A gyerekek életében egyre inkább teret hódítanak a passzív időtöltések: a kütyüzés és a képernyőnézés. Ilyenkor a gyerek passzív befogadó, és ahogy elöntik, elárasztják a gyorsan váltakozó, villódzó képek, úgy nő benne a feszültség. Belekerül egy furcsa, módosult tudatállapotba, amiből nagyon nehezen tud kiszakadni. A sok tv nézéshez szokott gyerek nehezen tudja irányítani a figyelmét, szokatlan neki, hogy elmélyüljön valamiben, gyakran unatkozik, és nem képes 5 percre sem egyedül lefoglalni magát.

Azonban ez változhat! Újra kell tanulni játszani, nagyobb teret biztosítva a gyermeki kíváncsiságnak, a felfedezés örömének, ezáltal elősegítve a gyerek kompetencia érzésének -a „Meg tudom csinálni!” érzésnek- a megerősödését.

A jó játék a képernyő nézéssel szemben, aktív időtöltés, igazodik a gyerek érdeklődédéhez, fejlettségi szintjéhez, képességeihez. Megmozgatja, kihívások elé állítja, lehetőséget ad az elmélyülésre.

Sokféle játék elképzelhető, mely a képernyőnézés alternatívája lehet, az alábbi felsorolás ízelítőt ad a gyermeki játék sokféleségéről, elengedhetetlen szerepéről a gyerek egészséges fejlődésében.

Konstruktív, azaz építő játék: ilyen például a fakocka, a duplo Lego, a Lego, Playmobil, a Geomag, a Jáva, makett építés, golyópálya. A gyerek megtapasztalhatja az építés által, hogy létrehoz, kreál valamit. Követheti az összerakási ábrát, vagy építhet fejből, mindenképpen fejlődik a téri tájékozódása és a finommotorikája is. Van, akinek jó műszaki érzéke van, és egyből át tudja fordítani a 2 dimenziós ábrát 3 dimenziósba, ahogy a térben összeépíti az alkotóelemeket. Előfordul, hogy egy gyerek elsőre ügyetlennek bizonyul az építésben, azonban gyakorlással, próba-szerencse alapon próbálgatva az összerakást, egyre több sikerélményhez jut. Ez a fajta téri-vizuális tájékozódást és finom motorikát fejlesztő játék jó szolgálatot tesz majd az iskola kezdéskor, hiszen ezek a részképességek fontosak az írás-olvasás elsajátításánál.

Szerepjáték: Figurákkal, bábokkal, plüssökkel játszák szívesen a gyerekek. A képzeletet megmozgatja, a belső világ, a gyerek fantáziái megelevenednek, kifejezhetővé válnak. Sokszor segíti a való életben tapasztaltak megértését, feldolgozását, alkalmas az érdeklődés és az érzelmek kifejezésére. A gyerek a szerepjáték során szerepeket játszik el, ezáltal a világról való tudása megszilárdul, nagyobb magabiztosságot szerez, szereprepertoárja bővül. Vannak olyan gyerekek, akik egy bottal is jól eljátszanak fél óráig, nekik rendkívül színes és gazdag a belső világuk. Akinek a szerepjáték nem megy olyan jól, annál inkább fontos, hogy gyakorolja, mert a szókincs, a kifejezőképesség, a beleérzőkézség és az empátia is fejlődik általa.  A szerepjátéknak gyakran része az ismétlés, mely jól tükrözi a gyermek érzelmi igényét, hogy egyfajta átélést, szerpet, újra és újra megtapasztalhasson. alkalmas a megterhelő életesemények: pl. veszteség, kórházi élmény feldolgozására is, hiszen az újra és újra eljátszott, eredetileg szorongáskeltő történés megérthetővé, befogadhatóvá válik általa. A szimbolikus, ’mintha’ játék lehetőséget ad az érzelemvilág, az indulatok, belső feszültségek kimutatására.

Szabályjáték: Ebbe a kategóriába tartoznak a társasjátékok, kártyajátékok. Általuk a szabálytudat fejlődik, a gyerek jobban megérti az ok-okozati viszonyokat, gyakorolja a késleltetést, hiszen ki kell várni a sorát. A kooperáció és a kudarc tűrés is fejlődik. Először gyakran nehéznek találják a gyerekek, hogy nem mindig ők jönnek, és nem mindig ők nyernek. Azonban idővel reálisabban látják saját szerepüket, csökken az énközpontú gondolkodás, és a versengő magatartás mellett megjelenik az együttműködő viselkedés is. A dobókocka használat miatt a globális számfogalom, a ritmusérzék (annyit lépjen a táblán, amennyit dobott) is megszilárdul. A késleltetés képessége, a szabálytudat, a kudarc tűrés elengedhetetlen a társas együttélés sikeres elsajátításához, így miniben ezek a fajta játékok a nagybetűs Élet játékszabályait is tanítják.

Mozgásos játékok: például szabad levegőn szaladgálás, fogócska, eszközigényes hobbi sportok: biciklizés, rollerezés, görkorcsolyázás. A gyereknek lehetőséget ad levezetni az energiáit, fizikumát erősíteni, nagymozgásának koordinációját összehangolni. Fejlődik az egyensúlyérzék, a tájékozódás, az irányok ismerete. Egy átlagos gyereknek is meglepően nagy a mozgásigénye. Ha egy gyerek nincs kellően ’lemozgatva’ a lakásban fog randalírozni: ugrál a kanapén, szaladgál a konyhában, felmászik a bútorokra. Ezek a tevékenységek nem igazi rosszalkodások, csupán azt jelzik, hogy tombol benne a mozgásra való vágy, aminek teret és időt kell biztosítani. Egy átlagos gyerek simán tud, és szeret délelőtt és délután is két órát mozogni. Érdemes átgondolni, hogy ehhez képest mennyi mozgásra van lehetősége egy nap az Ön gyerekének?

Kézműves játékok: A kreativitás és az alkotás örömét adja. Fejlődik a fantázia, és a finommotorika, javul a ceruzafogás és az eszközhasználat pl. olló, ecset. Vannak olyan gyerekek, akik nagyon szívesen fűznek gyöngyöt, színeznek, vagy éppen gyurmáznak. Nekik érdemes újabb és újabb eszközöket mutatni, hiszen a kreatív alkotás az önkifejezés módja is számukra. Mások úgy kerülik ezeket a tevékenységeket, mint a tüzet. Feltételezhető, hogy egyes részképességek éretlensége folytán, ők azok, akik ügyetlennek élik meg magukat, és hamar elvesztik az érdeklődésüket. Náluk különösen fontos, hogy tapasztalatot szerezzenek a kézműves játékokban, hiszen a vizuo-motoros koordináció, a szem és a kéz összehangolása, a finommotorika, pl. a rajzolás által, előkészíti az írás elsajátítását.

Az aktivitás, a sikerélmény szerzésének lehetősége közös a fent említett játékokban, melyek mindegyike, sokkal, de sokkal fejlesztőbb a tv vagy bármilyen képernyő nézésnél!

Nem kell kifejezetten fejlesztőjátékban gondolkodni, elég csupán nagyobb teret, több időt hagyni a szabad játéknak, melynek során a gyerek ösztönösen rátalálhat arra, amire éppen igénye van. Pont az egyik legkézenfekvőbb dolog, a játszóterezés: szabad levegőn, kortársakkal történő mozgásos játék oldja legjobban a feszültséget, az energiát konstruktívan csatornázza, a szocializációt elősegíti és örömet ad.

A gyerekek utánzás és modellkövetés útján tanulnak elsősorban, így a képernyőből feléjük áramló sok-sok információ nagy része ’emésztetlenül’, feldolgozatlanul lebeg csupán, melynek töredékét értik csak meg, a nagyobb részük nyugtalanságot, szorongást, feszültséget kelt bennük.

A gyerek játéktevékenységét nem a sokféle műanyag játék ösztönzi, hanem a felnőtt egy-egy jó ötlete, bevonódása, mely lendületet ad, hogy újfajta módon töltsék el az időt. Idővel, az ilyen tapasztalatokra szert tett gyerek, ha unatkozni hagyják, rátalál valamilyen játéktevékenységre, mely idegrendszerének pihentető és egyben fejlesztő is.

Csökkentse minimálisra  képernyő időt, és vezesse vissza gyerekét természetes közegébe: a szabad játék, fantázia és mozgás világába!