Kapta már magát rajta, hogy így kísérelte meg jobb belátásra bírni gyermekét? Megkéri fiát vagy lányát, hogy pakoljon össze  a szobájában. Melyik nevelési stílusnál ismer magára?

Autoriter

“Addig nem jöhetsz ki a szobádból míg rendet nem raktál. Amíg az én kenyeremet eszed, rendet raksz mikor mondom.”

Általánosító

“Hogy neked mindig, mindenért ezerszer kell szólni. Nem igaz, hogy nem vagy képes egyszer normálisan elpakolni a szobádban.”

Büntető

“Amiért így bánsz a játékaiddal 2 hétig nem nézhetsz tv-t.”

Érzelmi zsaroló

“Kicsim, apa nagyon mérges lesz, ha ezt meglátja! Szegény, fáradtan hazajön a munkából és akkor erre jöjjön haza? Mit fog szólni szegény, nagyon el lesz keseredve. Az ő kisfia, még el sem pakolt.”

Fenyegető

“Lányom, 3 perc múlva rend legyen a szobában, vagy nem állok jót magamért. Ki fogom hajigálni az ablakon a dolgaidat, ha mire bejövök, még van a földön valami.”

Hegyi beszédet mondó

“Nem azért dolgozunk éjt nappallá téve, hogy te szétdobáld a dolgaidat. Azt hiszed mi csak úgy lopjuk a pénzt, hát, nem kisfiam, mi azért megdolgozunk, napi 8 órában, plusz az utazás, azután rohanok haza, és tessék, megveszünk neked mindent, amit kérsz, és akkor te így viselkedsz!”

Ideges

“Na ebből elég legyen! Ilyen kuplerájban nem lehet létezni. Játékpakolás, MOST! Kiborítasz!”

Könyörgő

“Kicsim, nézd milyen kupis a szoba. Kérlek pakolj el egy kicsikét az útból. Drágám, rendrakás? Jó, majd később, oké.”

Lefizető

“Na, ha adok neked 500 forintot, nagyon gyorsan rendet csinálsz, ugye? 1000? Jó, legyen ezer, de akkor port is törölsz.”

Mártír

“Miattad fájdult meg a fejem kisfiam. Ha nem kéne kerülgetnem állandóan a szétdobált játékaidat, talán jutna időm egy kicsit magammal foglalkozni, nem állandóan utánad pakolnék. Na tessék, már jön is a migrénes rohamom.”

Övön aluli

“Jól van kisfiam, ha így széthánysz mindent, akkor látom nem értékeled a játékaidat, ki is dobom a kukába őket.”

Tehetetlen

“Én már nem tudok mit kezdeni veled. Feladom. Én hiába szólok, úgysem hallod meg, tudod, mit, ne is rakj rendet.”

Túlbabusgató

“Kincsem, majd együtt elrakjuk szépen ezeket, látod, így ni. Várj, azt majd én. Add csak ide, majd én felrakom a polcra.”

Vannak átfedéses technikák, ötvözhető az érzelmi zsarolás a fenyegetéssel. Az ideges átcsaphat autoriterbe,és mindezt lehet vegyíteni hegyi beszéddel. Vagy kombinálható a mártír szöveg az övön alulival is akár. Tetszőleges kombináció is kisülhet mindezekből, a lényeg azonban nem változik.

Nem hatékony, nem következetes, nem empátián alapuló, nem jó érzelmi kommunikációra törekedő módszerek lettek felsorolva. Nem csodálkozhat azon, ha valaha, - vagy éppen napi szinten - kiszalad ilyesmi a száján. A gyerekekkel való együttélés csupa kompromisszum, alkudozás, néha harc.

Jó néha szülőként önkritikát gyakorolni és nézőpontot váltani. Mit szeretne végső soron elérni gyermekénél? Milyennek látja Önt gyermeke? Viselkedésével is tanítja őt, indirekt módon! Ha a gyerek azt látja, hogy apa vagy anya ordítozó, kiabáló, fenyegetőző, érzelmileg zsaroló a vele való kommunikációban, nagy valószínűséggel ő is ezt a fajta kommunikációt sajátítja majd el, mely visszaköszönhet kortársaival való kapcsolatában, testvérével való bánásmódjában, vagy végső soron felnőttként, majd a saját gyermekeivel való kapcsolatában.

Hogyan kéne jól csinálni?

Hitelesen, következetesen, türelmesen, jóindulatúan, szeretettel a gyermek felé fordulva, korának megfelelően szabályokat kialakítva. Fontos a gyermeknek a szabályok mellett a saját érzelmeinek megnevezését megtanítani, amit akkor fog hamar megtanulni, ha a szülő empátiával fordul felé és segít megnevezni ezeket.

Példa az empatikus, jó kommunikációra:

“Kincsem, tele van a padló játékokkal. Így rá fogunk lépni és összetörnek. Rendrakás! Nem szeretem, ha így tartod a játékaidat.”

Ha gyermeke nem figyel, nem reagál, figyelmeztetheti a következményekre:

“Kezdek mérges lenni, szeretném, ha idefigyelnél, kértem tőled valamit.”

Ha éppen nem ér rá rendet rakni:

“Jó, beszéljük meg, hogy tanulás után, fürdés előtt vagy után szeded össze a játékaidat?”

Ha gyermeke heves érzelmi reakciót ad:

“Látom, hogy most mérges lettél rám, én is itt vagyok, segítek ha kell, lehetsz rám mérges, de akkor is rendet kell rakni.”

Átgondolásra érdemes kérdések

Máskor is el szokta várni, hogy elpakoljon, vagy ez egy pillanatnyi szeszélynek tűnik gyermeke számára? Van hová elpakolni? Képes rá gyermeke, hogy egyedül elpakoljon? Életkorának megfelelő kérés-e, hogy önállóan rakjon rendet? Be van iktatva a napi vagy heti rendbe a rendrakás?

Hagyhat időt arra, hogy az újfajta kommunikációs stílust megszokja gyermeke, és figyelhet arra, hogy a jövőben minél kevesebbszer csússzon bele a fenti felsorolásban említett, nem túl szerencsés stílusok használatába. Ne feledje, gyermekének nem hibátlan szülőre van szüksége, hanem olyan személyre, aki képes belátni a hibáit, önkritikát gyakorolni és, aki tud változtatni saját viselkedésén és módszerein, ha szükséges.