Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

A gyerekek is gyászolnak, csak másképp

2017. november 01. - Deliága Éva pszichológus

November elseje: a felnőttek eltávozott szeretteikre emlékeznek, rég nem látott rokonaikat látogatják meg, temetőbe mennek, mécsest gyújtanak, virágot visznek a sírra. Ennek az emlékezésnek, ünnepnek, részesei a gyerekek is. Hogyan szabad, lehet beszélni egy gyermekkel a halálról? Mit tudunk a gyermeki gyászról?

Tapasztalatom szerint életkori sajátosságként időnként akkor is előkerül a halál témája, ha gyermeknek nem volt még veszteségélménye. Először 3-4 éves kor körül, majd a kisiskolás kor elején szokott ez felmerülni. Minden életkorhoz különböző válasz tartozhat, ám az minden esetben elengedhetetlenül fontos, hogy ne kezeljék tabuként a halál témáját. Tudjanak róla természetes módon, az élet részeként beszélni. Sokat segít, ha világnézetüknek, vallási hovatartozásuknak megfelelően beszélnek a test és a lélek útjáról. A kisgyermeknek is könnyebb elfogadni a halál gondolatát, ha azt a felfogásmódot közvetítik, hogy a lélek útja más, mint a testté, hogy nem veszítik el teljesen, azt aki eltávozik közülünk, hiszen a szívükben örökké megőrizhetik emlékét.

A gyerekek is gyászolnak, csak másképp, mint a felnőttek. Érzelmi reakciójuk kiszámíthatatlanabb. Előfordul, hogy a veszteség híre látszólag meg sem érinti, nem rázza meg a gyermeket, majd egy váratlan helyzetben, hirtelen kibukhat a szomorúsága, dühe. Gyermekként nehezebb megérteni a halál véglegességének a fogalmát. Ha az elhunythoz nagyon kötődött a gyermek, akkor is időbe telhet, míg megérzi a hiányát, és inkább ezt követően erősödnek fel érzelmi reakciói. Ne várjon bármilyen hangulatot, vagy viselkedést gyermekétől, hiszen egy gyermeknek gyorsabban és szélsőségesebben ingadozik a hangulata, és könnyebben elterelődik a figyelme, mint egy felnőttnek. Azonban a gyerekek gyászát alulbecsülni sem szabad, hiszen attól, hogy képes mosolyogni, még ott munkálhat benne a szeretett személy elvesztésének fájdalma.

A gyász olyan, mint a búvópatak.

Néha láthatatlan, érzékelhetetlen, máskor meg elemi erővel tör fel a felszínre. A gyerekeknél nem a szomorúság az egyértelmű reakció, hiszen az is előfordulhat, hogy, ahogy a gyermek érzelmi biztonsága megrendül: szorongóvá, kevésbé kiegyensúlyozottá vagy éppen dühössé válik. A gyászév fogalma hasznos ilyenkor, hiszen egy év eltelte minimálisan szükséges ahhoz, hogy a szeretett személy nélküli családi dinamika elkezdjen kialakulni, minden ünnep legyen már egyszer, amit másképp csinálnak majd ezentúl. Fontos szempont, hogy a gyermek érzelmi biztonsága azért is megrendülhet, mert a körülötte lévők is gyászolnak, és előfordulhat, hogy érzelmileg nem olyan nyitottak és elérhetőek, hiszen a saját fájdalmuk és veszteségük feldolgozása sok energiát és figyelmet elvisz. Ilyenkor is fontos, hogy a gyerek ne maradjon egyedül a kérdéseivel, legyen olyan szülő, akinek még a legnagyobb gyász idején is jut szabad érzelmi kapacitása a gyermekkel türelmesen foglalkozni.

A gyerekek képesek megérezni és átvenni a felnőtt érzelmi állapotait, ez tovább növeli a gyászfolyamatuk komplexitását, hiszen a gyászoló felnőtt érzéseit is átérzik. Tévhit, hogy a gyermek előtt mindig erősnek kell mutatkoznia a felnőttnek, hiszen a szomorúság kimutatásával a gyermek arra is mintát kaphat, hogy hogyan lehet a negatív, megterhelő érzéseket is megosztani. A felnőttnek saját magában is tudatosítania kell, hogy nem lehet teljesen megóvni a gyermeket a szomorú, nehéz érzésektől. A gyermeknek is joga van gyászolni, és akkor tud a szülő segíteni neki ebben, ha érzelmileg jelen van, elérhető és biztonságot nyújt. A gyermek gyászát is segítheti a közös emlékezés az elhunytról, a szép emlékek felidézése és az apró szertartások, melyek a búcsút, az emlékezést szolgálják. Ezt érdemes nem csak Halottak napja alkalmából, hanem az év során bármikor megtenni, amikor erre a gyermeknek igénye van.

gyaszolo.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr3313131992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.