Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

Fordított világ

2018. szeptember 28. - Deliága Éva pszichológus

Magyarország. Válás. Kiskorú gyermek, Marcika, 5 éves, nagycsoportos óvodás.

Marci szülei beszélgetnek:

Apa: Értem, hogy tovább így nem folytathatjuk. Ez már senkinek sem jó így. Mikor költözöl el?

Anya: Nem is tudom, talán egy barátoméknál meghúzhatom magam a kanapén, vagy lehet, hogy megpróbálok albérletet keresni.

Apa: Jó, minél hamarabb lenne jó, nem akarom a köztünk lévő feszültséggel terhelni Marcit.

Anya: Persze, jobb lenne már külön fedél alatt, sajnálom.

Apa: Én is sajnálom....

Anya: Ha elköltözöm, akkor mikor jöjjek Marciért?

Apa: Marci számára tudod, hogy nagyon fontos az állandóság, a legfontosabb, hogy biztonságban érezze magát. Szóval természetesen Marci velem marad, és te jöhetnél 2 hetente szombaton 10-re érte, el is viheted. Nálad aludhat, ha majd lesz olyan helyed, ahová viheted. Vasárnap 4-re hozd vissza, még este szeretnék vele készülni a másnapra, ha iskolás lesz, lehet, hogy lesz tanulnivalója.

Anya: Nekem is hiányzik Marci, szeretnék az életének a része maradni!

Apa: Persze, szüksége van a gyereknek anyára, ezt én is így gondolom. De szeretném a saját életemet élni végre, Marcit sem szeretném ide-oda rángatni, szóval szerintem ez lesz a legjobb mindenkinek. Ez Marci érdeke.

Eddig tartott az elképzelt jelenet. Az anya talán valami szörnyű bűnt követett el? Pszichiátriai beteg, prostituált, alkoholista, drogozik, nem beszámítható, megcsalta az apát, alkalmatlan szülőnek?

Milyen esetben tartunk elképzelhetőnek egy ilyen jelenetet, ma 2018-ban Magyarországon? Ki és mikor  gondolja, hogy a gyermek érdeke az, hogy stabil környezetben legyen az apukájával, úgy, hogy az anyukájával két hetente találkozik? Feltételezhetjük, hogy kevesen, és csak akkor, ha nagyon indokolt esetről van szó, például az anya elhagyja a gyermekét, vagy ha önön hibájából vagy betegségéből kifolyólag alkalmatlan a szülői feladatok ellátására. De akkor miért viheti el ott alvása 2 hetente a gyereket, ha alkalmatlan a gyermek ellátására?

Faramuci helyzet, sok kérdőjellel.

Azonban, ha az ’anya’ szót ’apa’ szóval helyettesítjük az elképzelt párbeszédben, akkor mindjárt helyben vagyunk. Természetes, hogy váláskor a gyermek az anyjával marad. Természetes, hogy apa költözik el a közös otthonból. Természetes, hogy a gyereknek az anyára van szüksége. Természetes, hogy stabilitásra, állandó környezetre van szüksége. Érthető, hogy ebbe ’belezavar’ a másik szülő.

Nem kell mentálisan beteg, szülő szerepet ellátni nem tudó, megbízhatatlan apának lenni ahhoz, hogy valaki ebbe a helyzetbe kerüljön, mint a példában szereplő anya. Ez ugyanis az apák természetes helyzete váláskor ma Magyarországon 2018-ban. Váláskor az anyánál marad a gyermek. A bírói környezet a ’vasárnapi apuka’ szemléletből indul ki, esetleg alamizsnának még egy plusz napot engedélyezve a kapcsolattartásra azon a héten, amikor nem apával tölti a hétvégét a gyermek.Ezt tudják az anyák is. Társadalmilag ez számít elfogadottnak, megszokottnak, normálisnak.

Ez gyakran így zajlik. Tény.

Jól van ez így?

„Felnőttek egész generációk apa nélkül, nem lettek mind defektesek!” -mondják a hozzám tanácsért forduló anyukák. Igen, szükség állapotban, háború idején történt már ilyen. Mekkora veszteség!

Én sok olyan apával találkozom, aki jelen van , aktív, szeretne a gyermek életének  a része maradni a válás után is. Nem csak kéthetente vasárnap.

Tényleg az lenne a gyermek érdeke, hogy mesterséges módon ne láthassa az egyik szülőjét, mert a régi szemléletmód, a bíróság, vagy az ezt a személéletet képviselő anyák ezt vélik az érdekének? Sok szülő sokszor a saját érdekével és vágyaival keveri össze a gyermek érdekét.

Egy gyermeknek az apjára is szüksége van. Nem csak hét hetente. Furcsa lenne, ha egy anya csak kéthetente láthatná a gyermekét, nehogy megzavarja stabil életvitelében. Miért lehet akkor erre hivatkozni, ha apákról van szó? Pszichológiai szempontból az apa jelenléte a gyermek életében éppen olyan fontos, mint az anyáé. Napjainkban több a válás és a mozaik család, mint régebben volt. Új szemléletre van szükség ahhoz, hogy sikerüljön egészséges lelkületű felnőttet nevelni az elvált szülők gyermekeiből is. Ne zárják ki a motivált, szerető elvált apákat a gyermek életéből!

A ’sima’ válásnak éppen ez a kulcsa: a szülők közti kommunikáció! Akkor fog a gyermek a legkevésbé sérülni, ha mindkét szülővel megmarad a jó érzelmi kapcsolata, ha nem veszíti el egyiküket sem. Minden családnak meg kell találni azt a kapcsolattartási rendszert, ami nekik működik, amiben a család összes tagja jól érzi magát. Nincs egy biztos recept. Csak az biztos, hogy a gyermeknek apára éppúgy szüksége van, mint anyára!

 dadson.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr7914268841

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vasöntőfi Karott 2018.10.02. 14:08:11

Az a baj, hogy ma Magyarországon ez teljesen természetes. A gyerek az anyával marad. Az apából csak hétvégi szülő lesz. S ennek megváltoztatásához gondolkodásmódot kellene váltani. Pl. egy szülői értekezleten több mint háromnegyedrészben anyák vannak. Ott hol vannak az apukák? Az anya feladata? A nők jelentős részének megtörik a karrierje gyerekszüléssel, de az is természetes, hisz ő az anya. Eleve kevesebb fizetést kap, mert ő esik ki, de később is ő marad otthon, ha a gyerek beteg. Ezek egymástól nem elválasztható dolgok, s akkor lesz változás, ha gondolkodásmódbeli változás is lesz.
S tényleg nem jut eszembe más anyai "előjog" a kötelezettségek és feladatok mellett.