Szegezte nekem a kérdést nemrég egy apuka. Mit lehet erre mondani? Tény, hogy a mai gyerekek korán találkoznak a legkülönfélébb szexuális töltetű tartalmakkal. Egy második osztályos kisfiúnál normális, hogy a szex iránt érdeklődik? Egyáltalán érdeklődik, vagy nem szabad ezt a következtetést levonni egy google keresés miatt?
Az óvódás kort követő időszak, még a kamaszkor beköszönte előtt elvileg nyugodt periódusnak számít, amikor a gyerekek mentális és fizikai fejlődése egyenletes tempóban zajlik, ilyenkor nem jellemző az ébredező szexuális érdeklődés. Azonban a mai felgyorsult világunkban nincsenek meg ennyire jó elkülöníthetően a fejlődési szakaszok, így a kamaszkor is mintha előbbre tolódott volna. 9 évesek már bőven ’kiskamasznak’ számítanak, és az ovi utáni első években, már rögtön kezdődik a menőzés, a kütyüzés, visszabeszélés, a felnőtt, korhatáros filmek iránti érdeklődés: mindaz, amiről azt hitte a szülő, hogy majd kamaszkorban lesz jellemző.
Így azon sem lehet csodálkozni, hogy abban az ingeráradatban, amiben a mai gyerekek élnek, hamarabb találkoznak a szexuális töltetű tartalmakkal is. Bármikor szembe jöhet egy címlap az újságárusnál, egy tv reklám, vagy egy filmből egy bevágott előzetes. Ilyen közegben a gyerekek érdeklődése is hamarabb kezd nyiladozni a szexualitás iránt, bár hormonálisan és testileg még nem érettek rá.
Alsóban gyakori, hogy már van okostelefonhoz hozzáférésük a gyerekeknek, vagy saját telefonnal rendelkezve, esetleg nagyobb testvér vagy unokatestvér indíttatására ők maguk is aktív keresőjévé és terjesztőjévé válnak az ilyen jellegű tartalmaknak.
Ismert, és gyakori jelenségről van tehát szó, amitől nem kell szülőként megijedni. Jó, hogy, ha a gyermek nem csak titokban próbál tájékozódni, vagy kortársaktól elcsípett félinformációkból rakja össze magában az dolgokat. Ha jó, bizalmi kapcsolata van a szülővel, akkor azt is meg lehet beszélni, hogy miért keresett rá az interneten a ’mesztelen nök’ kifejezésre? A fenti példában az derült ki, hogy a kisfiú osztálytársai láttak már filmeket, ahol nénik és bácsik meztelenek és csókolóznak, ettől lett kíváncsi a kisfiú, és ő is el akart hencegni az osztálytársaknak azzal, hogy ő is már látott ilyet.
Nem arról van tehát szó, hogy egy 9-10 éves gyermek olyan érett szexualitással rendelkezik, hogy már stimuláló vizuális ingerekre vágyik, sem arról, hogy egy kisfiú a felnőtt értelemben vett izgató ingereket találná felajzónak, -meztelen keblek, fenekek- ez még nem az ő világa.
Lelki értelemben ennek a kisfiúnak is az az igénye, hogy egy korabeli kislánnyal összebarátkozzon, hogy kézen fogva sétáljanak az iskolaudvaron, és hogy több hét ismerkedés után szívecskés rajzot küldjenek egymásnak és, hogy adhasson egy puszit a kislány szájára. Ez a fajta fokozatos ismerkedés az érzelmekkel, a saját korosztálynak megfelelő érdeklődés egészségesnek mondható, és az lenne a cél, hogy a túlterhelő, elárasztó, túlzottan felnőtt szexualitást közvetítő ingerektől meg lehessen óvni a gyermeket.
Amit látjuk, a szülő nem lehet mindig, mindenhol jelen, teljesen ettől megvédeni nem fogja tudni gyermekét. De tehet azért, hogy a gyermekével napi beszélő viszonyban legyen, megtudja időben, ha ilyesmi történt, és ott legyen a gyermeke számára, ha esetleg kérdése lenne. Nem rossz ötlet a számítógép, internet használatát valamilyen módon korlátozni, például felnőtt tartalmakat megjelenítését korlátozó szűrőprogram telepítésével. Az internet biztonságos használata ugyanúgy téma kell, hogy legyen egy családban, mint a szexuális felvilágosítás, a gyermek ismereteihez és életkorához illeszkedő módon.
