Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

Iskolába készül a 6 éves

2016. április 26. - Deliága Éva pszichológus

Hat évesen az iskola padba - jót teszünk ezzel a gyermekünknek?

Egy közelmúltban nyilvánosságra hozott kutatás eredményei szerint az iskolakezdés halasztásának jelentős és hosszú távú hatása van, kedvezően érintve azokat a gyerekeket, akik később mennek iskolába. Egy extra óvodában eltöltött év jelentősen javítja az év vesztes diákok iskolai teljesítményét, különösen olyan gyerekeknél, ahol a szülőknek nincs érettségijük.

Érdekes megnéznünk a szóhasználatot, hiszen a friss magyarországi kutatás tanúbizonysága szerint az év’vesztes’ gyerek, tulajdonképpen év’nyertes’. 2013 előtt az év vesztés kor határa június 1. volt, tehát ha valaki május 31.-ig betöltötte a 6. életévét, akkor mehetett abban az évben szeptembertől iskolába. Azonban a 2013-as változás óta ez a dátum kitolódott szeptember 1.-re, tehát, aki abban az évben augusztus 31.-ig tölti a 6.életévét, az rögtön meg is kezdheti az iskola 1.osztályát szeptember elsejével. Az új korhatár bevezetése óta még nem telt el elég idő, ezért a kutatásban az iskolát 6 évesen kezdett gyerekek adatait hasonlították össze, az év vesztes, tehát az iskolát a 7.életévüket betöltött gyerekek tanulmányi eredményével.

Tapasztalataim az iskolaérettségről

Az új trend szerint még több gyereknek kell 6 éves korában iskolát kezdenie. A jelenleg érvényben lévő iskolai rendszer, az alsósokra vonatkozó iskolai követelmények és az osztály vegyes összetétele miatt (tehát lesznek az osztályban idősebb, már 7.életévüket betöltött gyerekek is) ez a fordulat, mind a kutatás eredményei, mind az én tapasztalataim szerint hátrányosan érinti majd a 6 évesen iskolába került gyerekek tanulmányi előmenetelét.

Az iskolaérettség fogalma

Az iskolaérettség nagyon komplex fogalom, mely magába foglalja a kognitív, intellektuális készségeket, megfelelő finom motorikus készséget, érett mozgáskultúrát és a szociális érettséget is. Több száz gyerek óvodai pályafutását végigkísérve és több tucat iskolaérettségi vizsgálatot végezve kialakult bennem egy kép a mai 6 évesekről.

Iskolaérettségi vizsgálatot abban az esetben szoktak végezni, amennyiben kétség merül fel, hogy mehet-e a gyermek abban az évben iskolába. Korábbi évek gyakorlata szerint vagy az óvoda vagy a szülő is kezdeményezhetett ilyen vizsgálatot a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálatnál. Ilyen vizsgálat végezhető magán úton prevenciós céllal is, tehát, hogy kiderüljön, hogy mely részképességek gyengébbek és az iskoláig fennmaradó időben milyen területeket lenne érdemes személyre szabottan fejleszteni. A tehetséggondozás is lehet a célja egy ilyen megelőző, például a gyermek 5 éves korában történő felmérésnek, hiszen a vizsgálatból az is kiderül, hogy melyek a gyermek erős oldalai, milyen iskola típus vagy tagozat lenne neki való.

Személyes tapasztalatom alapján azt mondhatom, hogy a legritkább esetben találkoztam igazán iskolaérett 6 éves gyerekkel. Az általam vizsgált esetek közül a fiúk létszáma még a lányokénál is alacsonyabb volt. Sokszor igaz tehát a népi bölcsesség, mely szerint a lányok korábban érnek, gyorsabban fejlődnek. Az iskolaérettségi vizsgálatok idején valóban megfigyelhető ilyen hatás.

Kognitív képességek, finom-motorika

Sok óvónő és szülő úgy gondolja, hogy érett már a gyermek az iskolára, hiszen érdeklődik a betűk, számok iránt, okos, tájékozott. Azonban ezek a képességek az iskolaérettség fogalmának csak egy nagyon kis részét fedik le és sajnos nem garantálják a sikeres iskolakezdést. A finom-motorikus készségek, a rajzolás, a kézműves tevékenység sokszor elhanyagolt terület marad. Főleg a fiúknál tapasztalom, hogy ügyetlenebbek ezen a téren, ezért kerülik az ilyen jellegű feladatokat és óvodai éveik alatt nem szereznek elég gyakorlatot a rajzolás terén. Ezt egyből kis is mutatja az iskolaérettségi vizsgálat és ami még nagyobb gond, hogy ebből hátránya származik majd a gyermeknek első osztályban. A keveset és csúnyán rajzoló gyerekek lassan író, helytelen ceruzafogással bíró, görcsösen író kisdiákok lesznek, akiknek kínkeservesen fog telni az alsó 4 osztály. Ugyanis a görcsös írásuk miatt, nehezebben tudják majd tartani a tempót, mind helyesírásban, mint írásképben garantált a lemaradás az iskolaérett bekerült, ezen a téren lemaradással nem küzdő osztálytársakkal szemben.

Nagy mozgások, anyanyelv használata

A nagy mozgások felmérésekor a saját testen való tájékozódás, a testrészek megnevezése, a jobb-bal megkülönböztetése is kihívás szokott lenni. Azonban a leggyengébben a gyerekek az egyensúlyi feladatokban teljesítenek. Ez lehet veleszületett sajátosság is, vagy olyan idegrendszeri terület, mely a legtöbb gyereknél hat évesen még nem elég érett. Az egyensúly hiánya megmutatkozhat olyan helyzetekben, mikor pl. biciklizni tanul a gyermek. Hat éves korra elméletileg pótkerék nélkül kéne tudni a biciklizni és néhány másodpercig kéne tudnia fél lábon állnia, még csukott szemmel is.
Az anyanyelv felmérésekor sokaknál hat évesen még gondot okoz a tiszta beszéd, helyes artikuláció, és a nyelvtanilag helyes mondatok, a ragozás használata. Lovat és nem ‘lót’, nem: ‘az oviba történt’, hanem az oviban, és még sorolhatnánk az apróbb hibákat. Gondoljunk csak bele, ha valakinek nem stabil még az anyanyelv elsajátítása és idegen nyelvet kezd tanulni, vagy esetleg két-tannyelvű iskolába kerül, az hogyan hat majd a fejlődésére?

Szociális érettség

Nem véletlenül szántam külön bekezdést ennek a kritériumnak. Itt van a kutya elásva. Ez a terület szokott a rákfenéje lenni az iskolaérettségnek. Ugyanis a legokosabb, legérdeklődőbb gyermekkel is előfordulhat, hogy elkalandozik még a figyelme, nem igazán figyel oda, hogy mi is volt a feladat, ha nincs kedve nem csinálja meg a feladatot, csak abba tesz energiát, ami érdekli, nem lehet egy feladattal 5-10 percnél tovább lekötni és felpattan a helyéről, ha megunta a feladatozást. Ismerős példák? A hat éves korosztályra mindez nagymértékben jellemző. Képzeljünk el egy ilyen gyereket, ahogy az iskolapadban, vigyázzban ülve, csendben figyelve, füzeteit tisztán tartva, precízen ír 45 percig. A hat éves korosztály tapasztalatom szerint nagyon játékos még, nehezen irányítja hosszú ideig akaratlagosan a figyelmét, nem képes még teljesen önállóan dolgozni és nagyon nagy a mozgásigénye.
A legtöbb hat éves, akivel én találkoztam emiatt nem bizonyult érettnek az iskolára. A szociális érettség, mely magába foglalja többek között: az autonóm munkavégzést, a szabálykövetést, a szabálytartást, a jó munkatempót, az együttműködő hozzáállást , a megtartott koncentrációt még a kognitív képességeinél is megbízhatóbban jelzi, hogy melyik kisgyerek érett már az iskolára.

Miért baj, ha valaki nem iskolaéretten kerül iskolába?

Tapasztalatom szerint az első iskolai élmények, az első osztály meghatározzák, az egész iskolai rendszerhez, a tanulmányokhoz való érzelmi viszonyulást. Az a gyerek, aki azt éli meg, hogy nincs sikerélménye: a többiek gyorsabbak nála, hogy rászól a tanítónéni, ha ficereg, hogy fekete pontot kap,ha az osztálytársához szól óra közben, hogy rászólnak ha feláll vagy elbambul óra közben, nem fog majd szeretni iskolába járni. Sőt, azt fogja magáról hinni, hogy kevesebben ér, mint a többiek, alacsony lesz az önbecsülése. Aztán rosszabb esetben megtörténik majd a címkézés, mozgékonysága miatt’rossz’jelző ragad rá, és rossz tanulóvá válik, aki végigszenvedi a nyolc évet, és majd nem tanul tovább, mert azt hiszi magáról, hogy ő nem képes tanulni. Ez óriási baj.
A probléma gyökere ott van, hogy ugyanez a gyerek egy évvel később jobb esélyekkel indult volna, jobban meg tudott volna felelni az iskolai követelményeknek.

Javaslat

Véleményem szerint, amennyiben elvárás, hogy a gyerekek nagy része hat évesen menjen iskolába, akkor változtatni kéne azon is, hogy mit nevezünk első osztálynak. Sokszor látom azt, hogy a hat évesek már valóban kinövik az ovit, már nehéz őket abban a közegben lekötni, szó szerint kinövik a kisszéket, kis asztalt. Tehát nem feltétlenül lehet megoldás a plusz egy év az óvodában, mert unatkozni fog a gyerek, ott sem fejlődik megfelelően.
Jó ötlet lehet már 5 évesen felméretni a gyermeket fejlesztőpedagógussal, vagy pszichológussal. A részképességeket külön-külön felmérve kiderül, hogy miben éretlen a gyermek korához képest és az iskolába kerülésig lehet fejlesztésre járni vele. Sokkal jobb, ha még ovis korában fény derül ezekre a hiányosságokra, az iskolában már késő felismerni ezeket.
Az első osztálynak sokkal inkább, mint most: átmenetet kéne képeznie az ovi és a suli között. Kevesebb elvárással, több játékos feladattal, sokkal több mozgással tudnák felkészíteni a gyerekeket majd az írás, olvasás megtanulására. A nagy mozgások, finom mozgások, egyensúly és szociális érettség javítása lenne a cél, nem konkrét tananyag elsajátítása.
Léteznek úgynevezett nulladik osztályok, amik ezt tűzik ki célul maguknak, azonban a gyerekek létszámához képest elenyészően kevés van belőlük. Ez jó kezdeményezés, nagyon nagy szükség van rá!

Az iskolának át kell alakulnia ahhoz, hogy a 6 évesen iskolát kezdők is sikeres iskolai karriert futhassanak be. Ha ez a változás nem következik be mihamarabb, akkor -utalva itt a kutatás eredményeire is- jobban járnak az év vesztes gyerekek, és az olyan kisgyerekek, akik később mehetnek iskolába.

children-backpacks-fall-rf-mdn.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr568665324

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.