Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

Egy év telt el...hol tartunk most?

2017. március 27. - Deliága Éva pszichológus

Egy év telt el a magyar oktatási rendszerről írt szubjektív, ám mégis hiteles képek adó facebook posztom óta, mely sok ember figyelmét felkeltette. Számokban: 1 478 484 elért ember, 52 281 reagálás, hozzászólás és megosztás, ebből 14 ezer megosztás és 493 személyes történet, mely nagyrészt hasonló tapasztalatokról számolt be.

Mi a helyzet egy év elteltével?

• Apuka elmeséli, hogy mindennap negyed órát helyesírást gyakorolnak a másodikos kislányával, mert tollbamondás dolgozat van minden héten. Bója vagy bólya? Alaksor vagy alagsor? Terít vagy terit? Csupa egyáltalán nem, vagy nehezen kihallható apró különbség, olyan szavak gyűjteménye, amit néha még felnőttek sem tudnak helyesen leírni, mert ritka, olvasott szövegben ritkán előforduló szavak. A másodikos kisgyerek persze még keveset olvas magától, nemrég még a betűket tanulta. 1 hiba, már négyes a dolgozat. 20 szóból 15 jó: 1-es. Így hát kelletlenül, muszájból, de gyakorolnak. Nem azért mert a szülő úgy látja, hogy ez másodikosokra szabott feladat. Hanem, hogy ne kapjon minden héten egyest az amúgy életvidám, jó képességű kislány, akinek az iskolával, tanulással kapcsolatos motivációja meredeken kezd lefelé ívelni.
• Anyuka panaszolja, hogy úgy látja félősebb, sírósabb lett a kisfia, bár jó jegyeket kap, de nem biztos benne, hogy jól érzi-e magát az iskolában. A harmadikos kisfiú el meséli nekem hétfőn, hogy csütörtökön nehéz napja lesz. Mert nyelvtanból is felmérőt írnak, meg szolfézsból is, aznap lesz matek is és délután még megy hegedűórára, amit nagyon szeret, de ő fél a csütörtöktől, nehéz, hosszú nap lesz.
• Elsős kislány szülei mesélik, hogy félve nyitják ki a gyermek üzenő füzetét, mert majdnem mindennap beírást kap. A tanítók visszajelzései alapján társaival durva, nem akar részt venni az órán, bebújik a pad alá, ezzel zavarva a tanítást. Én egy jó szándékú, mosolygós, játékos kislányt ismertem meg, aki néhány részképesség tekintetében éretlen még az iskolára.
• Elsős kisfiú kapcsán keresnek meg szülők, mert a gyermek két hónapja, minden nap sírva megy be az iskolába. A gyermek elmondja, hogy börtönben érzi magát az iskolában, úgy érzi minden perce be van osztva, nem marad ideje játszani.

Sok 6-7 éves gyermek iskolaérettséget vizsgáló felmérésekor derül ki, hogy a gyermek mozgékony, játékos, figyelmetlen még, képességeinek szintje egyeletlen eloszlást mutat: van, amiben kiemelkedő, és van, amiben az átlagosnál picit lassabban érik.

Gondban vagyok, mikor az iskolaválasztást érintően kérik ki a véleményemet. Mert féltem a gyermeket. Féltem, hogy majd nem fogja szeretni a tanító néni, hogy majd pajkosságát rosszaságnak címkézik, hogy rossznak, butának fogja érezni magát az iskolában és elmegy a kedve az egésztől.

Az alternatív, gyermekközpontú, kis létszámú osztályok száma limitált, így sok gyerek végül sima, hagyományos általános iskolába kerül és csak a jó szerencsén múlik, hogy az ott dolgozó pedagógus mennyire érti majd az óvodából éppen kikerülő gyermekek lelkivilágát és testi igényeit.

A helyzet tehát nagy számokban gondolkodva, vajmi keveset változott.

Vannak gyermekközpontúbb iskolák létrehozására irányuló új törekvések és sokszoros túljelentkezéssel futnak a meglévő ilyenek. Ez mindenképpen mutatja az irányt és az igényt, azt, amire szükség lenne. Fájdalmasan lassú a változás az oktatási szemléletmód terén, és sok gyerek van veszélyben.

Veszélyben, hogy elveszíti a tanuláshoz való eredendő motivációját, a belső tudását, hogy ő is lehet ügyes valamiben és jó képességű, pszichésen eredetileg egészséges kisgyerekek válhatnak szorongóvá az iskolarendszer nem rájuk szabott követelményei miatt.

Sajnálom, ha negatív kicsengésű ez az áttekintés. A helyzet is az. Még mindig égetően nagy szükség lenne mihamarabbi változtatásra az iskolákban.
Azt látom, hogy szülőként iszonyú átérezni azt a tehetetlenséget, hogy mindehhez asszisztálni kell, mert ebben az értelmetlen rendszerben KELL érvényesülnie a gyereknek.

Gyermekpszichológusként azt tanácsolom, hogy szülőként igyekezzenek tompítani, ellensúlyozni az iskolai hatásokat.

- Ne csak a jegyről kérdezzék gyermeküket.
- Derítsék ki az okát, hogy miért lett ilyen, vagy olyan a dolgozat?
- Próbálják fent tartani a gyermek érdeklődését a tanulni való iránt, azáltal, hogy játékosan, érdekesen kiegészítik az iskolában tanultakat.
- Tegyenek róla, hogy ha nem is az iskolában, de egy másik közösségben: sportban, hobbiban, szakkörben, legyen sikerélménye a gyermeküknek.
- Ne az iskolai visszajelzéseknek higgyenek, lássák azoktól függetlenül is gyermeküket. Ne büntessék még otthon is iskolai dolgok miatt.
- Beszélgessenek sokat arról, hogy mi történik vele, hogy érzi magát.
- Csináljanak sok közös, élmény gazdag programot hétvégén, melyekből töltekezni tudnak hét közben.
- Ne beszéljenek a tanárok ellen, de próbáljanak több nézőpontot is megmutatni.
- Vegyék észre, ha segítségre van a szüksége gyermeküknek az iskolai felkészüléshez.
- A házi feladat írása és a gyakorlás ne uralja az összes délutánt és a hétvégéket, töltsenek minőségi időt gyermekükkel.

Lássák gyermeküket értékesnek és szerethetőnek akkor is, ha nem jól teljesít az iskolában, mert nem biztos, hogy ez csak az ő hibája.

(A felsorolt esetek valós példákon alapulnak, néhány részlet megváltoztatásra került, a felismerhetőség elkerülése érdekében.)

A tavalyi cikk itt olvasható: http://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/…/abbol_tudom_…

A bejegyzés trackback címe:

http://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr2112375955

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.