Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

Dolgozzon-e nyáron a gyerek?

2016. június 21. - Deliága Éva pszichológus

Sok 14-18 éves gyerek szülőjében merülhet fel az a gondolat, hogy nem ártana a gyermeknek, ha kicsit kipróbálná magát a munka világában. Míg a szülőket a pedagógiai érzék motiválja, szerencsés összeillés akkor következhet be, ha a gyermeket meg a pénz. Ne legyenek illúzióink, a gyermek egy konkrét célért lesz hajlandó dolgozni, ő nem igazán szeretné megtapasztalni a saját bőrén az olyan mondatok jelentését, hogy: „Majd megtudod, mi a pénz értéke!” vagy „Végre rájöhetsz fiam, hogy mi sem lopjuk a pénzt!” vagy „ Most majd rájössz, hogy hány órát kell gürizni egy új okos telefonért!”

Sebaj, végül is, mindegy hogy valaki azért megy a tengerpartra, hogy ő lásson, vagy, hogy őt lássák, ha már ott van, jó eséllyel mindkét szempont érvényesül.

Hagyjuk, hogy önállóan keressen munkát?

Szép is lenne, ha a gyermek tudatos munkavállalóként felkeresné a helyi diákmunka közvetítőt, az összes szükséges iratot, igazolást beszerezné, majd pontosan megjelenne a munkavégzés helyén. Lehetségesnek tartom, hogy létezik ennyire önálló és talpraesett gyermek, sőt az is lehet, hogy valaki már rutinos nyári munkaerőnek számít. Minden más esetben, azonban javasolt a szülőnek segítenie gyermeke elhelyezkedését, hiszen nagyon sok új élethelyzet adódik, amikben a gyermek még nem jártas. Ha segít neki a szülő megtalálni, kiválasztani és elintézni az első munkáit, nagyot lendíthet azon, hogy a dédelgetett elképzelés, hogy a gyermek nyáron majd dolgozik kicsit, valóra is váljon.

Milyen munkát érdemes végeznie?

Mivel a munkavégzés által nem feltétlenül azt kéne megtanítani a gyermeknek, hogy a munka könyörtelen, unalmas és szenvedéssel jár, így érdemes olyan területen elhelyezkednie, ami iránt érdeklődik. A pályaválasztás szempontjából is hasznos lehet, ha a gyakorlatban próbálhat ki valamit, amit eddig csak távolról csodált. Ha a gyermek érdeklődik az idegenforgalom iránt, akkor egy szállodai munka, vagy ha a kereskedelemben szeretne elhelyezkedni, akkor eladói munkakör nagyon sok reális tapasztalattal gazdagíthatja. Így egyszerre két legyet ütnek egy csapással: a gyermek dolgozik, pénzt keres és segítséget kap a pályaválasztáshoz is.

Alkalmazza-e a szülő a gyermekét?

Itt arra gondolhatunk, hogy a szülő mondjuk, felajánl 1500 forintot a garázs kitakarításáért, vagy pénz kap azért a gyermek, ha lenyírja a füvet. Zsebpénz kiegészítésnek jó lehet az ilyesmi, azonban a szülőnek vigyáznia kell, hogy ne rombolja a gyermek belső motivációját azáltal, hogy külső jutalomban részesíti azért, amit amúgy is, magától és szívesen megtenne. Pszichológiai szempontból rossz az üzenete annak, ha pénzt ajánl a szülő azért mert meglátogatja a nagymamát, vagy ha vigyáz egy órát a kistestvérére. Így hát elég nehéz meghatározni azokat az extra tevékenységeket, amikért zsebpénz kiegészítésként pénzt kaphat a gyermek. Nem is nevezném munkának ezt a fajta tevékenységet, hiszen a keretek tisztázása nagyon nehéz. Nincsenek jelen azon a sajátosságok, amik munkavállaláskor megjelennek, például, hogy új emberekkel ismerkedik meg, a fizetését napokkal vagy hetekkel a munkavégzés után kapja meg, a munkavégzésnek pontos kezdési időpontja és időtartama van stb. A szülő-gyerek viszonylatban a munkáltató-alkalmazott viszonyra jellemző kereteket is nehéz kialakítani és megtartani, hiszen a szülő csinálja a limonádét, ha a kicsikéje elfáradt és kimelegedett a fűnyírás közben. Vagy megint csak a szülő lesz az, aki szabadkozva hívja fel a nagymamát, hogy kicsi lánya pár órával később ér majd oda, mert még a barátnőjével telefonál, mikor már el kellett volna indulnia.

Erőltessük, ha nem akar?

Az erőltetés kicsit erős kifejezés. Lehet sejteni, hogy a nem szeretem feladatnak nyögés a vége. Nehéz pontosan meghatározni, hogy kinél, mikor jön el az a pont, mikor nemcsak képes rá, de szeretne is dolgozni a nyáron. Így nem érdemes büntetni, vagy erőltetni sem, ha a kamasz nem motivált a munkavégzésre. Szimplán elég felvázolni a munkavégzés előnyeit, például hogy keresetét beleadva, hamarabb hozzájuthat a vágyott tárgyhoz. Ha ez nem használ, bele kell törődni, hogy lesz még jövőre is nyár.

Mennyi időt érdemes dolgoznia?

Minden klappol tehát. A kamasz akar dolgozni, sikerül neki való munkát találni. Az ideális az lenne, ha jutna ideje nyáron pihenni, feltöltődni, barátokkal találkozni, családdal nyaralni. Így mivel 2-3 napos munkák nem nagyon vannak, - a kamaszok legnagyobb bánatára, - érdemes kb. három hét-egy hónapban gondolkodni.

Kis szerencsével a szülő a munkaidő leteltével egy tanulásra motivált („Ennél még az iskola is jobb.”), a pénz értékét jobban ismerő („Képtelenség, hogy húszezer forintért ennyit kell gürizni!”) megkomolyodott („Azért a muter elég jó fej, hogy általában ad pénzt, ha kérek.”) fiatalembert kap vissza.

dolgozogyerek.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr498828120

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mr. Waszabi 2016.06.22. 09:56:21

Sztem nem árt, ha akárki gyereke is, de tapasztalatot szerez a magyar hétköznapokban. Mert ha nem teszi ezt meg tanulmányai alatt, nyári munka révén, akkor könnyen felsülhet gyakorlatlan, szakképzetlenként - érettségi után, a többi, mintegy 30%-ban tartósan munkanélküliként, ám ellátásra jogosulatlanok népes táborában. Már az is pedigré ma, ha valaki diákként dolgozott akármelyik cégnél és jellemzése pozitív volt. Mert ma már minden info számít. Akármelyik munkahelyen. Mert minden alkalmazó érdekelt abban, hogy kipróbált, megbízható munkaerő szerződjön hozzá. Nem rosszabb szar munkát végezni jól, mint munkanélkülinek lenni nulla gyakorlattal. Elnézést kérek a felső tizezertől, akiknek gyermekei nem szenvednek ilyen bajoktól. De, az a helyzet, hogy ők különleges helyzetben vannak, viszont a többség magyar nincs abban.

Almandin 2016.06.22. 09:56:44

A cikket én több helyen is problémásnak érzem: egyrészt tényleg jó, ha a kamasz érzi, hogy miért mennyit kell dolgozni. Másrészt azt is nem árt megtanulniuk, hogy nem mindig tudunk olyan munkát találni felnőttként sem, ami kellemes. Nem dől össze a világ, ha egy kissé kellemetlennek, monotonnak érzik. Azt is meg kell szokniuk, hogy kellemetlen feladatok is vannak az életben, felnőttként se lesz mindig módjuk ezeket elkerülni. Eleve kevés az olyan ember, akinek a hivatása és a hobbija ugyanaz.
Igazából az ügyintézést, papírok beszerzését is végezheti már egyedül egy ilyen korú "gyerek". (Nem véletlenül tettem idézőjelbe, egy 14-18 közti valaki szerintem már nem gyerek, de még nem is felnőtt, a jog szerint is fiatalkorúnak számít). Meg kell szoknia az ügyintézést, igazából 18-20 éves korban sok ember már teljesen önálló, előfordulhat, hogy elveszíti fiatalon a szüleit, ha valakit túl sokáig burokban tartanak, abból egy életképtelen fiatal felnőtt válhat (azért csak válhat, mert a genetika is számít). Ha én lennék a szülő, hagynám egyedül ügyintézni, és háttérsegítséget nyújtanék(ha nem megy valami, segítek).
Sokszor a nyári diákmunka nem kedv kérdése. Sok család van ma Magyarországon, ahol lehet, hogy a közművek kikapcsolásától az menti meg a családot, ha a kamasz is elmegy diákmunkát vállalni.

axolotl77 2016.06.22. 16:50:37

Engem annak idején anyám nem akart engedni nyáron dolgozni. Úgy gondolta, hogy én, a jó tanuló gyerek, milyen presztízsveszteséget szenvedek el (és általa ő is), ha engem holmi fizikai munkán ugráltatnak.
Szerencsére apuval azonos nézeteket vallottunk a munka becsületéről és így egy párszor voltam nyári munkán.

Szornyeteglajos 2016.06.29. 14:28:43

Ahhoz képest, hogy a 90'-es évek tájékán alig lehetett 18 év alatt diákmunkát találni, napjainkban egész sor vállalkozás épül a diákfoglalkoztatásra. A gond mindössze az, hogy a blogíró által preferált, a gyerek érdeklődési körében végzett diákmunkákat kézről kézre adják. A legtöbb lehetőség olyan betanított, fizikai, vagy vizesnyolcas munka, amivel csak a munka világának sötét oldalát ismerheti meg a diák. Tehát pont negatív tapasztalatokat szerez a munka világáról. Főleg, ha alacsony órabért is fizetnek...
Sokat változott a világ a diákmunkák megjelenése, általánossá válásának kezdete óta. A blogíró által sokat kritizált oktatásban is. A mai középiskolások lényegesen több terhet cipelnek egy sikeres érettségi vizsgáig, vagy felsőfokú felvételiig, mint a régiek. Nekem személy szerint kevesebb időt kellett eltöltenem tanulással a gimnáziumban 20 évvel ez előtt, mint a mai diákoknak. És bizony a munkaerő-piaci lehetőségeket elnézve sokkal fontosabb szempont ma, hogy érettségiig legalább egy középfokú nyelvvizsga benne legyen a tarisznyában, az egyéb plusz órákról nem is beszélve.
Azt gondolom, csak és kizárólag akkor érdemes a gyerekeknek nyáron diákmunkát végezni, ha a család anyagilag rá van szorulva. Annak a diáknak, aki egész évben lelkiismeretesen tanul, épp elég teher van a vállán a vakáció kezdetén, hogy megérdemelten letegye azt bő két hónapra. Utána dolgozhat egész évben eleget.