Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

„Szerelmes vagyok a fiamba.” Hmm, hogy is van ez?

2018. július 04. - Deliága Éva pszichológus

Gyakran hallani ilyesmit anyukáktól, vagy ugyanezt kislányokra vonatkozóan apukáktól. Szerelmes? Túláradó szeretet, imádat, odaadó gondoskodás biztosan helyénvaló fogalmak. De szerelem? Hagyjuk meg ezt a kifejezést a felnőtteknek, vagy legalábbis a romantikus töltetű kapcsolatok számára!

Talán baj az, ha imádattal, túlcsorduló szeretettel tekint egy szülő a gyermekére? Nem baj. De a szavaknak súlya van. A pszichológiából ismert jelenség, hogy 3-6 éves kor tájékán, mikor a gyerekek tanulják az érzelmeket és azok kifejezését, ők maguk is fogalmazhatnak úgy, hogy szerelmesek az ellenkező nemű szülőbe. A pszichológiai háttere ennek az úgynevezett Ödipális konfliktus, melynek során a kisgyerek tulajdonképpen rivalizál az azonos nemű szülővel, és teljesen ki akarja sajátítani az azonos nemű szülőt. Kisfiúknál gyakran észlelt jelenség, ami a természetes fejlődés része.

Melyik anyuka ne olvadna el attól, ha kicsi szeme fénye azzal állna elő egy nap, hogy: „Anya te vagy a legszépebb, te leszel a feleségem!” Ártatlan gyermeki rajongásról van szó, ami azonban egy olyan része a fejlődésnek, amit nem erősíteni kell a gyermekben, hanem helyre tenni. A harmonikus énfejlődéshez szükséges, hogy a gyermek ezt a szakaszt túl tudja haladni, melynek eredményeképpen az anyja kizárólagos birtoklása és az apával való rivalizálás helyét az azonosulás folyamata tölti ki. Ekkor már keresi saját szerepét, helyét a világban, a kisfiúk mintának tekintik az apukájukat, és ahelyett, hogy a helyét akarnák elfoglalni, olyanná akarnak válni, mint ő. Ez a lelki jelenség egyetemlegesnek tűnik, és enyhébb vagy erősebb formában azokban a családokban is megfigyelhető, ahol nem a klasszikus egy anyuka-egy apuka együttélés valósul meg.

Ennek a természetes fejlődési szakasznak a fényében válik még egyértelműbbé, hogy miért nem szerencsés erősíteni azt egy kisgyerekben, hogy anya is belé szerelmes.

Miért nem apába szerelmes anya, miért a fiába?

A jelenség magyarázata lehet, hogy a kisgyermekgondozás sokszor eltávolító hatással van a párra, szinte semmi idő vagy energia nem marad a párkapcsolat építésére, gondozására. A szülők az érzelmi életüket a gyerekkel élik, az érzelmi energiák nagy részét a gyerek köti le.

Amellett, hogy egy egyszerű szóhasználatról van szó, nyilván a címben szereplő mondat csak egy mondás, amit nem kell szó szerint érteni, mégis jelentős fogalmi zavart jelez.

Ugyanúgy, ahogy a manapság elterjedt szájra puszi is szülő és gyermeke között. Nem helyes ez sem, hiszen a száj fontos erogén zóna, melynek ingerlése, stimulálása határsértő egy szülő-gyerek kapcsolaton belül. Túlzott intimitás, mely, ha egyszer berögzült szokássá válik, összezavarhatja a gyereket. Mikor célszerű abbahagyni? Ha majd 8-10 éves lesz a gyerek, vagy folytatódik a szokás, és majd 14 évesen a szerelmét és az apukáját is szájra puszival üdvözli a lány? A legjobb el sem kezdeni, így nem kuszálódnak össze ezek a szálak.

Mind a szerelem érzését, mind a szájra puszit tartogassák a gyermeküket és - remélhetőleg - egymást is szerető szülők: felnőtt szülőtársuknak, ezzel is erősítve gyermekükben a tudást, hogy a szerelem és a szeretet érzése nem ugyanaz.

 anyaszereti.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr2714092765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

czerka 2018.07.16. 15:02:13

"A pszichológiai háttere ennek az úgynevezett Ödipális konfliktus, melynek során a kisgyerek tulajdonképpen rivalizál az azonos nemű szülővel, és tejesen ki akarja sajátítani az azonos nemű szülőt."

talán az ellentétes nemű szülőt akarja kisajátítani
Szerintem teljesen természetes, hogy ha a lány szép, akkor az apa kvázi szerelmes bele.
Az Ödipális konfliktus egy vicc, persze pszichológiában mindenre lehet egy elméletet gyártani.
Oidipusz nem tudta, hogy a saját apját öli meg és hogy a saját anyját fogja elvenni feleségül.

Cukorlabor 2018.07.16. 15:06:30

Köszönöm, végre. Nagyon egyetértek, és rendkívül idegesít amikor kis szerelmem megjelöléssel lãtom a gyerekeket. Meg életem szerelme. Nem, cseszdmeg, a gyereked. Ami sokkal több a szerelemnél.
És igen, nyafogunk hogy nem találni egy normális pasit, mert mind mamahotelben lakik, nem vált le az anyjáról, stb.
Az is rettentően káros amikor egy kisgyerek barátkozna egy másik neművel, és rögtön gügyög az anyuka, hogy : nézd, szerelmesek! Hányni tudnék.

BallóGáborné · http://viragenergetika.eu/ 2018.08.06. 12:04:44

Szerelemnek sem egy fajtája létezik. Mint ahogy a szeretetnek sem. Ha volt valaki az életében többször szerelmes, akkor tudhatja is, hogy mindegyik más és más fajta érzés volt. Egy volt a közös csak az összesben, hogy az illető volt a létezés központja.
Mint, ahogy a szeretetnek is több fajtáját éljük meg életünk során, és azok is mind-mind másfélék.
Attól függ, milyen a kötelék. A szülők sem egyformán szeretik a gyerekeiket. Ami ebben az esetben közös, hogy mindegyiket Nagyon szeretik.
Vagyis, a gyermekünk felé érzett szerelemnek is van helye, tere és létjogosultsága. Nem minden szerelemben működik az úgynevezett kémia, vagyis a gyermek iránt érzett szerelemben nem jelennek meg a libidót növelő vágyhormonok.

A szerelem esetében mindegyik fajtájánál fontos a testi érintkezés. A szeretetnél legtöbbször a minimális testi érintkezés fontos vagy sok esetben nélkülözhető, esetleg lényeges a látás és hallás.
A gyerekeinket meg akarjuk ölelni, érezni akarjuk a drága kis testet.
Ugyanakkor a szeretet legmagasabb foka is jelen van a gyermek és anya közötti kapcsolatban, mivel a gyermek iránt érzett szerelem és szeretet itt egybeolvad, és ezért képes az anya (nem egy apa úgy szintén) olyan helyzetek eredményes kezelésére, ami szinte csodának mondható.
Tény és való, hogy ezt az érzést sem minden anya élheti meg. Egy barátnőm - aki évtizedek óta él boldog családi életet férjével és két gyermekével – azt mondta, hogy nem tudja az, milyen az igazi szerelem, akinek nincs fiú gyermeke.
Életem során sok-sok embert ismertem meg, munkám kapcsán annál is többet. Így volt lehetőségem megismerni a szeretet sokféleségét.
Mindezekkel együtt igaz, hogy fiam nincs, de van lányom, el tudom mondani, hogy a gyermek iránt érzett szeretet több mint szeretet, ez már szerelem. S nem beteges érzés.