Sok 14-18 éves gyerek szülőjében merülhet fel az a gondolat, hogy nem ártana a gyermeknek, ha kicsit kipróbálná magát a munka világában. Míg a szülőket a pedagógiai érzék motiválja, szerencsés összeillés akkor következhet be, ha a gyermeket meg a pénz. Ne legyenek illúzióink, a gyermek egy konkrét célért lesz hajlandó dolgozni, ő nem igazán szeretné megtapasztalni a saját bőrén az olyan mondatok jelentését, hogy: „Majd megtudod, mi a pénz értéke!” vagy „Végre rájöhetsz fiam, hogy mi sem lopjuk a pénzt!” vagy „ Most majd rájössz, hogy hány órát kell gürizni egy új okos telefonért!”

Sebaj, végül is, mindegy hogy valaki azért megy a tengerpartra, hogy ő lásson, vagy, hogy őt lássák, ha már ott van, jó eséllyel mindkét szempont érvényesül.

Hagyjuk, hogy önállóan keressen munkát?

Szép is lenne, ha a gyermek tudatos munkavállalóként felkeresné a helyi diákmunka közvetítőt, az összes szükséges iratot, igazolást beszerezné, majd pontosan megjelenne a munkavégzés helyén. Lehetségesnek tartom, hogy létezik ennyire önálló és talpraesett gyermek, sőt az is lehet, hogy valaki már rutinos nyári munkaerőnek számít. Minden más esetben, azonban javasolt a szülőnek segítenie gyermeke elhelyezkedését, hiszen nagyon sok új élethelyzet adódik, amikben a gyermek még nem jártas. Ha segít neki a szülő megtalálni, kiválasztani és elintézni az első munkáit, nagyot lendíthet azon, hogy a dédelgetett elképzelés, hogy a gyermek nyáron majd dolgozik kicsit, valóra is váljon.

Milyen munkát érdemes végeznie?

Mivel a munkavégzés által nem feltétlenül azt kéne megtanítani a gyermeknek, hogy a munka könyörtelen, unalmas és szenvedéssel jár, így érdemes olyan területen elhelyezkednie, ami iránt érdeklődik. A pályaválasztás szempontjából is hasznos lehet, ha a gyakorlatban próbálhat ki valamit, amit eddig csak távolról csodált. Ha a gyermek érdeklődik az idegenforgalom iránt, akkor egy szállodai munka, vagy ha a kereskedelemben szeretne elhelyezkedni, akkor eladói munkakör nagyon sok reális tapasztalattal gazdagíthatja. Így egyszerre két legyet ütnek egy csapással: a gyermek dolgozik, pénzt keres és segítséget kap a pályaválasztáshoz is.

Alkalmazza-e a szülő a gyermekét?

Itt arra gondolhatunk, hogy a szülő mondjuk, felajánl 1500 forintot a garázs kitakarításáért, vagy pénz kap azért a gyermek, ha lenyírja a füvet. Zsebpénz kiegészítésnek jó lehet az ilyesmi, azonban a szülőnek vigyáznia kell, hogy ne rombolja a gyermek belső motivációját azáltal, hogy külső jutalomban részesíti azért, amit amúgy is, magától és szívesen megtenne. Pszichológiai szempontból rossz az üzenete annak, ha pénzt ajánl a szülő azért mert meglátogatja a nagymamát, vagy ha vigyáz egy órát a kistestvérére. Így hát elég nehéz meghatározni azokat az extra tevékenységeket, amikért zsebpénz kiegészítésként pénzt kaphat a gyermek. Nem is nevezném munkának ezt a fajta tevékenységet, hiszen a keretek tisztázása nagyon nehéz. Nincsenek jelen azon a sajátosságok, amik munkavállaláskor megjelennek, például, hogy új emberekkel ismerkedik meg, a fizetését napokkal vagy hetekkel a munkavégzés után kapja meg, a munkavégzésnek pontos kezdési időpontja és időtartama van stb. A szülő-gyerek viszonylatban a munkáltató-alkalmazott viszonyra jellemző kereteket is nehéz kialakítani és megtartani, hiszen a szülő csinálja a limonádét, ha a kicsikéje elfáradt és kimelegedett a fűnyírás közben. Vagy megint csak a szülő lesz az, aki szabadkozva hívja fel a nagymamát, hogy kicsi lánya pár órával később ér majd oda, mert még a barátnőjével telefonál, mikor már el kellett volna indulnia.

Erőltessük, ha nem akar?

Az erőltetés kicsit erős kifejezés. Lehet sejteni, hogy a nem szeretem feladatnak nyögés a vége. Nehéz pontosan meghatározni, hogy kinél, mikor jön el az a pont, mikor nemcsak képes rá, de szeretne is dolgozni a nyáron. Így nem érdemes büntetni, vagy erőltetni sem, ha a kamasz nem motivált a munkavégzésre. Szimplán elég felvázolni a munkavégzés előnyeit, például hogy keresetét beleadva, hamarabb hozzájuthat a vágyott tárgyhoz. Ha ez nem használ, bele kell törődni, hogy lesz még jövőre is nyár.

Mennyi időt érdemes dolgoznia?

Minden klappol tehát. A kamasz akar dolgozni, sikerül neki való munkát találni. Az ideális az lenne, ha jutna ideje nyáron pihenni, feltöltődni, barátokkal találkozni, családdal nyaralni. Így mivel 2-3 napos munkák nem nagyon vannak, - a kamaszok legnagyobb bánatára, - érdemes kb. három hét-egy hónapban gondolkodni.

Kis szerencsével a szülő a munkaidő leteltével egy tanulásra motivált („Ennél még az iskola is jobb.”), a pénz értékét jobban ismerő („Képtelenség, hogy húszezer forintért ennyit kell gürizni!”) megkomolyodott („Azért a muter elég jó fej, hogy általában ad pénzt, ha kérek.”) fiatalembert kap vissza.