Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

A Mikulás nem hazugság

2016. december 05. - Deliága Éva pszichológus

Mostanában szárnyra kaptak olyan hírek, hogy rosszat tesznek azzal a szülők, ha a Mikulással hitegetik gyermeküket, hiszen milyen szörnyű csalódás lesz majd a gyermeknek, ha rádöbben a nyers valóságra. Nem lenne jobb megelőzni mindezt azzal, hogy nem is ámítják a szülők az éj leple alatt ajándékot hozó nagy szakállú öregúrral gyermeküket?

Nem. Mikulásra szükség van. A Mikulás ünnepe fontos, a gyermeknek örömet okoz, és nem predesztinálják őt arra, hogy mélységesen csalódjon a világban és szüleiben.

 

Miért jó a gyerekeknek hinni a Mikulásban?

Felnőttként már kevés kapcsolatunk van a gyermeki fantáziavilággal, az élénk, gazdag belső képekkel, melyek kiegészítik, kissé kiszínezik a valóságot. Racionálisan belegondolva, a felnőttben felmerülhet: a Mikulással hazudik a gyermeknek? Azonban ez a fajta gondolkodás nem veszi figyelembe a gyermeki érzületet és észlelést, mely gyökeresen eltér a felnőttek logikus, materialista gondolkodásmódjától.

A gyermeki világban a mese, képzelet, álom, fantázia és valóság nem különül el élesen egymástól. Az álmodozás, fantáziálás átszövi a valóságérzékelést, nincsenek még meg a realitás éles határai. Iskolás kor előtt feltétlenül igaz, hogy a lehetséges és a lehetetlen nem képez két külön kategóriát. Mindamellett, hogy tudja a gyermek, hogy a troli menetrendszerűen érkezik -tehát van tapasztalata a világ ésszerű működéséről-, számára természetes, hogy ha a párnája alá teszi a kiesett tejfogát, akkor a láthatatlan Fogtündér ajándékot csempész a helyébe. Ezek a racionális és mágikus dolgok remekül megférnek egymás mellett a gyermekek világában. Csak iskoláskorban kezd el teret hódítani majd a materialista, ok-okozatra épülő, racionális gondolkodás, ahol a mágikus világ falai elkezdenek megremegni. Hiszen felmerül, hogy a Fogtündér honnan tudta, hogy ő milyen ajándékra vágyik, vagy, hogy miért nem riasztott be a riasztó, mikor berepült?

A Mikulás ünnepére vonatkoztatva mindez úgy néz ki, hogy a gyermek örömmel és várakozással rakja ki kis csizmáját az ablakba december 6.-án. Fontos megjegyezni, hogy kulturális és társadalmi közegbe ágyazott ünnepről van szó, mely ünnep jelen társadalmunkban, a mai Magyarországon ebben a formában terjedt el. Nem is kell messzire mennünk, elég csak Angliáig, hogy lássuk: ott meg a kéményen bemászó Mikulást december 25.e reggel várják, aki a karácsonyi ajándékokat hozza. Tehát az ünnephez hozzá tartozik az is, hogy a gyermekeknek átadott hitvilág és különleges lényeket is tartalmazó szokások vallási meggyőződéstől, kulturális háttértől függően eltérőek lehetnek. A legelterjedtebb magyarországi verzió szerint tehát kipucolt kis csizma ablakba helyezése garantálja, hogy ajándék fog érkezni, mely leginkább apró játékok vagy édesség formájában, esetleg virgáccsal társítva érkezik. Jó látni azt a cinkos, izgalommal teli várakozással telített örömöt, mely a gyermek és a szülő közös öröme: ahogy várják, lesik a gyerekek a Mikulás érkezését, és ahogy lelkesen rátalálnak reggel az ajándékokra. Egy kis csodavárás, egy pici mindennapitól eltérő varázslat: szívet melengető, és teljességgel ártalmatlan.

Ahogy a bölcsődés, óvodás korú gyermeknek mindez teljesen elfogadható és magától értetődő, úgy kezd el kérdéseket feltenni az iskolás gyermek: “Hogy jutott be a csukott ablakon a Mikulás?” “Miért nem hagyott lábnyomokat a kertben?” “Hogyan tud egyszerre a világ összes gyerekéhez eljutni?” “Hogy kapta meg a levelet, ha nem is lehet pontosan tudni, hogy hol lakik?” “Mit csinál a Mikulás nyáron?”

Aztán jönnek a jól értesült kortársak, és megreng ez az egész csoda-várós mesevilág, és kiderül, hogy  a Mikulás nem is létezik.

Hogyan kerülhető el a csalódás?

Először is úgy, hogy a gyerekek roppant tapintatosak önmagukkal. Tudja ő, hogy valami nem igazán passzol össze, de annyiban hagyja, nem bolygatja. Ismét évek telnek el, mire elkezd jobban összeállni a kép, mert nem akarja lerombolni a saját örömét, át akarja élni a misztikumot, a várakozás izgalmát.

Másodszor is, a szülő segíthet újra keretezni a Mikulás körüli eseményeket. Elmondhatja, hogy Szent Miklós valóban létezett, és a legenda szerint vagyonát a szegények megsegítésére fordította. Ezt a hagyományt őrizzük a mai napig, abban a formában, hogy Miklós püspök nevében a szülők valami kis aprósággal lepik meg a gyerekeket. A szülő be is vonhatja a gyermeket, aki segíthet kisebb testvéreinek fenntartani a meglepetés örömét, vagy ő maga is beszállhat a titkos meglepetés-ajándék készítésbe, mellyel családtagjainak szerezhet örömöt.

Szó sincs tehát hazugságról, ezt a fajta ünnepet, csodákkal teli mesevilágot elfogadják és igénylik a gyerekek, és csak akkor lépnek ki belőle, mikor megérettek rá, hogy ezt el tudják engedni. Addig viszont segítsük őket hozzá, hogy a lehető legtovább megmaradhasson élénk belső fantáziájuk, és a mágikus gondolkodás, mely iránt felnőttként is oly kedves nosztalgiával emlékszünk vissza.
santa.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr7012024801

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cantharism · http://ellenpropaganda.com 2016.12.07. 07:44:30

Őszintén, nekem nem igazán tetszik ez a szülő, mint az igazság végső döntőbírója szerep; ha a szülő azt mondja, hogy van Mikulás, akkor van, ha pedig azt mondja, hogy nincs, akkor pedig nincs. A gyermek, ha képes a racionalitásra (már pedig az a szülőn múlik) önmagától - illetve talán a Szókratikus módszer enyhe használatával - is ki tudja következtetni, hogy igaz-e a "Mikulás-propozíció" vagy sem, ha adott a teljes intellektuális szabadsága.

A kanadai történész és filozófus, Stefan Molyneux kiváló podcastját ajánlanám ebben a témában: www.fdrpodcasts.com/#/2565/the-truth-about-santa-