Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

Ön mit tenne meg gyermekéért?

2016. május 18. - Deliága Éva pszichológus

 “Mindent! Véremet, életemet adnám érte!”-válaszolta egy apuka erre a kérdésre. Igen ám, de a hétköznapi helyzetek kevesebb hősiességet, ám annál több tudatosságot és jelenlétet kívánnak meg. Jelenlét, együttlét, összehangolódás és minőségi együtt töltött idő a kulcsszavak.

Megveszi gyermekének a drága játékot, amit kér szülinapjára? Olvas neki mesét lefekvéskor? Megkap mindent, amire szüksége van? A legtöbb szülő valószínűleg igennel válaszol ezekre a kérdésekre. És mégis… Tudja-e hogyan telik egy napja? Kik a barátai? Kivel van jóban a csoportjában, osztályában? Mik a vágyai?

Mire fog emlékezni gyermeke, ha majd felnőttként visszaemlékszik a gyermekkorára? Az együtt töltött élmények meghatározóak! Ha Ön is úgy érzi, hogy mindent megtenne gyermekéért, tegye meg ezt az egyet, ám azt rendszeresen: töltsön vele minőségi időt!

  • Együtt tv nézés. Minőségi együtt töltött időnek számít? Nem. Hacsak nem szolgál a mese, vagy film kiindulási alapként egy jó kis beszélgetéshez. Pusztán az, hogy egy légtérben vannak, még nem számít minőségi együttlétnek, hiszen mindketten passzívak, nem kapcsolódnak igazán egymáshoz.
  • Elmennek családi nagy bevásárlásra. Amit a gyerek akar, megkapja, legyen az élelmiszer, használati tárgy, ruha vagy apróbb játék. Minőségi együtt töltött időnek számít? Nem. A gyerekek utálnak vásárolni, unatkoznak közben. Bár egy-egy dolog nekik is csurran, cseppen, összességében nem lesz az a benyomásuk, hogy de jó, együtt voltak. Túl céltudatos, felnőttes, időhöz kötött tevékenység, nem ad lehetőséget a komótos egymásra hangolódásra.
  • Elviszi a gyereket edzésre, ott megvárja, a gyerek is látja, hogy Ön vár rá. Minőségi együtt töltött időnek számít? Nem. A gyermek valahol (bár kimutatni nem fogja) biztos értékeli, hogy Ön hozza-viszi edzésre. Ilyenkor az odaút és a visszaút, ha van lehetőségük kettesben beszélgetni, lehet minőségi együtt töltött idő, az edzés maga nem.
  • Az egész család együtt van, vendégségbe mennek. Minőségi együtt töltött időnek számít? Nem. Több, mint valószínű, hogy a felnőttek egymásra figyelnek, a gyereknek gyerek a társasága. Ahogy egy felnőtt több gyerkőcre is figyel, már másképp vagy egyáltalán nem tud megvalósulni a minőségi együtt töltött idő. Főleg igaz ez akkor, ha nagy a korkülönbség a gyerekek között, hiszen akkor a nagynak és a kicsinek is egész más lesz az igénye, nehéz mind a kettőnek egyszerre kedvezni.
  • Órákig tanul, gyakorol együtt a gyermekével. Minőségi együtt töltött időnek számít? Nem. A kötelező dolgok nem elég játékosak, túl strukturáltak és nem a kikapcsolódást szolgálják. Ebben a helyzetben a gyerekek inkább azt élik meg, hogy nyüstölik őket, elvárásoknak kell megfelelniük, és ha rajtuk múlna, biztosan nem szánnának ennyi időt a lecke írásra, vagy gyakorlásra. A minőségi együtt töltött időt az olyan dolgokra értjük, amik szabadidő elöltés közben, egymásra hangolva történnek, igazodva a gyermek igényéhez. A tanulás, bár rengeteg időt vehet el, mégsem ilyen.
  • Az esti rutin során végig felügyeli, hogy gyermeke fürödjön, fogat mosson, pizsamába öltözzön. Minőségi együtt töltött időnek számít? Nem. Ez az esti rutin olyan sokszor, mint egy futószalag. Kötött menete van, minden este ugyanúgy zajlik és meg kell csinálni. Ilyenkor sokszor már nincs lehetőség játszani, elmélyülni valamiben, hiszen időben le kell feküdni.

 Ha végignézte a fenti listát, talán meglepődik, hogy bár rendszeresen időt tölt gyermekével, mégsem növekszik a minőségi együtt töltött idő mértéke. Pedig ez nagyon fontos lenne! Ezért is húzzák a gyerekek az esti lefektetés szeánszt, hiszen ott megteremtődik egy pici intimitás, végre összehangoltan együtt lehet a szüleivel. Mennyi ilyen idő jut neki egy nap? Reggel sietve kell készülődni, napközben intézménybe jár, hazajön, az egyik szülő lehet, hogy még nincs is otthon, aztán késő lesz, vacsora, fürdés, meseolvasás, lefekvés. Egy sima hétköznap 10 perc ha jut...hazafelé az oviból vagy bölcsiből, délután a játszótéren, a vacsoránál történő beszélgetéskor és a jó éjt puszi előtt.

A gyereknek is időre van szüksége, hogy meg tudjon nyílni. Lehet, hogy amikor találkoznak, a: “Mi volt veled ma?” kérdésre nem nyílik meg és semmit sem mesél. Lehet, hogy pont vacsorakor, vagy lefekvéskor jut eszébe valami fontos és mesélné el.

Teremtsen több időt és lehetőséget az együtt játékra és beszélgetésre! Hogy mikor gyermeke visszaemlékszik a gyermekkorára ne csak a drága szülinapi ajándékra emlékezzen, hanem arra az élményre is, ahogy együtt játszottak vele.

together.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr458727846

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.