Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

A szülői bűntudatról

2018. február 14. - Deliága Éva pszichológus

A minap egy anyukával beszélgettem, aki elmesélte, hogy úgy érzi, nem az igazi a kapcsolata hat éves óvodás fiával. Mikor az előzmények kerültek szóba, kiderült, hogy fia tervezett baba volt, azonban mikor a pici megszületett épp lakásfelújítás kellős közepén tartottak, és néhány hétig eltartott, míg sikerült rendezni a körülményeket. Amit még az anyuka nehezítésnek élt meg akkoriban, hogy végül tér-aránytalanság miatt császármetszéssel segitették a világra a kicsit, aki nem akart szopni, besárgult, az első pár hétben nagyon aluszékony volt. Utána ingerlékeny, érzékeny, hasfájós kisbaba lett, akihez egy éjszaka nyolcszor is fel kellett kelni. A tejtermelés nem igazán indult be, a gyerek ímmel-ámmal szopott, sokat bukott, bár gyarapodott, de a rokonok megjegyzései alapján azt szűrte le az édesanya, hogy nem elég szépen, nem elég nagy tempóban. Tehát adott: zilált környezet, első gyerekes szülők tapasztalatlansága, nem pont a tervezettek szerint alakult szülésélmény, egy megnyugtathatatlanul síró csecsemő és a kívülállók kritikus megjegyzései. Csak a pszichológusi foglalkozások alatt sikerült lassan-lassan kibontani, hogy mindez hogyan járult hozzá az anyukát évek óta mardosó bűntudathoz, hogy mennyi minden nehezítette azt, hogy ez az anyuka kompetens édesanyának érezhesse magát.

Különösen nehéz helyzet, ha nem rendezettek a körülmények, ha napközben alig van segítsége az anyukáknak, - ahogy ennél a családnál is, - és ha a gyermek nem jó evő és alvó.

Az említett anyuka belekerült egy negatív spirálba, ahol az első perctől kezdve bűntudata volt, amiért nem tudta ’rendesen’ megszülni gyermekét, amiért nem volt képes megnyugtatni, és amiért nem tudta csak anyatejjel táplálni.

Az első gyerekes szülők gyakran esnek abba a hibába, hogy mindenfélét összeolvasnak az internetről a gyermekgondozás és nevelés kapcsán, és magukkal szemben irreális elvárásokat támasztanak. „Majd én csak hordozni fogom, mert micsoda szívtelenség babakocsiba tenni.” „Az én gyerekem két éves koráig kap majd anyatejet, akkor tudom jól erősíteni az immunrendszerét.” „Én mindennap főzni fogok majd neki bio élelmiszereket, nem adok neki bolti bébiételt. „Milyen anya az, aki bölcsödébe adja a gyerekét, minek szül az ilyen, én három éves koráig itthon leszek vele.”

Sok-sok elképzelés, gyereknevelési elv, ami, mint a kártyavár omlik össze, abban a pillanatban, hogy világra jön a kicsi.

Kiderül, hogy a gyereknek vannak hozott dolgai, szokásai, temperamentuma, ami egyáltalán nem biztos, hogy illeszkedik abba a képbe, amit az anyuka és az apuka elterveztek.

A sok magával szemben felállított elvárás miatt, amit a rokonok, ’jóakarók’ kritikus megjegyzései csak fokoznak, elkezdi magát ’szar anyának’ vagy’ rossz apának’ megélni a szülő.

Ördögi kör, mert onnantól kezdve a gyerek összes megnyilvánulását a saját hibájának érzi. Nem alszik jól? Biztos mert rosszul csinálom az altatást. Nem eszik jól? Biztos mert nem jól szoptatom. Sírós? Biztos, mert elkényeztettem.

Közben a szülő fárad, napról napra egyre fáradtabb, és pozitív visszajelzés híján egyre jobban marcangolja a kétség, hogy ugyan mi gond lehet vele, hogy neki semmi sem sikerül?

Az igazság az, hogy olyan is előfordul, hogy a szülő semmit sem ront el. Egyszerűen csak ilyen a gyerek. Sírós, nyugtalan, éjszaka 10-szer felébredős, válogatós evő.

A szülők, a tapasztalatom szerint, több mindent tulajdonítanak saját hibájuknak, mint, ami valójában az. A gyerek ’nem tökéletes’ működéséért önmagukat okolják, és ez már a gyermekkel való kötődésükre is kihathat. A szülők sokszor kíméletlenebbek önmagukkal, és az irreális, maximalista önmagukra vonatkozó elvárásaik miatt, extrán szenvednek attól, ha éppen nem jól sikerül megoldani egy helyzetet. Kiabál, és türelmetlen ilyenkor a szülő, és utána kardjába dől, hogy tuti, hogy a ő a földkerekség legrosszabb szülője. Közben nem is. Ehhez néha jól jöhet egy olyan hiteles külső szem – akár egy gyermekpszichológus személyében -, aki segít eldönteni, hogy mi az, ami életkori sajátosság, és a gyermekből fakad, és mi az a néhány dolog, amin, ha sikerül változtatni a szülőnek, akkor sikeresebb anyának vagy apának érezheti magát és javíthatja kapcsolatát a gyermekével.

sadparent.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr7913668444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása