kor előtt nem alkalmas egy gyermek. A véleményét ki lehet kérni, lehet tapogatózni, hogy ő mit szeretne. Azonban teljes egészében ráterhelni egy felnőtt döntés súlyát, nem szabad. A gyermekben bűntudatot kelt, ha neki kell igazságot osztania a szülei között.

Így érdemes válni, ha már feltétlenül szükséges

• Közös döntésként közölni

Míg Önök, hónapok vagy évek óta gondolkodnak párkapcsolati válságukon, addig lehet, hogy  a gyermek számára döntésük véglegessége váratlan lesz. A gyerekek sokféle képen szoktak reagálni: van aki később fogja fel, van, aki tiltakozik, van, aki elkeseredik és lehet olyan is, hogy egy gyerek elzárkózik vagy szülei ellen fordul. Legyenek türelmesek, szánjanak időt a beszélgetésre. Ha közös döntésként tálalják, úgy elkerülik a másik fél hibáztatását és, mint szülők egységesen tudnak fellépni

• A gyermek szintjéhez igazítani a közlést

A gyermek életkora, érzelmi szintje és értelmi fejlettsége, háttértudása itt a fő szempont. Nem szabad a gyermeket felnőttes dolgokba beavatni, elárasztani mindenfélével. A gyermekek tapintatosan önmagukkal, így Ön is csak annyit mondjon, ami az ő szemszögéből odaillő.

• Konkrét, a gyermekre vonatkozó részletek kidolgozása

Hol fognak lakni? Mikor találkozik majd a szüleivel? Mi történik a holmiijaival? Ezek a gyermeket érintő részletek eloszlatják a bizonytalanságot valamelyest, ami mindenképpen előáll az új, ismeretlen helyzet miatt.

• Ne hibáztassa a másik felet

A gyermek mindkét szülőjéhez kötődik. Nem tudja egyiket sem csak jónak vagy rossznak látni. Ezért helytelen az egyik szülő befeketítése, hiszen a gyermek mindkettőjüket szereti. A hibáztatással összezavarja a gyermeket, hiszen, akit ő szeret, hirtelen rossznak van beállítva.

• Biztosítsa gyermekét arról, hogy továbbra is mindketten szeretni fogják

Váláskor a gyermek addigi érzelmi biztonsága megrendül. Egy csomó változás alakul az életében, számára nem előre látható módón. Így fontos hangsúlyozni, hogy mi az, ami nem változik. Mondják el neki, hogy mindkét szülő ugyanúgy fogja szeretni őt továbbra is, még ha nem is élnek majd együtt.

• Oszlassa el gyermeke félelmét, ha önmagát hibáztatja

Majdnem minden gyermek fejében megfordul az a gondolat, hogy valahogy ő okozta a szülei bánatát, haragját, feszültségét. Azt gondolja, hogy ő nem volt elég jó, elég szófogadó és ezzel nagy bajt okozott. Fontos, hogy eloszlassák ezeket az irracionális gondolatokat, hiszen a szülők életének irányítása nem a gyermek kezében van.

• Engedje meg a gyermeknek, hogy szomorú vagy dühös legyen

Nem elvárható, hogy a gyermek ugyanolyan boldogan, zökkenőmentesen élje tovább az életét. Amin Önök régóta gondolkodnak, őt az sokkhatásként érheti. Szülőként azt is el kell tudni viselni, ha a gyermek gyászol, szomorú és sír vagy éppen dühöng. Majd idővel elmúlik ez is és újra visszatérhet a kiegyensúlyozottsága.

• Ne kelljen a gyermeknek választania  a szülei között

Ne a gyerek döntse el, hogy mikor kivel mennyi időt szeretne tölteni. Ne kelljen egy vita hevében nyilatkoznia, hogy szerinte kinek van igaza. Ne faggassák, hogy kinél érzi jobban magát, ki csinál jobb programokat, ad több ajándékot. Hagyják meg a gyermeknek a saját érzéseit és véleményét, ne osszák rá a bíró szerepét.

• Újra és újra lehessen beszélni a témáról

A válás okairól és következményeiről valószínűleg nem egy alkalommal fognak majd beszélgetni a gyerekekkel. Megfelelő időben, mikor a gyermek kifejezi erre való igényét, újra és újra kérdezni fog. És olyankor ott kell lenni a számára, és korának megfelelő módón újra és újra meg kell nyugtatni, el kell magyarázni a dolgokat.

• Törekedjenek stabil láthatási rend kialakítására

A rendszeresség, a következetesség és a kiszámíthatóság segíti a gyermek érzelmi biztonságának megszilárdulását. A gyerekeknek még nem stabilak az időfogalmaik, így a ’két hét múlva szerdán’ nehezen belőhető időtáv számukra. A láthatási rend kialakításával azonban a biológiai ritmusuk hozzászokik, rááll egy meghatározott rendre, ami a kiszámíthatóság biztonságát nyújtja számukra is.

• Mindenkor tartsák szem előtt a gyermek érdekét, tudjanak rugalmasa változtatni, ha szükséges

Váláskor lényeges, hogy a gyermek szemszögéből is megvizsgálják a dolgokat. A szülők egymás iránt érzett megbántottsága, haragja, ne homályosítsa el ezt a szempontot. Újra és újra tegyék fel maguknak a kérdést, hogy amit éppen tenni készülnek, a gyermek érdekét szolgálja-e? Ha azt tapasztalják, hogy az előre kitalált dolog mégsem működik, vegyék észre és a gyermek érdekében tudjanak flexibilisen változtatni.