Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

A Kék Bálna vaklárma?

2017. április 04. - Deliága Éva pszichológus

Mostanában sokat hallani arról a terjedőben lévő internetes ’játékról’, mely kamaszokat céloz meg, és kihívások teljesítésére veszi rá őket, úgy hogy ezzel veszélyes tettek elkövetésére sarkallja őket, melynek a vége akár az öngyilkosság is lehet. Annyira furcsa, és szokatlan dologról van szó, hogy sokan értetlenül állnak a jelenség előtt, és felmerül az a kérdés, hogy ilyen tényleg létezhet? Valóban veszélyben vannak a kamaszok? Bárkivel megtörténhet? Vagy arról van szó csupán, hogy szenzációhajhász újságírók kaptak fel egy városi legendát, hogy olvasókat szerezzenek?

Jelen posztnak nem célja eldönteni, hogy a Kék Bálna valódi veszélyt jelent-e, történtek-e már olyan tinédzser kori öngyilkosságok, melyek biztosan ennek a számlájára írhatók. Fogadjuk el azt a feltételezést, hogy ha nem is olyan mértékű a veszély, vagy nem is érint olyan sokakat, mint, ahogy a média sugallja: az online tér használata közben veszélyes dolgokba futhatnak bele a gyerekek. A Kék Bálna, - vagy más, a jövőben felbukkanó hasonló negatív hatások, játékok, vakmerő-fokozódóan durvuló kihívások, - és a kamaszok erre való fogékonyságának jelenségét tekintsük át.

Hogyan szippant be normális kamaszokat egy ilyen játék?

A kamaszok egyik fő jellemzője éppen a befolyásolhatóság, mely különösen sérülékennyé teszi őket a feléjük áramló, nekik célzott külső hatásokkal szemben. Erre a korosztályra jellemző, hogy a gyerekek jelentős hormonális, testi és lelki változásokon mennek keresztül, mely nagyon igénybevevő számukra. A részben hormonális hatások által kiváltott érzelmi hullámzás, az identitás keresése, a megváltozott testtel való lassú megbarátkozás, okozhat érzelmi bizonytalanságot. A szociális hatások ilyenkor kiemelt jelentőséget kapnak, tehát ha valakit osztály vagy baráti közössége elfogad, szülei megértenek, sikereket ér el társai között, valamiben kiemelkedő teljesítményt tud nyújtani, könnyebben átvészeli ezt az időszakot. Akinél ezek a feltételek nem adottak, veszélyeztetettebbnek számít, hiszen minden kamasz vágyik arra, hogy elfogadják, szeressék, értékesnek lássák, és, hogy az átlagostól eltérjen, valamiben kiemelkedjen.

Éppen ezt a sajátosságot használja ki a Kék Bálna, hiszen a kihívások által azt az érzetet kelti, mintha vagány, bátor dolog lenne megtenni ezeket a dolgokat (például ellopni valamit a boltból, horrorfilmet nézni éjjel), és a kamasz úgy érezheti, hogy megfelelt egy kimondott elvárásnak, valamilyen próbált kiállt, különlegeset csinált, amit nem mindenki merne. A kamaszokban erős az önmaguk definiálásra irányuló késztetés, melynek része a valahová tartozás élménye. A kamaszoknak még nincs meg feltétlenül a kialakult értékrendjük, erkölcsi érzékük, előfordulhat, hogy tetteik súlyát és következményét még nem képesek felmérni. A játék tehát kihasználja a kamaszok bizonytalanságát, sérülékenységét, ráadásul olyan módon terjedve, ami a kamaszok természetes közege (virtuális tér, online világ), oly módon, hogy a kommunikáció is hozzájuk közel álljon. A kihívások megtételéről képi bizonyítékot kell küldeni, ami nagyon passzol mai világunkhoz, ahol sok kamasz nagy érzelmi jelentőséget tulajdonít annak, hogy milyen módon van jelen a közösségi média oldalakon, hányan lájkolták a képét.

Hogyan lehet védekezni?

Alapként említeném a jó érzelmi kapcsolatot szülő és gyermeke között. Ebben az esetben feltételezhetjük, hogy a kamasz megosztja szüleivel, ha valami furcsa, szokatlan dologgal találkozik. Ennek mentén jöhet létre valódi párbeszéd, ahol a szülő nem szimplán a már kész véleményét próbálja ráerőltetni gyermekére, hanem felvet egy témát, és arról beszélgetést kezdeményez. A Kék Bálna, vagy más internetes kihívás, játék is lehet a témája egy ilyen beszélgetésnek, amelynek keretében érdemes megtudni, hogy a kamasz mit gondol, mit tud erről az egészről, ismer-e valakit, aki már találkozott ilyesmivel az interneten. Ez a fajta hozzáállás partnerként kezeli a gyermeket. Nem egy készen kapott valamit kell elfogadnia, hanem éppen, hogy saját gondolatainak a megformálására készteti gyermekét a szülő. Ha kiskorától kezdve ebben a szellemiségben nevelkedett, akkor 14-15 éves korára kialakul az a képessége, hogy ne fogadjon be kritikátlanul eszméket vagy más hatásokat, hanem kérdezzen, nézzen mögé, gondolkozzon róla, ismerjen meg más nézőpontokat, és úgy formáljon saját véleményt. Ez a fajta elemző és gondolkodó képesség és a szülő és gyermeke közt meglévő bizalmi kapcsolat egyfajta védettséget biztosít a gyermek számára, melynek segítségével ő is, ha egyedül találkozik valamilyen kétes hatással, képes lesz eldönteni, hogy az jó vagy rossz.

A szülő árt a bizalmi kapcsolatnak, ha erős tiltással próbál nevelni, például a teljes internet használatot letiltja, nem engedi gyermekét számítógép közelébe.

A szülő ne kémkedjen gyermeke internetes tevékenysége iránt, ezzel megint sérül a bizalom. A kamasz törekszik intim szférájának kialakítására és védelmére, ezt tiszteletben kell tartani. A jó érzelmi kommunikáció lehet tehát annak a kulcsa, hogy a szülő mégis tudjon arról, hogy milyen online felületeket használ a gyermeke, kikkel ismerkedik a virtuális térben, vagy mi foglalkoztatja.

Szintén fontos pont lehet a védekezésben a biztonságos internethasználat megtanítása, melynek során a szülő felhívja gyermeke figyelmét a veszélyekre. Ha valaki először találkozik egy potenciális veszélyes hatással, csak a spontán reakciójára hagyatkozhat. Ha azonban hallott már hasonlóról, akkor nem éri felkészületlenül, naivan a dolog, és lehetnek megoldási mintái a helyzetre.  Mit kell tennie olyankor gyermekének, ha egy ismerőse azt kéri, küldjön magáról meztelen képet? Mi a teendő, ha egy számára ismeretlen valaki személyes találkozóra hívja? Ezekről fontos, hogy akár osztályfőnöki órán, akár otthon is szó essen.

A gyermek körül lévő más családtagok, barátok, pedagógusok is sokat tudnak azért tenni, hogy észrevegyék, ha egy gyermek tartósan nem érzi jól magát a bőrében. Ha jó személyes kapcsolatot, erős kötődést alakítanak ki a kamasszal, bízhatnak benne, hogy nem fog villámcsapásszerűen valami nagy butaságot elkövetni, hiszen ha bajba kerül, tudja, hogy van kihez fordulnia.

A jelenség hátterét vizsgálva láttuk, hogy a kamaszokban ott a vágy a valahová tartozásra, elismerésre és próbatételekre, kihívásokra vágynak, amelyekben konstruktívan csatornázhatják a bennük rejlő energiákat. Járuljon hozzá szülőként vagy pedagógusként hogy mindez megvalósuljon! Ahhoz, hogy egy kamasz ne legyen túlzottan kitéve az internet használatban rejlő veszélyeknek, az is fontos, hogy elfogadottnak és sikeresnek érezze magát a valódi világban, így ne kegyen érzelmi hiánya, melyet egy fiktív, virtuális közösségben próbál kielégíteni.

Kék Bálna ide vagy oda, amiért jó, hogy előkerült a téma

Vitatható, hogy a Kék Bálna valódi, jelentős veszélyforrás-e ma Magyarországon. Azonban amiért jó, hogy mégis előkerült a téma, hogy saját bőrünkön tapasztalhatjuk, hogy hírek, információk hogyan terjednek az internet és a média által, hogyan írva át a valóságészlelésünket. Talán a szülők is bizonytalanok, hogy, most a Kék Bálnáról szóló híreket mennyire kell komolyan venni. El tudják képzelni akkor egy sokkal kevésbé tapasztalt, még hiszékeny kamasz helyzetét, aki az interneten találkozik egy információval. Hogyan ellenőrizheti az információ hitelességét? Hogyan tud több forrásból is tájékozódni?

A Kék Bálna körüli hírverés talán éppen annak a példája, hogyan kerül túlzott hangsúly egy elég távoli, keveseket érintő témára. Hogyan siklik át a média mindennapos jelenségek felett, melyek sok embert érintenek, és hogyan adnak nagy hangsúlyt valaminek, ami tele van extremitásokkal, szélsőségekkel. Arra vagyunk szocializálva, hogy az ilyesmire felkapjuk a fejünket, vonzó, kíváncsiságot felkeltő dolog valami kirívóról beszélni, amely sok embert megmozgat érzelmileg. Egy fiatal öngyilkossága pedig ilyen téma. És még extrémebb a helyzet, ha felmerül a gyanú, hogy ártó erők megvezetik, manipulálják a fiatalt, hiszen ekkor nem csak a szomorúságot érzi az olvasó, hanem a meghökkenést, felháborodást is, ilyen hírt pedig szívesebben olvasunk, mint szomorút. Nem is beszélve az összeesküvés elméletekre fogékony olvasókról, akik felkapják a fejüket az olyan hírek hallatán, melyek céloznak arra, hogy egy társulás, vagy közösség távoli, titkos irányítói kísérleteznek ártatlan fiatalokkal. Hozzájárul a hír terjedéséhez az emberek ok keresése is, hiszen egy fiatal öngyilkossága annyira megdöbbentő, hogy szeretnék, ha lenne rá elfogadható ok. Sok tényező szerepet játszik tehát abban, hogyan kel szárnyra egy hír az interneten, és milyen utat jár be aztán. Ha egy felnőttre ilyen könnyen lehet hatni, akkor elképzelhetjük, hogy mennyire kiszolgáltatott egy internethasználó kamasz. Ne feledjék, a biztonságos internethasználat tanulható!

Ha a Kék Bálna nem is, de más veszélyforrások leselkedhetnek a kamaszokra.

Gyakoribb internetes veszély, mely sokkal többeket érint például az internetes zaklatás, érzelmi zsarolás, bullying, csúfolás, kiközösítés, megalázás, rossz hír keltés. Ezekben sokszor az elkövető és az áldozat személyesen is ismerik egymást, és néhány vagy egy ember tekint rosszindulatú megjegyzései célpontjának egy másik embert. Sokkal ritkább, hogy egy ismeretlen figura által működtetett zárt csoportba önként csatlakozik valaki, ahol aztán teljesen az illető hatása alá kerül, anélkül, hogy személyes ismeretségük lenne.

A kamaszkori öngyilkosság szélsőséges tett, melynél sokkal gyakoribb az, hogy egy kamasz magányosnak, kitaszítottnak, sikertelennek érzi magát, nem találja a helyét a világban. Az öngyilkossági kísérlet sok esetben segélykiáltás, mellyel megpróbálja felhívni magára a figyelmet a kamasz, valójában elviselhetetlennek érzett helyzetéből szeretne kitörni. Ha lenne más alternatívája, családi, baráti vagy szakmai segítsége az jelentősen javíthatna helyzetén.

Szintén nem túl gyakori, hogy mindenféle előzetes jelzés nélkül, egy fiatal olyan szélsőséges tettre adja a fejét, mint az öngyilkosság. Állhat a háttérben családon belüli erőszak, elhanyagolás, trauma, depresszió vagy egyéb pszichiátria betegség is. A depresszió jeleinek észrevétele segíthet abban, hogy megfelelő segítséget kapjon a fiatal.

Depresszióra is utalhat, ha az alábbi jelek közül egyet vagy többet tartósan, nagy mértékben észlel kamasz gyermekénél:

- szóbeli közlések, melynek során alacsony önbecsüléssel beszél saját magáról

- szélsőséges hangulatingadozások, gyakori sírás

- tartós levertség, kedvetlenség

- zárkózott viselkedés

- fásultság, motiváció hiány

- alvás zavarok

- baráti kapcsolatok megszűnése

- beszűkült érdeklődési kör

- teljesítmény romlás

- étkezési szokások megváltozása

A média figyelem miatt most többen hallanak a Kék Bálnáról. Használjuk ezt jóra! Ennek kapcsán szó eshet a szülő gyermek bizalmi kapcsolat fontosságáról, a gyermekkori depresszió felismeréséről, és a tudatos internethasználatról is.

Ezekről a témákról fontos beszélni, és még ha egy felkapott hír kapcsán is, de ha több szó esik erről, talán tehetünk valamit a prevenció érdekében.

Amennyiben  a témában érintett vagy csak veszélyeztetett kamaszról van szó, fontos, hogy egyedi sajátosságoktól függően a gyermekvédelmi ellátórendszer, szakpszichológus vagy gyermekpszichiáter mihamarabbi szakszerű segítségéhez jusson az érintett, hogy a tragédia megelőzhető legyen.

kekbalna.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr3212400693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.