Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

Kinek az igénye a bölcsőde? A szülőé vagy a gyermeké?

2016. október 24. - Deliága Éva pszichológus

Játszótéri körökben vérre menő viták zajlanak arról, hogy kell-e, lehet-e, szabad-e bölcsődébe adni a gyermeket. Egyfelől: munkám során anyukától hallom a bölcsődei elhelyezés mellett szóló érvként, hogy a gyermek iszonyatosan igényli a közösséget, és már nem lehet otthon lekötni. Másfelől: rossz anyának érzi magát az az anya, aki nem marad otthon gyermekével annak 3 éves koráig, mert úgy érzi, hogy nem gondoskodik gyermekéről megfelelően, ha ‘lepasszolja’ őt.

Mikor a szülőknek van választási lehetősége és megpróbálják eldönteni, hogy menjen-e a gyermek bölcsibe, több pszichológiai szempontot is hasznos lehet figyelembe venni. Érdemes áttekintenünk, hogy mi jellemző az egészségesen fejlődő 1-3 éves gyerekek pszichológiai és szociális fejlődésére.

A gyermekek értelmi és pszichés érettsége nagyon eltérő lehet, még azonos életkor esetén is, azonban a szociális képességekre általában jellemző, hogy három éves kor előtt a gyerekek igazán intenzíven, segítség nélkül, együtt még nem tudnak játszani. Ebben a korban, ha megnézünk egy játszótéren aktuálisan összeverődött kis közösséget vagy akár egy összetartozó, rendszeresen találkozó csoport gyereket, akkor azt láthatjuk, hogy a gyerekek pillanatnyi interakciókba bonyolódnak egymással: 1-1 perc erejéig egymáshoz szólnak, adnak-vesznek egy tárgyat, nevetnek egymáson, tehát megteremtődnek interakciók, kedves pillanatok, de ezek nem tartanak hosszú ideig. Ha megnézünk egy ilyen kis közösséget, akkor a fő benyomásunk az lehet, hogy a gyerekek, mint kis bolygók léteznek saját magukban, és keringenek maguk körül, egymás mellett. Teljesen független lények, akiknek nem sok közük van egymáshoz. Tartós barátságok, mély kötődések kialakulása nem jellemző ebben az életkorban, nagyon ad-hoc jellegűek még a gyermekek egymással való kapcsolódásai.

Bölcsi 1-1,5 évesen

Az egy-másfél éves korosztályt bölcsődébe kerülés szempontjából határesetnek mondanám, nyilván vannak egyéni különbségek a gyerekek között, de általános tapasztalat, hogy sok egy-másfél éves még nem érett a bölcsődére. Ezt abból lehet észrevenni, hogy nagyon nehezen szokik be a gyermek (hónapok alatt sem), sokáig sír, kifejezi, hogy nem érzi ott jól magát, nehezen szakad el az anyától. Amikor aztán időt töltenek együtt, akkor nagyon ragaszkodik hozzá, bújós, követi mindenhová. Ha ezt tapasztalják, és van rá lehetőségük, ilyenkor még érdemes lenne várni, az ilyen módon reagáló gyermek még nem érett a bölcsire. Még akkor sem, ha az anya azt észleli, hogy a gyermek szívesen veszi más gyerekek társaságát. Vannak kifelé forduló gyerekek, barátkozó gyerekek, akik a felnőttek felé, vagy más gyerekek felé alapvetően nyitottan viszonyulnak. De ez nem azt jelenti, hogy az egész napjukat ilyen kis lurkók között szeretnék tölteni, az anyukájuktól távol.

Bölcsi 2-2,5 évesen

A következő korosztály a 2 év körüliek, ők sokkal jobb arányban érettek a bölcsődére. Véleményem szerint ennek a korosztálynak legideálisabb a bölcsi, még nem olyan nagyok, mint a kiscsoportosok, de már megvan a közösségi igényük. Sok esetben a szülők részéről is nagyjából ilyenkor jön az igény, hogy az anya visszamehessen dolgozni, és a gyermeknek meg legyen oldva a nappali felügyelete. Ebben az életkorban sok gyermek már jóval önállóbb, magabiztosabb, ki tudja magát fejezni. Szülőként is nagyon megnyugtató az, hogy a gyermek néhány szóval, vagy valamilyen non verbális jelzéssel tud jelezni akkor is, ha idegen van vele. Ha szomjas, ha éhes, ha pisilnie kell, akkor már nem csak a szülő érti meg, azon a titkos fonálon, amin ők kommunikálnak, (mondjuk egy nem beszélő gyermek esetében), hanem az aznap odakerült gondozónő is megérti a gyermek igényeit. A másik része, ami nagyon fontos, hogy tudjon mesélni az élményeiről, szülőként is megnyugtató azt tudni, hogy jól érezte magát, elsorolja a barátai nevét, mond pár szót a gondozó néniről. Nyugodtabban adhatja be a szülő a gyermekét, ha már stabilan jár, tud már beszélni, érdeklődik a szobatisztaság iránt. Ennek a korosztálynak már nagyon való lehet a bölcsőde, amit abból is láthatnak, hogy könnyen beszokik, beilleszkedik a közösségbe(2-3 hét alatt), képessé válik arra, hogy elszakadjon a szülőtől, van arra igénye, hogy napi pár órát másokkal legyen.

Közösségbe kerülés 3 évesen

Három éves gyereknél már el tudom képzelni, hogy megjelenik az az igény, hogy a kis barátaival együtt játsszon, a szocializációs képessége ilyenkor már fejlettebb a gyerekeknek, a kommunikációs nehézségek megoldásához már van eszköztáruk. 3 évesen azonban már a választása sok szülőnek inkább az óvodára esik, ahol korosztályos és vegyes csoport közül lehet választani. Az a tapasztalat, hogy kissé nehezebben szoknak be oviba azok a gyerekek, akik korábban nem jártak közösségbe, így ilyenkor előnyt élveznek a bölcsisek, hiszen nekik nem szokatlan az intézmény szabályrendszere, az ottani napirend, és az édesanyától való elszakadás élménye.

A korosztályokra jellemző sajátosságokat áttekintve érthetőbb, hogy, ha az egyéves gyerekre kijelenti az anyuka, hogy: “Már kevés vagyok neki.”  - akkor azért megkérdőjelezhető, hogy valóban így van-e. Ám, ha mondjuk a két és fél éves gyerekéről mondja ugyanezt, akkor valószínűbbnek tartom, hogy valóban a gyermek igénye fogalmazódik meg, és nem az anyáé.

Minden családnak meg kell találnia a nekik legjobb megoldást, lehet helye a bölcsődének egy 3 év alatti gyermek életében.

kid_bolcsis.jpg



 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr9711835561

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.