Az utóbbi évtizedben a számítógép függőség kamaszok és elsősorban fiatal felnőttek körében való kialakulása és elterjedése óta tudható, hogy a számítógépes játékok készítői nagyon értik a dolgukat. Grafikai szempontból lebilincselő hangulatú virtuális univerzumot teremtenek, ami a maga részletes kidolgozottságával, sajátosságaival és szabályaival egy kiismerhető világban nyújt szórakoztató időtöltésre, játékra, izgalom átélésére és sikerélmények szerzésére lehetőséget.

A kiterjesztett valóság technológia fejlődésével új szintre emelkedett a játékélmény, még erősebben hatva a játékos érzékelésére, fokozva a játék valóságosság érzetét. A számítógéppel vagy játékkonzollal rendelkező emberek azonban limitált elérést jelentenek a játékkészítő cégek számára, így az okos telefonok elterjedésére építve egyre nagyobb számban jöttek ki az ideig-óráig nagy népszerűségre szert tevő telefonon játszható játékok.

Ezen a palettán tűnt fel a Pokémon Go, amiről talán még az is hallott, aki azt hiszi, hogy a piros Angry Birds madár Gombóc Artúr lekoppintott kínai változata. A Pokémon Go-ról azt érdemes tudni, hogy ingyenesen letölthető, okostelefonon játszható játék, ami a Pokémon rajzfilmből ismerős zsebszörnyek világát ötvözi a Google Maps-el. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a telefon kamerájával láthatja a felhasználó a tényleges környezetét, az utcákat, ahol sétál és a játékot játszva a képernyőn megjelennek a legkülönfélébb szörnyecskék, akiket így megtalálva be lehet gyűjteni, erejüket növelni lehet, tud velük harcolni. A rótt kilométerek okozta izomláz és átélt izgalom igazi, a gyűjtés, pontszerzés, harc virtuális. Nem kell többé azon aggódni, hogy elfogynak a pályák, a játék terepasztalává vált az egész világ.

A hírekben egyre másra lehet olvasni arról, hogy felnőtt emberek bóklásznak, gyalogolnak kilométereket a telefonjuk képernyőjére meredve, hogy japán szörnyecskéket ’fogjanak be’. Eddig is láthattunk látszólag magukban motyogó (fülre illeszthető zsinór nélküli headset-es) embereket, most jönnek majd a se lát-se hall emberek, akik alvajáróként, a telefonjukat mereven nézve sétálnak. A minap láttam így bebóklászni egy nőt a strandon a férfi-wc-be. Egész jól tájékozódott a telefonját nyomkodva, végül is, csak egy ajtóval tévesztette el a célját.

Mi késztet felnőtt embereket arra, hogy idejük jelentős részében a telefonjukon játszanak?

A valóság olyan amilyen. Igazi emberek, valós konfliktusok. Évek óta cipelt problémák. Anyagi nehézségek. Megszokott, kiszámítható dolgok. Kissé hétköznapi. A kiterjesztett valóság technológián alapuló Pokémon Go-val mindez hirtelen a háttérbe szorul. Izgalmassá, érdekessé, játékossá válik a világ! Kicsit úgy, mint amikor egy jó könyve belemerülve napokig foglalkoztatja az embert a könyvbéli szereplők sorsának alakulása. Kissé sántít ez a példa, mert a könyv olvasásakor az eredeti világ megmarad, csak egy kis ideig belemerülhet az olvasó az írásműbe, amihez a fantáziája segítségével társít képeket. A Pokémon Go viszont benne tart a valóságban, hiszen a környék utcáit járva kell játszani, amit benépesítenek kicsi zsebszörnyek. Akkor tehát inkább olyan, mint a Harry Potterben vázolt világ: hogy létezik a megszokott emberi-mugli világ, de azzal átszőve van egy jobb világ, amit például Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola diákjai ismerhetnek, akik mindkét világba bejáratosak.

A Pokémon Go tehát összemossa a valóság és a virtuális világ közti határt. Óriási addiktív ereje abban rejlik véleményem szerint, hogy izgalmat, színt, kihívást és sikerélményt visz a hétköznapok megszokott közegébe. Szemmel láthatóan óriási minderre a felnőttek igénye! A felnőttek is szeretnek játszani, a játékosság nem ér véget az ovis vagy iskoláskor lezárultjával. Ne feledjük, hogy a Superman, Batman típusú szuperhősös mozik közönsége is túlnyomó részt felnőtt férfiakból áll.

A játszás abszolút pozitív dolog: feltölt, kikapcsol, örömet ad. A számítógépes játékok által kiváltott függőség is így indul eredetileg, aztán következik a beszippantódás. Amikor az ember valósággal való kapcsolata fellazul, már semmi sem érdekli, csak a számítógépes játék, amivel naponta hosszú órákat tölt, mikor nincsenek ambíciói, csak a játékban akar fejlődni, családi, barátai kapcsolatai szinte megszűnnek, az már problémát jelez.

Új keletű dolog még a Pokémon Go láz. Ki hitte volna, hogy a 90-es években gyerekek között népszerű rajzfilm figurái újra reneszánszukat élik majd? Vitathatatlan, hogy pszichológiai szempontból jól kitalált, eltalált játékról van szó, hiszen tömegek számára ingyenesen elérhető, épít a felnőttekben lakozó játékos kedvre és igényre, hogy egy kicsit kiszakadjanak saját valóságukból. A sétálós jellege miatt szó szerint megmozgat, átélhető általa a pontokban, lényecskék számában és erősségében objektívan mérhető ügyesség, gyors sikerélményt ad. Lehet benne másokkal csapatot alkotni és más játékosokkal harcolni így a csapatba tartozás és a versengés élményét is megadja. Előnye, hogy tiszta lappal lehet benne indulni, a játékkal foglalkozó ember újra bizonyíthat, a valóságban jelentéktelen, nem jól tanuló, a munkájában nem kiemelkedő, önmagát sikertelennek érző ember válhat akár kiemelkedően jóvá, társai közül messze kimagaslóvá.

A játék nyilvánvaló veszélyeiről sokan írtak már: a telefonjukat bambuló embereket elcsaphatja egy autó, könnyű célpontot jelentenek a tolvajoknak, veszélyes helyekre tévedhetnek, nemkívánatos igazi dolgokat is találhatnak. Pszichológiai szempontból a veszélyét abban látom, ha a prioritási sorrend elejére kerül. Ha a játékkal játszó kiszakad az életéből, ideje túlnyomó részében Pokémon Go-val játszik, ha elveszíti érdeklődését korábban számára fontos dolgok iránt, ha a való világ veszélyeit nem ismeri fel játék közben, és ha a játékba való túlzott bevonódása miatt elveszíti emberi kapcsolatait. Ha dührohamot kap, mert lemerült a telefonja, ha nem tudja magát mással lefoglalni, ha csak erről tud beszélni, ha más teendőit és kötelezettségeit teljesen elhanyagolja.

Ahogy mondani szokták, minden csoda három napig tart. Jelentkezzen, akinek, még él a Tamagotchi karaktere, vagy aki 10 éve virtuálisan nevelgeti az online tevéjét. Valahol egyetértek azzal a kocsmával, ami kírta: „Nincs wifi, beszélgessetek egymással!”. Bízom benne, hogy a legtöbb Pokémon Go-t kipróbáló ember alapvetően jól érzi magát a bőrében, szereti a saját igazi világát, tud tevőlegesen változtatni, ha nem érzi jól magát a kialakított kapcsolatrendszerében, munkájában, életterében és nem cseréli el hosszú távon hivatását, lakását, kocsiját, szeretteit Pikachura.

Játszani jó és fontos, de, mint mindent: mértékkel érdemes.