Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

Ellennevelés

2019. augusztus 14. - Deliága Éva pszichológus

Szülői összefogás hiánya. Mit okoz a gyermeki léleknek, ha a szülők széthúznak? Ha nincs közös nevelési elv? Ha egymás tekintélyét ássák alá? Ellennevelés családon belül.

„Add ide, ha apád nem volt képes rendesen megcsinálni, majd én összerakom.”

„Anyád tudod milyen, mindent túlkomplikál, ne hallgass rá.”

„Apád a fejét is elhagyná, tudtam, hogy ezt is el fogja felejteni!”

„Anyád szerint kabát kell ilyen időben? Dehogy kell, vedd csak le!”

Ezek a mondatok, mind olyan helyzetekre utalnak, ahol a gyerek kétféle, egymásnak ellentmondó információt kap a két szülőtől. Az egyik A-t mond, a másik B-t. Az egyik felülírja, amit a másik mond, vagy tesz. A lekicsinylő hangnem, az éles kritika mindegyik példában megjelenik, rombolva a másik szülő tekintélyét. Pedig ezek csak mindennapi élethelyzetek. Egy szendvicskészítés, reggeli készülődés, semmi extra: ezer ehhez hasonló helyzet van egy nap. Ám éppen az ilyen mindennapi szituációkban hangzanak el az ilyen romboló mondatok, nem is tudatosítva, hogy ez bizony a másik szülő ellen nevelés. Az enyhe formája sem szerencsés ennek, súlyosabb esetben azonban állandó családi feszültséghez, váláshoz vezethet.

parents-quarreling.jpg

Az eredmény?

Összezavarodott gyerek. Elhidegülő vagy élesen vitázó szülők. Egy szülő, aki nem tud hatni a gyerekére, mert semmi tekintélye sem maradt. Egy másik szülő, aki úgy érzi, teljesen egyedül küzd a gyerekkel. Veszélyes helyzet, melyben minden részvevő sérül. A gyerek nem tudja, mihez igazodjon. A szülők nem tudnak együttműködő társai lenni egymásnak.

Érzékeny antennák

A gyerekek érzékeny antennáikkal még verbális közlések híján is pontosan ’fogják’ a családtagok közti érzelmi viszonyulásokat. Megérezik, ha valaki elégedetlen a másikkal. Ha valaki haragszik valakire. Ellennevelésről akkor beszélhetünk, ha az egyik, vagy mindkét szülő szisztematikusan a másik ellen beszél. Kritizálja, amit szülőtársa tesz. Semmibe veszi a véleményét. Nem tartja felelős szülőnek és kétségbe vonja döntéseit. Ellennevelés esetében általában kialakul egy szereposztás, melyben az egyik szülő a domináns, a másik fél az ’elnyomott’, alárendelt fél.  Az ilyen légkörben felnövő gyerek leveszi, hogy csak az egyik szülő véleménye számít, a másikra nem kell hallgatni.

Egy csónakban?

Adrienn 4,5 éve otthon van a kis Zoéval. Zoé akaratos kislány, rossz alvó. Egyik nap, mikor Adrienn férje: Tamás is otthon volt, Adrienn épp Zoét öltöztette és fésülte, mikor hirtelen elege lett. Az igény szerinti szoptatás, a mai napig tartó éjjeli kelések nyomott hagytak a fiatal anyuka szervezetén és idegrendszerén, nem tudott mindig olyan türelmes lenni kislányával, mint szeretett volna. Mikor Zoé harmadszorra vette fel rosszul a nadrágját és teli szájjal kacagva dobálta le a földre a hajcsattokat, Adrienn felpattant és sírva kiszaladt a szobából. A kislány érzékelte, hogy valami baj van, és ő is sírva fakadt. Tamás figyelmes lett Zoé sírására, és összeomlott felesége mellett elhaladva egyből kislányához ment.

Hol itt a hiba? A szülői együttműködésben. Ott, hogy mikor Adrienn és Tamás felhozzák ezt az esetet a pszichológiai rendelőben, a konzultáción, akkor derül ki, hogy Tamás régóta kizárva érzi magát a gyerek körüli teendőkből. Adrienn ugyanakkor túlterheltséget él meg és érzése szerint férje nem támogatja őt érzelmileg.

A fenti példában nem volt vészhelyzet, nem kellett rohanni a síró gyerekhez. Míg a gyerek kapott figyelmet Tamástól, Adrienn egyáltalán nem. Nem volt kivel megosztania, hogy mi megy végbe benne, sőt, mintha rivalizálás kezdődött volna a pár tagjai között: ki bírja tovább, ki tud ügyesebben bánni a gyerekkel? Nem támogatták egymást, hanem egymás riválisaivá váltak, mindketten súlyos érzelmi hiányoktól szenvedve.

A fenti példában nem jelenik meg a szóbeli ellennevelés. Azonban jelen van annak a feszültsége, hogy apa úgy érzi, nem kap elég elismerést, közben anyának is hiányzik a dicséret. Anya minden feladatot elvégez a gyerek körül, ezt apa kizárásnak éli meg. Ha apa besegít, azt anya éli meg kritikának. Sodródnak, távolodnak egymástól. A konkrét helyzetben kislányuk, Zoé azt tapasztalhatta, hogy anyja frusztrált, türelmetlen lesz vele, majd jön apa, aki kedves és nyugodt. Anya nem oké, apa oké? Ez nem a szülői egységről szól, az biztos. Szerencsésebb lett volna, ha apa nem helyettesíteni ugrik be, hanem anyát segíti hozzá ahhoz, hogy megnyugodva, megerősödve újból foglalkozni tudjon a kicsivel, magyarázatot fűzve a történtekhez. A példából markánsan látszik a kommunikáció hiánya a szülők közt. Mindketten kommunikálnak a gyerekkel, de egymással nem. Miközben Tamás érzékenyen reagált a gyerek jelzéseire, teljesen érzéketlen maradt felesége érzelmeit illetően.

Nem cél egyik fél hibáztatása sem, ugyanúgy, -ahogy más előzményekkel-, egy gyerek körüli feladat átvállalása, pont a jószándék és az együttműködés jele. Adrienn és Tamás azonban már a válás szélére sodródva kerestek fel, mikor már felhalmozódott sérelmeik, egymásnak feszülő indulataik miatt még kevésbé érettek szót egymással. Adrienn és Tamás nem tudtak szülőként egy csónakban evezni. Nehéz is kibogozni, hogy mikor csúsztak bele az ellennevelés csapdájába, melynek mindketten érzékelték negatív hatásait.

rowing-opposite-directions.jpg

Tudatos szülőség

A kisgyerekes élethelyzet rendkívül embert próbáló, ebben az életszakaszban még inkább időt kell fordítani a párkapcsolatra. A szülővé válás rögös út, mely mást tartogat az anyák, és mást az apák számára. Sok nő panaszkodik ilyen élethelyzetben extrém fáradtságra. Sok férfi éli meg azt, hogy ő már nem fontos a párjának, csak a gyerek. Pszichológusként látom, hogy míg a pároknál nem éleződnek ki annyira a konfliktusok, a szülői léttel járó leterheltség és időhiány kihozza őket. Így türelmesen, a kommunikációra nagy hangsúlyt fektetve, fokozatosan lehet belerázódni a szülői együttműködésbe. Ehhez szükség van a terhek arányos elosztására, és időben kell észrevenni, ha nem jó irányba mennek a dolgok. Mikor egy pár már évek óta külön alszik a gyerekekre hivatkozva, akkor már valószínű, hogy rég belecsúsztak abba a működésbe, hogy csak szülőként funkcionálnak, a párkapcsolat ápolására nem jut elég idő és energia. Ez azonban bizonyítottan ronthatja a szülői kooperációt, mert az érzelmi hiányok mentén felerősödik a másik fél kritikus szemmel nézése, bírálata.

Tudatosság szükséges ahhoz, hogy a különféle családi háttérből származó szülők, összehangolt egységet tudjanak képezni közösen alapított családjukban. Az ilyesmit, -a konkrétumok szintjén- nehéz elméletben előre egyeztetni, hiszen a mindennapi élethelyzetek hoznak elő ösztönös reakciókat, régóta szunnyadó családi mintákat. Így ezt a munkát folyamatában kell elvégezni. Mindezt nem a gyerek előtt, nyíltan vagy burkoltan kritizálva a másik fél működésmódját, ha nem szeretnének az ellennevelés hibájába esni.

Gyermeki reakció

Nem egy darab rosszul elsült szituáción múlik a gyerekek általános megélése. A családi és nemi szerepeket észrevétlenül, fokozatosan tanulják a gyerekek. Sok-sok a fenti példákhoz hasonló eset, általános alaphangulat kell ahhoz, hogy egy gyerek világképe és szüleiről alkotott képe magán viselje az ellennevelés nyomait.

Az ellennevelés okaként a háttérben ott lehet a szülők közt feszülő ellentét: az elégedetlenség, ahogy tényleg nem találják megfelelőnek szülőtársuk jelenlétét vagy együttműködését a családi életben. Azonban ennek a helyzetnek nem az a megoldása, hogy szülőtársuk tekintélyét aláásva kommunikálnak a gyerekkel, mert ezzel sem a családi harmóniának, sem a gyerek egészséges szülőképének nem tesznek jót.

Egyes gyerekek úgy reagálnak az ellennevelésre, hogy elkezdik kijátszani szüleiket. Tudják, ki, mennyire engedékeny. Pontosan érzik, hogy kitől, milyen reakcióra számíthatnak. Direkt ahhoz mennek, akitől kedvezőbb választ remélnek. Saját érdeküket nézik, hiszen nem számít újdonságnak, ha a szülők egymásnak ugranak, mert megszokott dolog, hogy soha, semmiben nem értenek egyet.

A következetlenség másfelöl összezavaróan hat a gyerekre. A nem tiszta szabályok, eltérő nevelési elvek nehezebben betarthatók. A gyerek biztonságérzete megrendül, ha egyik szülője lefitymált, elnyomott szerepbe kerül. Ez ráadásul olyan családi mintául szolgál, melyet majd ő is tudattalanul továbbvisz, önkéntelenül reprodukál saját családot alapítva.

Javaslat

Ha szülőként magára ismert a példákat olvasva, még nem késő változtatni!

  • Képzelje bele magát gyereke helyzetébe.
  • Beszélje meg este párjával, ha napközben valamiben nem értettek egyet.
  • Kommunikáljanak egységesebben a gyerek felé.
  • Ne beszéljen becsmérlően a másik szülőről.
  • Ne a gyerek előtt vitatkozzanak gyereknevelési kérdésekben.
  • A gyerekre vonatkozóan, az ő jelenlétében ne mondjon ellent szülőtársának.
  • Gondolja át hozott családi mintáit.

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr3415009426

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.