A gyerekeket ért szexuális abúzusok nagy része sokáig titokba vész. Az áldozatok nem merik felvállalni, hogy mi történt velük. Olyan is előfordul, hogy míg az adott környezetben kénytelenek élni, ahol a bántalmazónak hozzáférése van hozzájuk, nem is derül ki érintettségük mértéke. A megtörtént fájdalmas emléket elfojtás, szégyen, bűntudat övezi. Kínzó tünetek jelzik a lelki sérülést, és jelentenek sokszor akkora terhet, hogy bár hosszú évekkel később, de végül az áldozat elkezd lépéseket tenni annak érdekében, hogy szakmai segítséget kapjon. Hatalmas elszántság, bátorság, és fájdalmas önfeltárás szükséges ahhoz, hogy végre megszabadulhasson az őt mérgező trauma súlyától. Sokan fiatal felnőtt korban, vagy mikor már ők is szülőkké válnak tudnak először segítséget kérni.

Többféle terápiás megközelítés létezik, melyek mindegyike hatékonyan képes segíteni az áldozatoknak megosztani, feldolgozni traumájukat és egészséges énrészeiket megerősíteni. Ilyen terápiás megközelítés például a pszichodinamikus terápia, a kognitív-viselkedéses terápia vagy az EMDR módszere. A terápiás megközelítéstől függetlenül van néhány hatótényező, mely mindegyik terápiában közös.

A terápiák közös vonásai

A terapeuta személyisége, kapcsolata a klienssel: A terapeuta, stabil, kiegyensúlyozott, megbízható személyisége, hiteles szakmai ismeretei jó alapja lehet a jó kliens-terapeuta kapcsolatnak. Maga a kapcsolat, hogy van kinek elmesélni a történteket, önmagában is gyógyító hatású. Ennek a biztonságos kapcsolatnak a keretei között a kliens átélheti, hogy nem élnek vissza a bizalmával, átérzik fájdalmát, megértik őt.

Elfogadó, bizalmi légkör teremtése: A terápiás tér biztonságos, ahol a kliens megnyílhat: Ítélkezésmentes, együttérző reakciókra számíthat.

Egészséges, biztonságos keretek tartása: A kliens megtapasztalhatja, hogy a terápiás tér kiszámítható, bejósolható keretek közt működik, és ezen az sem változtat, ha nehéz érzéseket, dühöt, szomorúságot fogalmaz meg.

Az érzések tudatosítása és megfogalmazása: Az elfojtott trauma velejárója, hogy összezavarodott, kusza, a kliens számára sem érthető, nehezen megfogalmazható, szélsőséges érzelmeket tartalmaz. Ezek kibogozása, feltárása lehetővé teszi a történtek jobb megértését.

Az érzések normalizálása és elfogadása: Sok kliens azzal szembesült korábban, hogy nem hittek neki, kétségbe vonták szavait. A terápia során kapcsolódhat saját érzéseivel, kifejezheti őket és visszaigazolást kaphat arról, hogy reális és jogos, ahogy érzett.

Önszeretet-önegyüttérzés megtanítása: A trauma pozitív énkép romboló hatása miatt, a kliens belenyugodott abba, hogy őt nem szerették, nem törődtek vele, bántották. Sokszor az ilyen traumát átélt embereknek alacsony az önbizalma és az öngondoskodási kompetenciája. Meg kell tanulni együtt érezni önmagukkal, mobilizálva, az érett-felnőttebb, egészséges én-részeket, amelyekkel rá tud nézni sérült belső gyermeki szükségleteire.

Önmegnyugtató légzéstechnikák vagy relaxáció megtanítása: Sok kliens küzd azzal, hogy a mindennapokban váratlanul elborítja a stressz. A terápia során nehéz érzések kerülnek kimondásra, melyek nagyon felkavaróak lehetnek. Ezekben a helyzetekben segít az új eszköztár, mely kialakítja az önmegnyugtatás képességét.

Ezek olyan megélések, vagy technikák, melyekre minden embernek szüksége volna. A szakmai segítséggel történő traumafeldolgozás és a megszilárdult önismeret jelentős életminőségbeli javulást hozhat.

Az együttérző, elfogadó légkör, a terapeuta megbízhatósága a gyerekterápiáknál is fontos. A gyerekek azonban nem feltétlenül tudják szavakba önteni érzéseiket. Fájó, és kellemetlen nekik beszélni az őt ért sérelmekről. Ezért gyermekpszichológusok olyan játékterápiás elemeket is használnak, melyek projektív eszközökre támaszkodnak. Ilyen lehet a rajzolás és más művészi megnyilvánulási formák, illetve a pszicho-dramatikus elemek és a szerepjáték.

A gyermekterapeutával kialakított bizalmi kapcsolatnak önmagában is gyógyító hatása van, hiszen a gyermek elszigeteltsége oldódni tud, amint érzi, hogy nem kell egyedül megküzdenie az őt ért bántalmazással. Ám a traumafeldolgozás tűzoltás csupán, ha a gyerek tartósan, és folyamatosan továbbra is ki van téve bántalmazásnak! Elsősorban a biztonságos környezetet kell biztosítani számára és csak ez után kezdődhet a feldolgozás folyamata.

A gyermeket ért trauma súlyossága, a lelki ellenállóképességének mértéke, és, az, hogy mikor szabadul meg bántalmazó élethelyzetéből, és mikor, milyen minőségű és mértékű szakmai segítséget kap egy gyerek, mind befolyásolják, hogy milyen hosszú lesz számára a gyógyulás útja.