Az Ön gyermeke érzékeny?

Az alábbi listából, ha kettő vagy több jellemzőt túlnyomórészt igaznak vél gyermeke viselkedésére, az azt jeleni, hogy Ön is érintett: érzékeny gyermeket nevel.

• Zavarja, ha koszos lesz a keze.
• Fél a zajoktól, olyanoktól is, amik a mindennapokban jelen vannak, például a porszívó hangja, Wc lehúzás zaja, mély férfihang, harangozás.
• Tart az idegenektől, zavartan, gátlásosan viselkedik közelükben.
• Lassan (több, mint fél óra) oldódik fel a szűk családon kívüli helyzetekben (ez lehet baráti, rokoni találkozó is).
• A ruházatát szinte nem tűri meg magán: szúrja, böki, irritálja. Néhány kedvenc darabon kívül mást nem hajlandó felvenni.
• Melegben túl vastagon öltözik, hidegben nem visel el több réteget, panaszkodik, hogy melege van.
• Cipőt alig lehet neki találni, semmi sem kényelmes. Cipőjén a tépőzárat olyan szorosra húzza, ami másnak biztos fájna, őt nem zavarja.
• Nem szereti a változást, rosszul viseli.
• Hajlamos aggodalmaskodni dolgokon.
• Érdekli, hogy mi, miért történik másokkal, mély nyomot hagynak benne negatív események.
• Néhány étel szagától irtózik, könnyen hány.
• Az ételeket szín és állag szempontjából értékeli, szigorú szabályok mentén eszik, pl. a szaft nem érhet a rizshez, bár mindkettőt szereti.
• Szeret otthon molyolni, szüttyögni, elvonul a szobájába, nehezen lehet rávenni arra, hogy kimozduljon.
• Minden játékáról, tárgyáról tudja, hogy kitől, milyen ünnepre kapta, mind fontos számára, szívesen rendezgeti őket.
• Ha másokkal kiabálnak az oviban, iskolában, ő kezd el szorongani, félni, pedig vele semmi rossz dolog nem történt.
• Képernyőn látott mesében történt dolgok sokáig foglalkoztatják, képes elsírni magát, ha valakivel igazságtalanok, vagy gonoszak a mesében.
• Egyensúlyérzéke, finom vagy nagymozgása, jobb-bal megkülönböztetése, térbeli tájékozódása korához képest éretlen lehet, ennek jele például, hogy nehezen tanul meg biciklizni, nem tudja lökni magát a hintán, összekeveri, hogy melyik nadrág szárba dugja a lábát, görcsösen fogja a ceruzát.
• Túl mereven követi a szabályokat, befeszül, ha más nem ezt teszi.
• Nem szeret játszótéren lenni, ha mások is vannak ott.
• Szereti a rituálékat, otthoni rutinokat, ezekhez mereven ragaszkodik.
• Hajlamos a tikkelésre (mintha sűrűn pislogna, vagy krahácsol), néha intenzívebben, máskor hetekig egyáltalán nem.
• Szűk körben cserfes, bátor, domináns, idegen környezetben a hangját sem hallani.
• Nem akar tömegbe, plázába, strandra menni.
• Az uszodában zavarja a visszaverődő morajlás.
• Csoportos foglalkozásokon akár hónapokig csak megfigyelő, mielőtt bekapcsolódna.
• Nem szeret szüleitől távol lenni, ottalvós tábor ellen tiltakozik.

A fenti példákban az összes érzékszerv érintett: látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés és a hőérzékelés. Összeségében az észlelés, az ingerfeldolgozás és az érzelmi megküzdés érzékenységeinek jeleit soroltam, amiből természetesen nem az összes jellemző található meg egy gyermeknél. Nagyon különbözhet egy gyermek, -aki nem szereti, ha koszos lesz a keze, ezért nem homokozik, nem nyúl kézzel az ételhez-, egy másiktól, -aki nem mer elmenni a kerítés mellett, ami mögött hangos kutya ugat-, vagy egy másiktól, -aki egy nadrágot hajlandó csak hordani-. Mégis: ők mind érzékenyek bizonyos szempontból, és fejtörést okoznak szüleiknek és tágabb környezetüknek, hogy hogyan kell, hogyan szabad kezelni ezeket a viselkedéses sajátosságokat? Mindez gyakoribb, mint gondolnák. Egyes becslések szerint a gyerekek 20 százalékát érinti ez a jelenség, más tapasztalatok szerint inkább minden második gyereket. Így tehát nagyon valószínű, hogy nincsenek egyedül ezzel a problémával, hiszen szinte biztosra vehető, hogy majd minden családban felbukkan egy-egy megakasztó gyermeki érzelmi reakció, vagy viselkedéses sajátosság.

Különböző kifejezések, diagnózisok merülhetnek fel az érzékeny gyerekek kapcsán: hiper-vagy szuperérzékenység, -mint személyiségjegy-, idegrendszeri éretlenség, visszamaradt csecsemőkori reflexek, szenzoros integráció zavara, szenzoros feldolgozási zavar, gátlásosság, szorongó alkat, introvertáltság. A tünetek egy része azonos lehet a fent említett diagnózisok esetében, így szakember: gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, pszichológus vagy neurológus segíthet a pontos háttér és az egyéni fejlesztési terv meghatározásában. Egy biztos azonban: nem a szülő nevelési stílusa, túlengedékenysége, gyermeknevelési kudarca oka a gyermek viselkedésének. A tünetek háttérben az idegrendszer ingerfeldolgozását érintő, veleszületett, organikus ok áll. Fontos megérteni, hogy nem a gyerek személyisége ilyen, ő fejlődés neurológiai sajátosságáról nem tehet. Nem így akar viselkedni, hanem nem tud másképp.

Ezekre a gyerekekre jellemző, hogy könnyen túlterhelődnek. Idegrendszerükről elmondható, hogy mélyebben, részletesebben dolgozza fel a környezetből jövő információkat, nehezebben szűrik ki a lényeges információkat a sok lényegtelen közül, és az ingerek eláraszthatják őket. Képzeljük csak el, ha számunkra 20-as hangerőn kellemes hallgatni zenét, az az ő fülének olyan lehet, mintha 84-esen hallgatná! Már a befogadás, észlelés szintjén megjelenik a szenzitivitás, plusz jelen van egy másfajta: mélyebb, részletesebb, időigényesebb ingerfeldolgozási sajátosság, és ezeknek eredménye a viselkedéses tünet és a heves, látszólag indokolatlanul nagy érzelmi reakció, mely oly sok frusztrációt tud okozni, mind a gyermek, mind a szülők számára.

A gyerek is szenved ezektől, nem direkt csinálja! Éppen ezért nem használ sem a szép szó, sem a könyörgés, de még a kényszerítés sem.

Javaslatok

• Higgyen neki! Bár Ön nem érzi szúrósnak a pulcsit, túl melegnek a sapkát, undorkeltőnek a vajaskenyeret, vagy túl hangosnak a kocsiban szóló rádiót, ha gyermeke kifejezi, jelzi, hogy számára zavaró, tartsa ezt tiszteletben.
• Empatikusan, -átérezve az ő kellemetlen, szorongáskeltő érzéseit- álljon hozzá! Ilyen módon inkább a segítő szándék kerül előtérbe, hogy enyhíteni tudjon nehézségein.
• Kerülje az indulatos reagálást és a siettetés! Lehet, hogy több időt vagy több segítséget kell adnia, ez célravezetőbb, minta feszült hangulat.
• Egyszerűsítsen, ahol lehet! Nem kell három program egy nap, legyen idő otthoni feltöltődésre is. Nem kell 20 féle ruhadarab, elég, ha a kedvenc ruhadarabból vesznek többet.
• Nem kell forszírozni a változatosságot (étkezés, öltözködés terén), vagy mást, amitől gyermeke befeszül: engedjen, ahol nem létfontosságú úgy csinálni, ahogy Ön tervezte.
• Ne erőltesse! A kényszerítés, fenyegetés, érzelmi zsarolás hatására romlik a szülő-gyerek kapcsolat és a gyerek azt éli meg, hogy nem értik meg őt.
• Mire tud hatni? Gondolja át megoldásközpontúan. Az érzékenység nem változik meg egyik napról a másikra, de a gyerek tolerancia küszöbe, alkalmazkodó képessége nő ahogy idősebb lesz. Kevésbé feszes napirenddel, elvonulásra való lehetőséggel sokat javulhat a túlterheltségből fakadó érzelmi hullámzás.
• Védje meg! Védje meg a becsmérlő leszólásoktól, a negatív címkéktől. Baráti, családi rendezvényen sem kötelező puszit adnia embereknek, akiket fél éve látott utoljára. Nem udvariatlan, mert nem köszön a harmadikon lakó néninek a liftben, és nem mulya, csak mert felnőttekkel beszélget szívesebben egy zsivalyos gyerekzsúron.
• Találja meg gyermeke számára a megfelelő környezetet! A tünetek súlyosbodásásért a környezet és a gyermek össze nem illése tehető felelőssé. Írassa kis létszámú csoportba vagy osztályba, elfogadó közegbe. Választhasson ő, hogy mivel töltené a szabadidejét.
• Engedje kapcsolódni az állatokhoz és a természethez! Sok érzékeny gyerek ösztönösen jól bánik az állatokkal, számukra a lovaglás vagy a kutya, macska tartás igazi kikapcsolódást, feltöltődést jelent. Az erdőben, vagy vízparton valószínűleg kevesebb a zavaró inger, mint a városi környezetben. Tapasztalja meg milyen környezetben, társaságban legfelszabadultabb gyermeke.
• Éreztesse vele, hogy természetes ahogy érez, ez nem furcsaság vagy betegség.

Mindenki másban jó, az érzékeny gyerekek is számtalan előnnyel, jó tulajdonsággal rendelkeznek, például ilyen lehet a művészi hajlam, speciális látásmód, kreativitás, tehetség zenei területen, extrém jó megfigyelőképesség, kiváló memória, veleszületett képesség a másik emberre vagy állatra való ráhangolódásra, magas szintű empátia.

Talán szülőként egy-egy különös, érzékeny reakció ismerős lehet saját gyerekkorából. Sok szenzitív gyereknek a szülője is érzékeny, ez segítheti gyereke viselkedésének, érzésvilágának jobb megértésében. Nagy szükség van rájuk, óvja, támogassa gyerekét, hogy ne érezze magát kevesebbnek, azért, mert ő másképp működik!