Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

Apró-cseprő folyóügyek

2016. április 26. - Deliága Éva pszichológus

WC-t a játszóterekre!

Kisgyermekes anyuka? Játszóterező apuka? Unokázó nagyszülő? Gyermekvigyázó? Nagy tesó? Kis tipegő? Mindenki tudja miről beszélek. Mindenki?!

Ahhoz, hogy valaki pszichológiai értelemben jól legyen legelőször az alapvető biológiai szükségleteinek ki kell lenniük elégítve. Ilyen szükséglet a biztonságra, melegre, ételre, italra való vágy. Ide sorolnám az ürítés funkcióját is, mert bizony emberek lévén néhány óránként megéhezünk, megszomjazunk és bizony szólít a természet. Tudja ezt mindenki. Miért kell erről egyáltalán beszélni?

Azért, mert úgy tűnik, hogy a döntéshozók, akik abban a helyzetben vannak, hogy játszótereket hozzanak létre, alakítsanak ki és tartsanak fenn: ők ezt nem tudják.

Civilizált lények lévén, ha tehetjük, elkerüljük az utcán, buszmegállóban, bokorban, fa mögött, pad mellé ürítést. Arra tanítjuk gyermekeinket is, hogy használják az erre kijelölt WC-t.
Kimegy az átlagos szülő, átlagos gyermekével az átlag magyar játszótérre és ott időt tölt. Minimum fél órát, de ha az a kölyök nem hajlandó fél óra után kifáradtan, megelégedetten távozni, akkor 1, 2, 3 óra időtartamot is kénytelen az átlagos szülő, átlagos kölykével kint tölteni.
Ennyi idő alatt azonban már szinte egész biztos, hogy valakinek pisilnie kell. Várandós kismama, neki elég fél óra is, és már keresi szemével a mosdót. A többi szülő meg topog, visszatart és hazaindul, amint megérzi, hogy szólítja a szükség. Az az izgő-mozgó kölyök, meg vegye tudomásul, hogy most már menni kell. Ja, igen, a kölyök! Nem átall szólni, hogy pisilni vagy kakilni kell! Azonnal, akkor és ott. Lássuk be, tőle nem elvárható, hogy 5-10-30 percig tartogassa, míg hazaérünk.
És akkor jön a bokorba pisiltetés. Fő a diszkréció! Láttak már szülőt letolt gatyás gyerekét - a bokor mellett-felett - lebegtetni? Aztán jön a kaki homokozólapáttal félreeső sarokba elásása. Minden szülő alapfelszerelése kell legyen zsepi, nedves WC-papír, zacskó és egy gyalogsági ásó.

Élményszinten? Föld alá süllyedés. Megszégyenülten távozás. “Legközelebb nem ide jövünk.” “Majd legközelebb nem adok neki annyit inni, hátha akkor kibírja.” “Amíg otthon nem kakilt, el sem indulunk inkább.”

Tanulság? Majd legközelebb menjünk egy másik játszótérre, ami közvetlen közelünkben van (nincs ilyen), vagy egy olyanra, ahol kulturált, használható WC van (nincs ilyen).

Azok kedvéért, akiknek nincs mindennapos játszótéri tapasztalatuk számba veszem az általam gyakrabban látogatott játszótereket. Kis budapesti játszótéri körkép:
Első: A játszótéren nincs WC. Ennek közelében, a bekerített játszótéren túl van egy eléggé megbízhatatlanul nyitva tartó, fizetős köztéri WC. Kívülről elhanyagolnak hat, bemenni az évek során alig alig láttam valakit. 180 forint.
Második: A játszótér területén van egy darab ritkán ürített mobil WC, amiben sajnos leggyakrabban fedél nélküli emberek végzik a dolgukat. Sajnos a rendszeres karbantartás, csere és takarítás hiánya miatt az egy darab mobil WC elvesztette azt a funkcióját, hogy a játszótérre érkező szülők és gyerekek használni tudják.
Harmadik: Ide is telepítettek egy darab mobil WC-t, sajnos ezt sem a szülők és a gyerekek használták, nem volt rendszeresen karban tartva, takarítva, az 50 méteres bűzfelhő miatt kihalt a játszótér azon szeglete, ahol a mobil WC árválkodott. Később elvitték, újat nem hoztak helyette.
Negyedik: A parkban kialakított játszótéren nincs WC. Pár száz méterre a játszótértől van egy fizetős köztéri, vécés nénivel, aki segítőkészen letépi a papírt nekünk, nehogy túl sokat vegyünk. Kezet mosni pénz nélkül, ne is próbáljunk.
Ötödik: Újonnan kialakított játszótér, sportpálya, piac mellett. Itt korábban nem volt WC, most van egy férfi, egy női. Az akadálymentesített külön helységben a vécés néni irodája van, így az nem használható, a babakocsit emiatt kint kell hagyni. Ingyenes, tiszta. Ha nem zavar bennünket, hogy a vécés néni tőlünk 2 méterre ül és tőle csak egy papírvékony ajtó választ el, egész jól használható.
Hatodik: A város egyik legdrágább környékén, felújított játszótér. Itt nem fizetős külön női-férfi WC is van, kulturált, nagy a forgalma, igyekeznek tisztán tartani.
Hetedik: Máltai Szeretetszolgálat által fenntartott játszótér. Itt van benti foglalkozásra alkalmas kis ház, kölcsönözhető sporteszközök, van segítő személyzet, működik a WC is. Ingyenes.

A hetedik a kedvencem, de tőlünk távol található, csak egyszer jártunk ott. Elgondolkodtató élmény volt. Így is lehet? Végül is, ha tudunk embert küldeni a Holdra és atomreaktort építeni, akkor mennyire lehet nehéz egy játszótéri csatornázott WC kialakítását és üzemeltetését megoldani?

Nagyon halkan jegyzem csak meg, hogy akadálymentesített WC, pelenkázó helység és a szoptatós szoba hiánya is gyakran felmerül.

Vagy rossz irányba gondolkodom, és egyáltalán, minek akar játszóterezni az a megátalkodott kölyök?!

Amíg ezt a helyzetet nem sikerül rendezni, semmilyen döntéshozó ne beszéljen arról, hogy vállaljanak több gyereket a magyar családok. Mert néha ilyen apró cseprő folyóügyeken is múlik, hogy jó-e ma Magyarországon szülőnek lenni.

pee.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr828665346

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.