Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

Biztonságos a világunk egy gyermek számára?

2016. április 26. - Deliága Éva pszichológus

Biztonságban érezheti magát gyermeke?

Terrorveszély. Fenyegetettség. Jönnek a migránsok. Lövöldözés, halottak. Öngyilkos merénylő. Lezuhant, eltérített repülőgép. Milyen világban élünk?

A globalizáció és felgyorsult világunk mellékhatásaként minden, a világban történt számottevő eseményről frissen, gyorsan értesülhetünk. Ott van a hírműsorokban, az újságok címlapján, az internetes portálokon, ez szól a rádióból.

Szokott Ön rádiót hallgatni, miközben kocsival oviba vagy iskolába viszi a gyermekét? Szokott otthon bekapcsolva lenni a TV? Szokott családjával, barátaival közéleti eseményeket megvitatni, úgy, hogy a gyermek is hallótávolságon belül van?

Ha a válasz bármelyik kérdésre: igen, akkor az Ön gyermeke rendelkezik információkkal, vagy annak részeivel, egy-egy morzsájával a világ eseményeit illetően. Felbolydult világban élünk. A csapból is az agresszió, veszély, bizonytalanság folyik.

Ön mit gondol, biztonságos a világ?

Szülőként ott a felelőssége, hogy biztosítsa a gyermek érzelmi biztonságát, megfelelő nyugodt körülményeket teremtsen az ő harmonikus fejlődéséhez. Az, hogy Ön mit gondol a világról, nagyban befolyásolja, hogy a gyermeke hogyan fog vélekedni.

Inkább ilyeneket mond neki?
“Senkiben sem szabad megbízni!” “Vigyázz, ne állj szóba idegenekkel!” “Nem mehetsz el a távolabbi játszótérre, mert még elrabolnak” “Vele ne barátkozz, mert aztán te is drogos leszel.”

Vagy ilyeneket? ”Menj csak kicsim, itt leszek!” “Nyugodtan próbáld ki, tapasztald meg, aztán majd eldöntöd, hogy neked való-e.” “Ha bajba kerülsz, kérj segítséget, bízom benned!”

Csecsemőkorban a gyermek még nem sokat észlel a távolabbi világból. Anya finom illata, lágy érintése, puha takaró, meleg ágyikó. Szerencsés esetben ez veszi körül. Gondoskodó, az igényeire érzékenyen reagáló anyával rendelkező kisgyerekekben kialakul az a belső biztonság, amit ősbizalomnak nevezünk. Képes lesz szeretni, mélyen kötődni, bízni az emberekben. Biztonságban érzi magát. Mi történik aztán ezzel az alapvető bizalommal a világ felé?

Óvodáskorban beszélhetünk először arról a hatásról, hogy már eljutnak hozzá a tágabb környezet történései is. Megmarad a kis mikro környezete: az otthon, játszótér, ovi, nagyszülők, rokonok közege, de már lát, hall, tapasztal dolgokat a nagyvilágból. Sokszor többet, mint gondolnák! Iskolás korban még inkább felerősödik ez a hatás, a nagyobb gyerek, már maga is elolvashatja a plakátok, újságok szövegét, többet megért abból, amit lát vagy hall.

Gyermekpszichológusként találkozom olyan budapesti gyerekekkel, akik attól féltek, hogy az ő házukat is elönti a vörös iszap (a vörös iszap katasztrófa idején), olyanokkal, akik attól tartottak, hogy majd az ő ovijukra fog rázuhanni egy repülőgép, és sokan félnek a betörőktől is.
Azt látom, hogy a médiából áramló sok negatív információ elárasztja a gyerekeket is. A gyerek nem tudja megválasztani egy bizonyos életkorig, hogy szeretné-e hallgatni a híradót, ő is azt nézi, amit a szülei. Sok háztartásban háttérzajként megy a rádió vagy TV.
A koruknak nem megfelelő ingereket, melyeket elárasztó módon, sokszor ismételve tapasztalnak meg a gyerekek, nem tudják feldolgozni. Irreális félelmeket, szorongást táplál az ilyen inger, mely a gyermeki fantáziába beleszőve sokszor felnagyítva jelenik meg. Ezek a világméretű katasztrófák nem gyermeki léptékűek. Az ilyesmi rombolja a gyermek biztonságérzetét.
Nem kell teljes tudatlanságban tartani a gyerekeket, de koruknak megfelelő módon és formában kell átadni nekik információkat. A híradó nem ilyen. Ha a gyermeknek nincs módja kérdezni a felnőttektől, a kortársaitól fog tájékozódni, vagy egyedül marad a félelmeivel.

Tényleg kell, hogy tudjon a gyermek a kínai buszbalesetről, az amerikai tornádóról, vagy a japán atomerőmű katasztrófáról? Mi jó származik abból, ha félni kezd olyan távoli dolgoktól, melyek bekövetkezése nagyon alacsony valószínűségű az ő közvetlen környezetében és amire nincs befolyása?

A világ felnőttszemmel tényleg veszélyes hely. Időnként és helyeken elviselhetetlenül, életet veszélyeztetően veszélyes tud lenni.

Azokra a veszélyekre kell felhívni a gyermek figyelmét, amik őt is érinthetik, amik megtörténhetnek vele is, ami ellen tud tenni. Tanítsák meg a gyermeknek, hogyan kell biztonságosan közlekedni. Hogy mindig mondja meg hová, kikkel megy, és érjen haza akkor, amikorra mondta. Hogy nem kell feltétel nélkül engedelmeskednie senkinek, van joga megvédenie saját magát. Hogy a teste, a privát zónái az övéi, azokhoz senki sem nyúlhat. Hogy minden titkot el szabad mondania a szüleinek. Tanítsuk meg észlelni a számára potenciálisan veszélyes helyzeteket és legyen arra megoldókulcsa a gyereknek, hogy hogyan keveredjen ki ilyen helyzetekből. Ehhez azonban szükség lesz alapvető bizalomra is az emberek iránt, hiszen, ahogy egyes emberek rosszat akarhatnak neki, úgy lesz aki segít majd. Tudjon a gyermek segítséget kérni!

Fizikai biztonság, érzelmi biztonság, bizalom. Szorosan összefüggő témák. Az a gyermek lesz pszichésen egészséges, akinek nem sérül az ősbizalma. Aki az induláskor meglévő bizalmat meg tudja őrizni magában az emberek iránt. Akinek megvannak a szenzorai a valós veszély észlelésére és tud segíteni magán, vagy segítséget kérni. Aki nem szorong beláthatatlan, fenyegető nagy dolgoktól, de a saját szűkebb világában tájékozott és jól eligazodik. Akinek a szülei biztos bástyaként állnak a háta mögött, akikhez bármikor fordulhat.

Szeretné szülőként, hogy a világ biztonságos, élhető hely legyen gyermeke számára? Nyújtson továbbra is stabil érzelmi hátteret gyermekének és védje meg felfokozott világunk hírekből kiömlő veszélyétől. Gyermeke világának biztonsága az Ön szemléletén is múlik!

safe.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr218665336

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.