Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

Mit mondjon a szülő az elmúlásról, halálról a gyerekeknek?

2016. október 31. - Deliága Éva pszichológus

Mindenszentek napja és halottak napja alkalmából óhatatlanul is előkerül a téma. Mit mondjon a szülő, ha gyermeke a halálról kérdez?

Életkori sajátosság, hogy a gyerekek eleinte nehezen értik meg a véglegesség fogalmát. Mindemellett a halál, az elmúlás, veszteség témaköre elő-elő szokott kerülni, olyan gyerekeknél is, akiknek nincs ilyesmivel személyes tapasztalatuk. Természetes, ha 3-4 éves, 7-8 éves vagy kiskamasz korban egyszer csak aktuálissá válik a téma, a halál gondolata foglalkoztatja a gyermeket. A legkisebb korosztály számára még nehezen felfogható a véglegesség, míg a 7-8 éves korosztálynál természetes jelenség, hogy a világ működése, logikai összefüggések és racionális magyarázatok iránt érdeklődnek. Ebben az életkorban beszélhetünk egyfajta ’metafizikai nyugtalanságról’, mikor gyermek érdeklődése saját maga és szűkebb környezete felől a nagyvilág felé nyit, hirtelen felnőttek számára is nehezen megválaszolható kérdéseket tesz fel, pl: „Ha a mennyország a felhők felett van, akkor repülőgépből látni lehet?” „Aki meghal, újjászülethet?” „A lelkünk hogyan élhet tovább, ha nincs testünk?” „Honnan tudjuk, hogy a papa a mennyországba került?” „Aki meghalt, mért nem tud visszajönni?” Kiskamasz és kamaszkorban a gyerekek még inkább tudni, érteni akarják a világ működését, az ok-okozati kapcsolatokat és már kezdenek saját véleményt formálni, és felismerik, hogy nem létezik egységes válasz. Különböző emberek mást mondanak ugyanarról, és ő kiválaszthatja, hogy számára melyik magyarázat érthető és elfogadható.

Az elmúlás, a veszteség, gyász, halál nem könnyű témák. Azt hiszem, ösztönös a legtöbb szülőben az az érzés, hogy valamilyen módon szeretné megkímélni gyermekét az ilyen nehéz, kínos, szomorú témáktól. Azonban, ahogy látjuk, életkori sajátosságként, konkrét veszteségélmény kapcsán, vagy akár mindenszentek napja kapcsán is felmerülhet ez a téma.

Hogyan érdemes válaszolni?

Fontos, hogy a szülő ne traktálja gyermekét hosszas elméleti információkkal. Annyit mondjon, amit a gyermek még be tud fogadni, igazodjon a gyermek kérdéseihez. Ha megérik rá a gyermek, majd fog kérdezni, az ő sajátos gondolkodásmódja és érdeklődése mentén, amihez igazítani kell a felnőtt mondandóját.

Nem kell teljesen egészében a szülőnek elfednie, eltitkolnia gyermeke elől saját fájdalmát, szomorúságát. Ha a gyermek tudja, hogy anya vagy apa miért szomorú, akkor ez nem lesz számára ijesztő. Fontos a szülőnek is megértenie, hogy helye van a negatív érzelmeknek, érezhet a gyermek is szomorúságot, elkeseredettséget, veszteség felett érzett fájdalmat. Ezeket a negatív érzéseket nem kell és nem is lehet megúszni.

Mindenkinek a saját hitrendszeréhez és vallási meggyőződéséhez igazodva lenne érdemes, a gyermek életkorát figyelembe véve megfogalmaznia a halállal kapcsolatos kérdésekre adott válaszát. Nincs egy helyes válasz. Lehet, hogy valaki, arra a kérdésre, amit 8 éves gyermeke tesz fel, hogy: „Mit jelent az, hogy ….meghalt?” így válaszolna:

  • „Ez azt jelent, hogy elköltözött a Földről, a csillagok közé. Már öreg, fáradt és beteg volt a teste, nem működött jól. Vele úgy nem tudunk már találkozni, ahogy eddig, de úgy tudunk, hogy becsukjuk a szemünket és visszaemlékszünk arra, hogy milyen volt, mit csináltunk vele, miket szokott mondani. Ő fentről vigyáz ránk.”

vagy:

  • „Tudod, …..meghalt, a mennyországba került, végre ott nem fáj neki semmije. Ilyenkor lehet olyan érzésünk is, hogy szomorúak vagyunk, mert már nincs velünk, de az nagyon jó, hogy ő már a jóistenke mellé került, biztos jól érzi ott magát.”

vagy:

  • „…… meghalt, a testét eltemetjük, lesz majd a temetése, ahol mindenki ott lesz, aki szerette őt. Emlékeinkben, a szívünkben tovább él, hiszen mindenki, aki ismerte emlékezni fog rá, itt lesz velünk továbbra is, velünk marad.”

vagy:

  • „….nagyon szeretett téged, ezért ha becsukod a szemed, mindig el tudod képzelni, hogy ott van veled, hogy ő mit mondana. A lelke örökké tud élni, sosem felejtjük majd el.”

vagy:

  • „A halállal .…teste újra a természet részévé válik, táplálja majd a növényeket, lehet, hogy egy nagy fa lesz belőle, ami majd virágokat, termést hoz, amiből újabb fák tudnak születni. Itt marad velünk, csak más formában.”

Kisebb gyerekeknek rövidebb válaszok is elegendőek, például: „….már beteg volt, felköltözött az angyalokhoz.”, „A …. már a mennyországból tud vigyázni ránk.” „Mindig emlékezni fogunk .….-re, sajnos többet nem tudunk hozzá elmenni, mert meghalt.”

Sokféle magyarázat lehetséges tehát. Szerencsés, ha bárhogy is fogalmaz a szülő, valamiféle megnyugvást, szorongásoldó magyarázatot kínál a gyermeknek. Nem szerencsés az elkent, torzított fogalmazás, pl. „Szépen, csendesen elaludt”, „Lehunyta a szemét és többet nem kelt fel.” Bár felnőttként hallva, ezek megnyugtató szavak, egy gyermek számára szorongáskeltő lehet az elalvással, alvással társítani a halált. A gyerekeknél amúgy is előfordul, hogy nem szívesen mennek aludni, vagy igénylik a szülő társaságát éjjel is, vagy félnek a sötéttől. Minta az éjszakai elválás, az alvás kimondatlanul, szimbolikusan kapcsolható lenne a búcsú, halálfélelem témájához. Nem tanácsos tehát az alvás, elalvás metaforáját használni tehát, mert abban a kisgyerekben, aki érzékeny az ilyesmire, fokozhatja az elalvástól való félelmet.

Mindenszentek kapcsán gyakori, hogy gyermek a szülei, szerettei, vagy saját maga haláláról kezd el kérdezni. Nehéz és kínos kérdések ezek, főleg, ha a szülő nem akar valótlant állítani. Olyat tehát nem mondhat, hogy ő sosem fog meghalni, vagy, hogy csak az öregek és betegek halnak meg, mert könnyen lehet, hogy a gyerek tudja, hogy mindezek nem igazak. Így tehát arra kell törekedni, hogy igazat mondva, de mégis megnyugtatóan sikerüljön nyíltan beszélni erről a témáról is. Például, arra kérdésre, hogy a szülők is meghalnak? Egy lehetséges válasz: „Igen, mi is meghalunk majd egyszer, de az reméljük, hogy nagyon-nagyon sokára lesz, amikor már te is felnőtt leszel, gyerekeid lesznek.” Hazudik-e ekkor a szülő? Honnan tudhatja, hogy így lesz? Nem tudhatja. De az olyan válaszok, mint: „Nem tudjuk, bárki, bármikor meghalhat, nem látunk jövőbe.” nyílván nem hatnak megnyugtatóan. Márpedig itt ez a cél, az eltöprengő, szorongó, érzelmi biztonságot vesztett gyermeket meg kell nyugtatni. Ezért jó, ha a szabadon megfogalmazott válasz arra helyezi a hangsúlyt, hogy természetes dologról van szó, ami a világ rendjének része, neki ezen nem kell aggódnia, mindaddig vele lesznek a szülei, míg szüksége lesz rá.

A legtöbb esetben reméljük, hogy tényleg így lesz, így nem ámítás vagy hazugság, amit mond a szülő ilyenkor. Lényeges, hogy az elmúlás, halál témája se legyen tabu, kínossága, nehezen megfogalmazható volta ellenére, kapjon érzelmi támogatást és korának illő válaszokat a gyermek.

Legyen az Ön gyermekének is lehetősége válaszokat kapnia az elmúlásról, megélnie és kimutatnia gyászát, részese lenni az ünnepnek, mikor elhunyt szeretteikre emlékeznek.

kidcandle.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr6311919967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.