A közelgő ünnepek kapcsán felerősödik a gyerekek halállal kapcsolatos érdeklődése. Ennek az az oka, hogy látják a felnőttek készülődését, érzelmi bevonódását, megérintődését. Ha, egy gyermeknek van saját veszteségélménye, akkor természetes, hogy az évnek ebben a szakaszában, újra felerősödik a gyász hulláma. Ilyenkor a megemlékezés idején, újra felbukkannak ezek a veszteségélmények, és beemelődhet a mindennapokba a kedves elhunytról való megemlékezés.

 A szülőkben ösztönös a vágy, hogy a gyermeküket megkíméljék a negatív, fájdalmas élményektől. Miközben a gyermek pszichológiai igénye, hogy tudomása legyen arról, mi zajlik körülötte, és hogy ő is megélhesse, kifejezhesse érzéseit.

 A gyerekeket természetes módon, életkori sajátosságukból fakadóan is foglalkoztatja vissza-visszatérően a halál témája. Először 4 éves kor környékén vetődik fel a kérdés, majd később a halál véglegességének gondolata foglalkoztatja a gyerekeket. Eleinte még úgy hiszik, hogy a halál csak átmeneti állapot, mely megváltoztatható. 4 éves korban a képzeletvilág még nagyon átjárható a valósággal, így természetes, hogy egy óvodás gyermek számára mesei, irreális elemek keverednek a gondolkodásába, és azt hiheti, hogy akaratával, vagy vágyaival befolyásolni tudja  a megváltoztathatatlant.

 „Anya, te is meg fogsz halni?„– kérdezi a gyermek, és a szülő zavarba jön. Mi erre a jó válasz?

  „Igen kicsim, egyszer nagyon sokára, majd én is meghalok. Mind meghalunk egyszer, ez az élet rendje.”

 Sok kisgyerek tiltakozással, heves érzelmi reakcióval válaszol, mikor a szülő az igazat mondja.

 Elképzelhetetlen, és szorongáskeltő egy gyerek számára, hogy a szülei meg fognak halni. Bele sem tud gondolni, hogy milyen lesz, amikor ő már felnőtt lesz és nem lesz már olyan a kapcsolata a szüleivel, mint aktuálisan.

Mégsem javaslom, hogy hazudjanak a gyerekeknek a halál kapcsán. Az élet természetes velejárójaként, erről is kell beszélni, mindig a gyerek életkorának megfelelő módon. A 4 évesnek elég nagyon egyszerű szavakkal magyarázni. A 6 éves már többet megért, míg a 8-9 éveseknek már felnőtt szintű tudást, és összefüggéseket is át lehet adni.

9 éves korban, amúgy is megjelenik a metafizikus nyugtalanság kora, mikor a gyerekek arról kérdeznek, hogy hogyan működik a világ, mi miért történik. Foglalkoztatják őket a létezéssel, a bolygónkkal és a transzcendenssel kapcsolatos kérdések.

Ekkor érdemes arra figyelni, hogy a tudományos, biológiai és fizikai magyarázatok mellett lehetőséget teremtsen a szülő hitrendszerének, világlátásának átadására is.

A halál témáját érintve, érdemes szétválasztani a test és a lélek útját. Egy kisgyermek számára vigasztaló lehet a Mennyország gondolata, vagy, hogy a szívünkben tovább él az, aki már nem lehet köztünk.

Szülőként, jó, ha tudja, hogy a gyerekek megérzik és átérzik a szülő fájdalmát is, így olyan nagyszülőt is tudnak hiányolni és gyászolni, akit nem is ismerhettek.

A gyerekek gyásza mellett lehet, hogy saját maguk halála vagy szeretteik elvesztése szorongáskeltő gondolatként bukkanhat fel.

Ezt sok-sok beszélgetéssel, és a gyermek biztonságérzetének megszilárdításával lehet oldani. Saját szokásokkal, rítusokkal segítheti a gyermek emlékezését az elhunytra. Az otthoni gyertyagyújtás, kis ajándék kihelyezése, a sír gondozása mind azt szolgálja, hogy valahogy a gyermek is részese legyen a történéseknek, kifejezhetők legyenek az érzései mind szavak, mind gesztusok útján.

Nem érdemes tabuként kezelni a halál témáját. Nehéz téma, de megéri foglalkozni vele. Tudja meg, hogy mi van erről gyermeke fejében, és a kérdések és válaszok mentén segítsen eloszlatni ezzel kapcsolatos irracionális félelmeket.