Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

Az empátia fejlesztésről

2018. június 22. - Deliága Éva pszichológus

A gyerekek már születésüktől fogva rendkívül különböző személyiségjegyeket, temperamentumot, viselkedést mutathatnak. Van olyan baba, aki nagyon figyel a környezetére, szeret társaságban lenni, könnyen feloldódik, mosolygós. Van olyan, aki hamar túltelítődik ingerekkel, csak a hozzá legközelebb állókat tűnteti ki mosolyával, és nem szereti, ha ölelgetik, nem ad puszit.

Ugyanígy, az empátia területén is nagy különbségek mutatkozhatnak.

Van olyan kisgyerek, aki veleszületetten, mintha rá lenne hangolódva a környezetében lévő emberekre. Átérzi, könnyen át tudja venni érzéseiket. Elsírja magát, ha valakit szomorúnak lát, és önként ajánlja fel a csokiját, ha a papának kisebb darabka jutott. Valahogy ösztönösen képes ráérezni arra, hogy mi zajlik a másik emberben, megjelenik benne a segítő szándék, nem hagy maga körül érzelmi hiányt szenvedő embert, vagy állatot. Kérés nélkül ad, megoszt, gondoskodik, ápol.

Aztán ott van a másik véglet: aki szintén érzékeny és érzelmes, azonban nem tudja magát olyan jól kifejezni. Sokszor indokolatlanul dühös lesz. Úgy érzi, igazságtalanok vele. Azt nézi, ő hogyan tehetne szert előnyre, bele sem gondol, hogy ez hogy eshet a másiknak. Ő akar mindenből jobbat, szebbet, nagyobbat kapni. Rivalizál, ő akar az első lenni. Lehet, hogy kifejezi a szeretetét, de csak akkor, amikor ő akarja, nem babusgatható.

Egyik személyiségtípus sem jobb, vagy rosszabb a másiknál. Azonban a második esetben érdemes az empátia fejlesztésre hangsúlyt fektetni. Az érzelmekkel muszáj foglalkozni, hiszen ez a társas kommunikáció alapja. Jobban érvényesül majd az életben az a gyermek, aki meg tudja fogalmazni, hogy mi zajlik benne, aki jobban észleli, hogy a viselkedése mit okoz másoknak, és hogy hogyan érzik magukat az emberek körülötte. A gyerekeknél sok félreértés származik abból, hogy nem tudják árnyaltan kifejezni érzéseiket. Hogy csak két pólus létezik: a jó meg a rossz.

„Hogy vagy? Jól.”

„Milyen napod volt ma? Rossz.”

Ebből még keveset lehet megtudni, hiszen a lényeg pont az árnyalatokban lakozik.

„Köszönöm, ma nagyon feldobott vagyok, mert izgulok, hogy, hogy sikerült a matek dolgozat” vagy „Ma nem volt túl jó napom, mert csalódott voltam, hogy a legjobb barátom ma nem volt bent a suliban, így szünetekben nem tudtam kivel játszani.”

Máris sokkal árnyaltabb, mint a jó, vagy a rossz. Az empátiával összefügg ez a képesség, hogy saját magán belül képes legyen a gyermek beazonosítani, és korának megfelelő választékossággal kifejezni érzéseit. Innen már csak egy lépés a mások érzéseinek felismerése.

 

Hogyan segíthet gyermekének a szülő az empátia fejlesztésben?

 

- A gazdag és őszinte érzelmi kommunikációval

- A változatos szóhasználattal

- A meseolvasással, mely által gazdagodik a gyermek kifejezőkészsége

- A példamutatással, hogy ő is árnyaltan fogalmazza meg, mind pozitív, mind negatív érzéseit

- A dicsérettel, ha azt látja, hogy fejlődik az érzelmi kifejezés terén gyermeke

- A gyermek iránt mutatott empátiával, melyből tanul a  gyermek is

 

Jó technika, ha a szülő segít megfogalmazni gyermekének, hogy éppen mit élhet át. Ezt egészen kicsi kortól el lehet kezdeni, már akkor is érdemes így cselekedni, mikor a gyermek még nem is tud beszélni. Ez segíti őt abban, hogy idővel a sírás, csapkodás, dühöngés helyett, verbálisan tudja majd kifejezni negatív érzéseit. Ez nem azt jelenti, hogy  a szülő ráhagyja, hogy őrjöngjön. Hanem segíthet megfogalmazni, hogy mi zajlik a gyermekben. Például: „Látom, most mérges vagy rám. Látom nem esett jól neked, hogy nem engedtem meg valamit. Tudom, hogy most csalódtál, mert nem lehetett…”

Hasonlóképpen, jó, ha a szülő beszél saját érzéseiről, hogy ő maga mit él át, hogyan hat rá a gyermek viselkedése. Például: „Kicsim nagyon jól esett, hogy első kérésre szót fogadtál! Büszke vagyok, hogy ilyen okos nagyfiúként viselkedtél!” vagy „Kezdek egyre dühösebb lenni, mert még mindig elől vannak a játékok, pedig megígérted, hogy elrakod őket, mire jönnek a vendégek.”

Az empátia fejleszthető! Sok türelemmel és tanítással, a kevésbé fogékony gyerekek is nagy fejlődési utat járhatnak be ezen a területen, amivel a szülő megalapozhatja gyermeke sikeres társas kapcsolatait.

empatia.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr8414064939

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.