Gyermekpszichológusként azt tapasztalom, hogy a gyerekek nagy része csak olyan dologba mer belevágni, amiben már biztos tudása van. Nem szeret gyakorolni, frusztrált lesz, ha valami nem sikerül elsőre. Szeretne teljesíteni, megfelelni, saját maga értékét látja csökkenni azáltal, ha valamiben nem tud első próbálkozásra kiváló lenni.
Mi okozza ezt és hogyan tudnának szülőként ezen változtatni?
Fontos tudni a gyerekekről, hogy sokan közülük automatikusan kerülik azokat a tevékenységeket, amiben nem jók. Szinte semelyik gyermek sem rendelkezik minden részképessége terén azonos színvonallal, mindenkinek vannak kiemelkedő, átlagos és az átlagosnál gyengébb képességei. Jelen esetben átlagos alatt azt a szintet értem, ami az adott életkorban elvárható, ami a korosztályba tartozó legtöbb gyermekre jellemző. Ehhez a szórt képességprofilhoz hozzájön még a gyermek egyéni érdeklődési köre. Szintén gyakran látom, hogy egy őt érdeklő tevékenységbe számtalan óra figyelmet és foglalkozást tud beletenni egy kisgyerek, míg más tevékenységgel, amik őt nem érdeklik, szinte csak percekre lehet lekötni.
Egyfelől természetes jelenségről beszélhetünk, a felnőtteknél is megfigyelhető, hogy az érdeklődési körükbe tartozó dolgokkal sokkal szívesebben és tovább tudnak foglalkozni. A gyermekeknél az is okozza ezt a jelenséget, hogy éretlen még az idegrendszerük, az érzelmi szabályozás területei kiforratlanok. Viszonylag kis horderejű dolgok is intenzív érzelmeket képesek kiváltani belőlük. Például, ha egy kilenc év körüli fiú veszít egy társasjátékozás során, a végletekig képes feldühödni és elkeseredni.
Az örömteli, azonnal sikerrel járó tevékenységek ezért azonnali módon jutalmazóak, ami olyan hatással bír, hogy újra és újra ezeket a helyzeteket keresi a gyermek, míg a frusztrációval járó helyzeteket kerülni kezdi. Az is tipikus jelenség, hogy a gyermek belső képe magáról sokkal fejlettebb, mint az a színt, ahogy a valóságban ő megnyilvánulni képes, és az ezzel való szembesülés kedvetleníti el. Például sok gyereknek élénk a képzelőereje, a belső képei színesek, változatosak, kidolgozottak, de mikor belekezd ennek ábrázolásába, papírt és ceruzát ragad: a végeredménnyel sosem lesz elégedett, mert az a belső képhez képest jóval egyszerűbbre sikerül.
Egyfelől érdemes hagyni, hogy a gyermek abban még több tapasztalatra tegyen szert, ami iránt érdeklődik és amiben ügyes. Másfelől azokat a területeket sem szabad teljesen elhanyagolni, amiket ő ösztönösen kerül. Példa lehet erre a jelenségre, ha valaki nem szívesen rajzol és a végén úgy megy iskolába, ahol nap, mint nap kell majd írnia és rajzolni, hogy több évnyi lemaradása van ezen a területen az átlagos szinthez képest. Másik példa, amikor egy kisgyerek ügyetlenül mászókázik, sosem találja el a labdát, társainál lassabb, majd a sport teljesen kimarad az életéből, tesi órán ő van elkönyvelve a legügyetlenebbnek. A fent említett példákban gyanítható, hogy valamilyen részképesség zavar is állhat a háttérben, amit fontos idejében észrevenni, fejlesztőpedagógus által felméretni és egyéni célzott fejlesztéssel javítani. Fontos, hogy ezeket a tendenciákat időben felismerje a szülő, hiszen legjobb, ha még iskolás kor előtt sikerül a gyengébb részképességeket közelíteni az átlagos szinthez. Ellenkező esetben, ha egy gyermek képességprofilja extrém szórást mutat: tehát valamiben kiemelkedően tehetséges, míg más dolgokban nagyon mélyen szántó: iszonyú nehéz lesz számára megfelelő iskolát talán.
Az iskola szerepe a kudarckerülő jellem kialakulásban, megszilárdításában
Mindenképpen szót kell ejtenünk a gyermekek iskolában szerzett tapasztalatairól. Tegyük fel, hogy adott egy jó képességű, egészséges, kiegyensúlyozott, érdeklődő gyermek, aki bekerül az általános iskolába. Gyakran tapasztalható jelenség, hogy szorongásai felerősödnek, nagyon meg akar felelni, és retteg, attól, hogy kiderül, hogy ő valamiben nem ügyes, vagy hogy hibát ejt. Az iskolában tipikus, hogy arra kérdeznek rá, amit nem tud és azt jutalmazzák, aki hibátlanul teljesít. Ez a fajta szemlélet felerősíti a kudarckerülő tendenciát. Egy poroszos iskolában szocializálódott alsós gyerek maximálisan jól akar teljesíteni, így csak olyan dologba kezd bele, amiben biztos. Nem próbálkozik, nem kutat, nem érdeklődik a kötelezőn túl, nem kitartó. Legrosszabb esetben már nem is kíváncsi, unatkozik az iskolában, nem szívesen tanul.
A nem kudarckerülő gyerek sajátosságai
Az ilyen gyermek megőrizte magában az eredendő kíváncsiságot. Bízik saját magában. Érdeklődik a világ dolgai iránt. Észrevétlenül szívja magába a tudást. Mer kockáztatni, nem tekinti személyes kudarcának, ha valami nem sikerül elsőre. Tanulásában őszinte érdeklődés és játékosság figyelhető meg. Hogyan érheti el szülőként, hogy ilyen maradjon, vagy ilyenné váljon gyermeke?
Tippek szülőknek
Dicsérje jól gyermekét!
Dicsérje a próbálkozásért, az erőfeszítésért, a kitartásáért. Ha skatulyába rakja a gyermeket, úgy dicséri például, hogy: “Okos vagy!”, azt a rejtett elvárást fogalmazza meg, hogy ezt várj a tőle. Átfogalmazva egy így hangzik: “Ügyes vagy, hogy kitartóan próbálkoztál, végül sikerült megfejtened!” így nem lesz az az érzete a gyermeknek, hogy Ön előtt mindig okosnak kell mutatkoznia, az igazi érték a próbálkozás, a gyakorlás, a kitartás és az, hogy önmagához képest fejlődni tudott.
Legyen a reális elvárása gyermeke felé
A szülőnek is be kell látnia, hogy a gyermeke egy adott dologban sosem lesz kiváló. A képességeihez és lehetőségéhez mérten, segítséggel akár, de inkább az legyen a kitűzött cél, hogy, érje el az átlagos szintet, ne legyen teljesen elhanyagolt azt a terület. Ha gyermeke mindig is utálta a matekot, alapból humán beállítottságú, akkor a 3-mas is jó jegynek számít.
Mutasson példát
A szülő is frusztrált egyes helyzetekben, nem sikerül kinyitni elsőre a befőttesüveg tetejét. Csíkos maradt a gyerekszoba festése. Kiszáradt a kacsasült. Ön, hogy viselkedik ilyen helyzetben? Próbálkozik újra és újra? Hogyan vezeti le a feszültséget? A gyerekek nem csak a magyarázatból tanulnak, hanem utánzás útján is. Ha szeretné, hogy a gyermeke kitartó legyen, Ön is példát mutathat ebben. Tudja vállalni a gyermeke előtt is, hogy nem tökéletes, hogy nem minden jön össze elsőre? Mikor beszélget gyermekével hozhat a saját életéből is példát, amikor kisgyerekként hasonlót élt át, mint most az Ön fia vagy lánya.
Elfogadóan bátorítsa
A bátorítás nem erőltetés. Ne kényszerítse gyakorlásra, mert csak még jobban megutálja a nem szerette tevékenységet. Inkább legyen segítően jelen. Hozhat példákat arra, amikor sikerült neki abban, vagy hasonló dologban sikert elérnie, amit próbál elkerülni. A bíztatás formája lehet, ha elmondja gyermekének, hogy bízik benne és, hogy ő is bízzon magában. Ez a fajta szülő támogatás szárnyakat adhat egy gyermeknek.
Tegye érdekessé az elkerült, kreatívan tanítsa
A gyermek szívesen foglalkozik azzal, ami érdekli. Ön rávilágíthat arra, hogy az a dolog is érdekes, amire eddig gyermekének nem volt figyelme. Ha például a gyermek rajongva érdeklődik a dinoszauruszokért, ehhez a témához akár az idegen nyelv tanulást, akár a matematikát, környezet ismeretet, történelmet jól lehet kapcsolni.
Ellensúlyozza az iskolai esetlegesen negatív hatást, mutasson más szemléletet
A gyermek napi 8 órát az iskolában tölt. Ez jelentős befolyás. Így a fennmaradó időben tehet azért, hogy átadja az Ön szerint helyes szemléletet. Szabadidejükben játékosan, kreatívan, a gyermek önbizalmát erősítve újra és újra nekifuthatnak az eddig elkerült dolgoknak. Nem szeret a gyermek olvasni? Mehetnek együtt könyvtárba, könyvesboltba, választhasson a gyermek neki tetsző könyvet. Olvashatnak együtt, beszélgethetnek a szereplőkről, hozzányúlhatnak szabadon és kreatív az olvasáshoz, hátha sikerélménye lesz a gyermeknek és megjön a kedve hozzá,
Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy a legtöbb szülő célja megőrizni gyermeke természetes nyitottságát, érdeklődést a világ felé. Tudva levő, hogy, aki mindig biztonsági játékot játszik, sosem lép ki a komfortzónájából, nem próbája ki magát új helyzetekben, az a világ legérdekesebb dolgairól lemarad.
