Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

Három évig otthon a gyerekkel, Önnek találták ezt ki?

2016. május 09. - Deliága Éva pszichológus

Szükséges-e, kell-e, érdemes-e a gyermek három éves koráig otthon maradni?

Nem kell, ha:

  • Ereditileg sem így tervezte, várják vissza a munkahelyére, amúgy is más céljai vannak
  • Nem érzi jól magát otthon, frusztálja a beszűkült élettere
  • Szükségük van az Ön keresetére is
  • Úgy látja a gyermekén, hogy már nem tudja őt otthon lekötni
  • Ha azt veszi észre, hogy társaságot, más ingereket nagyon igényel gyermeke
  • Gyermeke nyitott, kifele forduló
  • Gyermeke képes Önről leválni, jól érzi magát mással is
  • Gyermeke jelzéseit más is megérti, képes kifejezni már, hogy mit szeretne
  • Gyermeke másoktól is elfogad gondoskodást

 

Érdemes, ha:

  • Eredetileg is ezt tervezte, erre mindig is vágyott, a gyermeknevelésben megtalálta Önmagát
  • Jól érzi magát otthon
  • Anyagilag meg tudják oldani
  • A gyermek napját jól képes stukturálni
  • A gyermekével korának megfelelően, aktívan tud játszani
  • Gyermeke ragaszkodik a  megszokott otthoni rutinhoz
  • Gyermeke befele forduló, szorongó, lassan oldódó típus
  • Gyermeke a leginkább Önhöz ragaszkodik, bizonytalanná válik, ha Ön kikerül látóteréből
  • Gyermeke még nem tud beszélni, vagy jelzéseit más félreértheti
  • Gyermeke viselkedése erősen személyfüggő és főleg csak Öntől vagy a legszűkebb családtól fogad el gondoskodást

 

A fenti lista segíthet eldönteni, hogy Önre és gyermekére mi jellemző leginkább. A gyermek az életkora előrehaladtával egyre jobban fejlődik, és néhány dolog, amire a listából nemmel válaszolt most (nem, ez nem igaz, az én gyermekemre) a gyermek egy és két éves kora között megváltozhat. Tehát az a gyermek, aki egy évesen nem érett még a bölcsődére és arra az elhatározásra jut, hogy még otthon marad vele, 2 éves korára lehet, hogy érett lesz már az Öntől való elszakadásra.

A döntésben több dolognak is szerepet kell játszania. Az anyagi és tárgyi feltételekről most nem téve említést: minimum két szereplős a történet. Anya és a gyermek is jól kell legyen abban a helyzetben, hogy 3 évet otthon töltenek. Nem helyes, ha az anya saját magát, terveit, ambícióit feláldozva marad otthon. Az sem szerencsés, ha a gyermek jelzéseiből derül ki, hogy már érdemes lenne közösséghez szoktatni, de erre a szocializációs élményre nincs lehetősége három éves kora előtt.

Az ideális helyzet az lenne, ha, mind az édesanya, mind a gyermek igényét sikerülne összeegyeztetni és minkét fél számára jó megoldást találni. Ehhez azonban kissé érdemes árnyalni a képet.  Nem csak ez a két opció kéne, hogy létezzen: három éves korig otthon marad anya a gyermekkel és a játszótér-otthon-közért háromszögben élik az életüket. Vagy anya mihamarabb visszatér dolgozni, és 8-10 órát otthonról távol tölt, míg a gyermek bölcsődébe jár. Létezhetnek árnyalatok is, amik ebből is-abból is tartalmaznak egy kicsit. Például anya dolgozhat heti pár órát, akár nem is mindennap, részmunkaidőben. Anya alapvetően otthon lehet, de intézheti a saját cégét, vállalkozását, táv-munkáját, otthonról, számítógép segítségével. A két szülő felváltva lehet otthon, akár úgy, hogy néhány hónapot az apuka tölt gyesen, akár úgy, hogy a hetet osztják fel egymás közt, hogy éppen melyik nap, ki marad otthon a gyerekkel. Az otthonlévő szülő viheti a gyermekét rendszeresen közösségbe anélkül, hogy el kéne válniuk egymástól: erre találták ki a zenés torna foglalkozásokat ennek az egészen pici korosztálynak. Így a gyermek közösségben is tapasztalatot szerez, de mégis otthon lehet. Az ilyen foglalkozások abban is segíthetnek, hogy az otthoni rend monotonitását megtörjék, és nem utolsó sorban az anyukának is kimozdulási lehetőséget, új ismereteket és ismeretségeket jelenthetnek. Másik köztes megoldás lehet, ha a gyermek rendszeresen jár közösségbe, de azt sikerül mondjuk családi napközi keretei között megoldani, úgy lehet, hogy például heti két-három nap, és csak ebédig jár a gyermek. Így anyának is jut egy kis szabadidő és a gyermek is fokozatosan szokik hozzá a közösségi léthez.

Minden gyermeknek egyedi a fejlődési tempója. Van, olyan kisgyermek, aki már másfél évesen simán beszokik a bölcsibe, míg van, akinek ez 2,5 évesen is nehézséget jelent. Emellett ott van még a szülők, családok egyedi élethelyzete, így mindenkinek meg kell találni a neki és gyermekének ideális megoldást. Nem cél az anyaság oltárán feláldozódni, de ne is becsüljük túl a gyermek közösségi iránti vágyát.

busy-stay-at-home-mom.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr918700190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.