Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

„Ölik egymást a gyerekeim!”

2019. március 14. - Deliága Éva pszichológus

Testvérféltékenység: addig ne avatkozzon be a szülő, míg vér nem folyik? Majd megoldják egymás közt? Mi a szerepe a szülőnek? Hogyan nevelhet jó testvéreket? Hogyan lehet elkerülni az állandó döntőbíró szerepet?

Gyakori, hogy a pszichológiai tanácsadáson testvérféltékenységről számolnak be a szülők.

„Állandóan versengenek egymással a gyerekeim. Ki ér oda előbb a lépcsőhöz? Ki vehet először a tálból? Mintha nem lenne elég étel nálunk! Vagy nem lenne teljesen mindegy, hogy ki ér oda előbb?! Mindenen össze tudnak veszni. Egész nap ezt hallgatom. Az egyik csinál valamit, a másik visít. Jön a kicsi és panaszkodik, mire mi eleinte mindig a nagyot szidtuk le. De aztán rájöttünk a felségemmel, hogy a kicsi is vastagon benne van a sztoriban, ő megy oda és provokálja a nagyot. A nap végére szétmegy a fejünk, nem tudnak meglenni egy légtérben veszekedés nélkül. Nem tudom hol rontottuk el? (Gábor, egy 5 és egy 7 éves kisfiú apukája.)

„Én gyerekkoromban mindig szerettem volna kistestvért, így semmiképpen nem akartam, hogy kislányom, Dalma, egykeként nőjön fel, mint én. Mindig is két gyereket szerettem volna. Még örültünk is, hogy a kicsi fiú lett, hogy majd Dalma biztos tutujgatni fogja, anyáskodik felette. Hát nem így lett. Azóta, mióta Ádám 3 éve megszületett, Dalmával nem bírunk. Nagyon figyeltünk arra, hogy nehogy kevesebb figyelem jusson rá, mindig voltak csak neki programok, a kistesó születésekor ’hozott’ neki ajándékot, és mégis. Dalma úgy érzi, hogy őt kevésbé szeretjük, hogy Ádikának mindent megengedünk, és mintha vissza akarna fejlődni babába. Őt is cipeljem, etessem, vegyem ölbe, szolgáljam ki, pedig már 6 éves! Mit ne mondjak, nem így képzeltem el ezt a testvér dolgot. Sokkal nyugodtabb volt az életünk egy gyerekkel, nem tudom, hogy mit tegyek, hogy jó testvérek legyenek? Közben Ádika imádja a nővérét, de Dalma nem igazán akar tudomást venni róla. (Ildikó, a 6 éves Dalma és a 3 éves Ádám anyukája.)

„Szabályosan csépelik egymást. Az egyiknek az kell, amivel a másik játszik. Állandóan keresik egymás társaságát, de aztán valamin hajba kapnak. Tele van a szobájuk játékkal, de nem tudnak megosztozni. A kicsi utánozni akarja a nagyot, a nagyot ez idegesíti. Tőlük zeng az egész ház. Két kislány, de felérnek egy egész hadsereggel!” (Péter, 4 éves Kincső és az 5,5 éves Aliz apukája.)

„Szoktak csodálkozni az új ismerőseim, hogy hogyan mertünk 3 gyereket vállalni, hogy bírjuk idegileg. Meg kell mondjam, hogy a legkisebbet nem terveztük, ő meglepetés gyerek. De nem bánjuk, a két fiú után a kis pici, tündéri kislány: ajándék. De amit ezek otthon művelnek, hááát, az kiborító tud lenni. Egy autóba beszállás, vagy egy sima fürdetés is olyan energiákat kíván tőlünk, hogy legszívesebben hagynám az egészet a fenébe. Maximum megyünk az ügyeletre. Erre is volt példa egyébként: a 8 éves Kristóf egy füzet sarkával úgy fejbe vágta Palikát, hogy felrepedt a szemhéja, csak azt láttuk, hogy ömlik a vér a gyerekből. Akkoriban Zselyke még kicsi volt, ő nem volt benne a balhékban, de ma már őt sem kell félteni. Tegnap például azon ment a paláver, hogy belefirkált Pali rajzába, amire Pali eldugta a kedvenc alvós plüssét bosszúból. Én nem is tudom, min tudnak állandóan összeveszni. Szóval a három gyerek… ők az életeink, a szemünk fényei, de azért már várom, hogy nagyobbak legyenek és nyugalmasan töltsem az idős koromat a kandalló mellett üldögélve.” (Tamás, 3 gyerekes apuka.)

tesok_1.jpg

Ismerős történetek? Mindben közös, hogy adott egy család, ahol több gyerek nevelkedik, versengve a szülők figyelméért, szeretetéért. A testvérek között rendszerint ambivalens a kapcsolat, ami azt jelenti, hogy egyszerre vannak jelen a szeretetteli, pozitív, ragaszkodó és a negatív, elutasító, haragvó érzelmek. Így a kapcsolat általában nem stabil és kiegyensúlyozott, hanem akár egy napon belül is nagyon hullámzó lehet. Egyszer egymásra sem hederítenek, máskor szépen eljátszanak együtt, utána meg veszekedni kezdenek egy apróságon. A kiélezett igazságérzet, a versengés, az összehasonlítás, és a ’se veled-se nélküled’ típusú kapcsolat gyakran része a testvérek közti érzelmi kapocsnak. A szülő pedig csak pislog és sodródik az árral: kivonul a konfliktuszónából, vagy éppen szétcsap köztük, miközben fáj látnia, hogy gyermekei időnként szinte ölik egymást.

Természetes, hogy van

Sokakban él az a tévhit, hogy a testvéreknek szeretniük KELL egymást, és, hogy valami rosszat jelez a testvérféltékenység, amit ki kell irtani. Valójában a testvérféltékenység természetesen megjelenő jelenség, amit érdemes a helyén kezelni. Kistestvér születésekor érdemes a nagytesót bevonni a kicsi születése okozta örömbe, tevékenységekbe. A kisbaba érkezésekor figyelni kell arra, hogy a nagyobb gyerekek ne szoruljanak teljesen ki a figyelem fókuszából és lehet erősíteni a gyerekek közti érzelmi kötődést. Ha a nagytesó is részt vehet tevékenyen a kicsi gondozásában, ha neki is megengedik, hogy megsimogassa, ölbe vegye a kicsit, akkor elkezd épülni a kapcsolatuk. Fontos, hogy lehessen beszélni a negatív érzésekről is, nem elvárás, hogy minden pillanatban örülni kell a síró, sok-sok figyelmet kapó babának. Ha a nagytesó verbálisan, a szavak útján kifejezheti frusztrációját a helyzettel kapcsolatban, jóval kisebb eséllyel fogja esetleg fizikailag bántani a kicsit. Mikor a kicsi mozgásfejlődése beindul, ismét belobbanhat a testvérféltékenység, hiszen az új kis jövevény elkezdi veszélyeztetni a nagyobb territóriumát, játékait.

Korkülönbség

Állandó dilemma, hogy mi az ideális korkülönbség. Ha kicsi, akkor hamar összenőnek. Ha nagyobb, akkor könnyebb a kicsire figyelni, mert a nagy már önállóbb. Ha túl nagy, akkor nehezebben alakul ki a testvérkapcsolat. Ezek azonban kissé általánosító megfigyelések, hiszen a korkülönbség mellett sok múlik a gyerekek temperamentumán, személyiségén és családi közegén is. Mindenki mást tekint ideálisnak, és mindegyik opciónak megvan a maga előnye és hátránya. Itt az lenne a lényeg, hogy sikerüljön minden gyermeket a maga fejlettségi, érettségi szintjének megfelelően kezelni. Sok feszültség származhat a testvérek között abból, ha állandóan összehasonlítják magukat egymással. A szülőnek érdemes hangsúlyoznia, hogy mindenki egyedi, és mindenkit a saját erősségei mentén dicsérni, támogatni. Az elvárásokat szintén a gyermek életkorához és képességeihez kell igazítani, hiszen akár egy év korkülönbség is sokat számít, és könnyű abba hibába esni, hogy összemosódik, hogy melyik gyereknek mit kéne tudnia.

Miért nehezebb a nagyobbnak?

A kistesó beleszületik egy családi dinamikába, míg a nagy jelentős változásnak éli meg a kicsi érkezését. A szülői odafigyelés, tapintat, extra foglalkozás ezért szerencsés, ha a nagy felé fordul, mert ő a sérülékenyebb ebben a helyzetben. A rá irányult kizárólagos, vagy több figyelem szenved csorbát a kistesó érkezésével. Így fontos figyelni arra, hogy ne történjen túl sok változás az életében, és arra is, hogy a számára megszokott rutinok és fontos kapcsolódások megmaradjanak. Ha jelentősen csökken a felé irányuló szülői figyelem, azt a kistesón fogja leverni. A kisebb testvér ellen irányuló agresszió hátterében ott van a veszteségélmény, ahogy a nagytesó küzd a családon belüli kedvező pozíciója visszaszerzéséért.

Gyakori jelenség, hogy a nagy testvér hirtelen válik ’naggyá’ a szülők szemében, mikor még ő is kicsinek számít. Az újszülött mellett, a 3 éves lesz a nagytesó, akinek csendben kell lennie, ha a kicsi alszik, akinek meg kell értenie, hogy anyának épp más dolga van, és akitől elvárja a környezete, hogy képes legyen hosszú órákat a családjától távol tölteni, míg a kistestvére otthon lehet. Valójában ezzel a szintű belátással és alkalmazkodó képességgel nem rendelkezik egy óvodás korú gyermek. Ebben az esetben az elvárásokat kell átgondolni, hiszen kistestvér születésekor gyakori, hogy az idősebb gyermek visszacsúszik egy már meghaladott fejlettségi szintre és ő is több testi gondozást, babusgatást, törődést igényel újra. Ezek természetes igények, melyet érdemes meghallani és kielégíteni, hiszen az érzelmi töltődés segíti majd hozzá a nagytesót, hogy ismét kiegyensúlyozottá válhasson. Ha a nagyobb testvérek sem érzik magukat elhanyagoltnak, vagy túl sok szabály és elvárás közé szorítottnak az javítja a kisebb testvérükkel kialakuló pozitív kötődés esélyét is.

Különböző igények

Sok szülő tudatosan igyekszik, hogy egyformán szeresse és kezelje gyermekeit. Csak szélsőséges, ritka esetben találkozom olyannal, hogy a testvérféltékenység hátterében az egyik gyermek feltűnően hátrányos megkülönböztetése állna. Ilyenkor ez a feszültség szítja a testvérek közti feszültséget, tehát a probléma nem a gyerekek között van alapvetően, hanem a szülő-gyerek kapcsolatban keresendő. Jellemzően a szülők kínosan ügyelnek rá, hogy a testvérek egyformán részesüljenek mindenből. Igen ám, de ez nem jelenti azt, hogy mindenből egyformát, ugyanolyat kell kapniuk. A testvérek nagyon gyakran gyökeresen tudnak különbözni egymástól személyiségjegyeik tekintetében, így egyéni igényeiknek megfelelően kell viszonyulni hozzájuk. A figyelem mennyisége, a szeretet, az együtt töltött idő lehet közel azonos, azonban a mindennapokban ez nagyon különbözőképpen nyilvánulhat meg. Az egyik gyerek otthon szeret molyolni, míg a másik állandóan programokra menne. Az egyik kedvence a banán, a másik csak az almát eszi meg. Az egyik zenélni szeretne tanulni, a másik sportolni járna. Akkor teszi jól a szülő, ha mindegyik gyermekére, külön-külön ráhangolódva képes neki megadni, amire szüksége van.

Veszekedés megelőzés

Szülőkonzultáción gyakori tapasztalatként vonják le az anyukák és az apukák, hogy lényegében hasonló forgatókönyv szerint zajlanak a gyermekeik közti konfliktusok. Gyakran kiderül, hogy valamilyen triviális ok áll a háttérben, például nincs a gyerekeknek külön tere és saját, intim területe, ahol a személyes holmijukat, legféltettebb kincseiket tarthatják. Így törvényszerű, hogy a pihenni vágyó, az iskolából fáradtan hazajövő gyereket ingerültté teszi majd a kistestvére, aki folyton követi, és hozzányúl a dolgaihoz. Logikus, hogy az este 11 után lefekvő gyerekek nyűgösebbek másnap reggel és jóval alacsonyabb lesz az egymást iránt mutatott toleranciájuk is. Ezek olyan konfliktusok, melyek megelőzhetők lennének. A napirend, a struktúra, az otthoni szokások átgondolásával sokat tehet azért a szülő, hogy a gyerekek nyugalmát biztosítsa.

Mindenkinek saját idő

A testvérféltékenység mögött sokszor hiányállapot áll, melyben nem jut elég személyre szabott figyelem a gyereknek. Jó ötlet lehet ’szétszedni’ a gyerekeket és mindenkinek, heti rendszerességgel biztosítani olyan időt, melyet kettesben tölthet valamelyik szülőjével. Ez ne kötelező és ne felnőtt program legyen, hanem valamilyen gyermekközpontú szervezés, mely a gyermek érdeklődési körének megfelel. Egyfelől ez megelőzésül is szolgál, hiszen nem töltenek annyi időt együtt a testvérek, másfelől pedig csökkenti az érzelmi hiányállapotot, amiért a testvért lehetne okolni.

Probléma megoldás

Mivel gyerekekről van szó, így természetes, hogy nincsenek még felvértezve az önérvényesítő, agresszió mentes konfliktuskezelés csínyjával-bínjával. Ösztönösen reagálnak, és nem képesek még olyan mértékben kontrollálni az érzelmeiket, mint egy felnőtt. A szülő sokat segíthet példamutatással, és más módokon is. Nem kell a gyerekek minden apró-cseprő dolgába beleavatkozni, azonban nem is érdemes őket teljesen magukra hagyni konfliktushelyzetben. A problémamegoldás egy tanulási folyamat, melynek elsajátítása évekbe is telhet. Ha a szülő vállalja esetenként a döntőbíró szerepét, fontos, hogy körültekintően, és igazságosan járjon el. Figyelem! Nem minden az, aminek látszik. Sokszor a nagytesó agresszív megnyilvánulásai mögött ott van több napnyi, vagy heti visszafojtott düh, amikor nem mutatta ki frusztrációját. Ha ilyesmit tapasztal szülőként, bátoríthatja gyermekét arra, hogy ne hagyja felgyűlni indulatát, hanem jelezze, ha úgy érzi, hogy igazságtalanság érte.

Felnőttkori testvérkapcsolat

„Bárcsak jó testvérek lennének!”-hangzik el sok szülő szájából a sóhaj. Nehéz megjósolni, hogy felnőttként mennyire lesznek majd jó testvérek a gyerekek. A tapasztalat azt mutatja, hogy a vér nem válik vízzé, a sok közös élmény és az azonos családi háttér erős összekötő kapocs tud lenni.

Van remény

Jó hír, hogy testvérek kapcsolata nem állandó. Dinamikusan változó, így a rosszabb periódusokat könnyen javulás követheti. A gyerekek érnek, változnak, fejlődnek és ez a testvérkapcsolatra is jó hatással van. Könnyen lehet, hogy az a két kisgyerek, aki ma veszekedéssel tölti az idejét, holnap rátalál egy közös érdeklődési körre. A szülő jól teszi, ha tudatosan figyeli önmagát, megpróbálja egyik vagy másik gyermeke helyébe beleélni magát és rendületlenül törekszik az egyformán, de nem ugyanúgy szeretésre. Ne feledje, a testvérféltékenység természetes jelenség, mely minden több gyerekes családban tetten érhető. A gyerekek megélése a testvérükkel való viszonyról korántsem biztos, hogy olyan drasztikus, mint a szülői megélés. Közös, jó hangulatú élményekkel, következetesen hangsúlyozott családi értékrenddel idővel csökkenni tud a testvérek közti feszült viszony.

tesok.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr2314689018

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.