Sokan így érzik magukat. „Szar anya vagyok.” Anyukák, akik teljesítőképességük határán billegnek, és közben ostorozzák magukat, hogy miért nem tudják jobban csinálni. Miért kiabáltak a gyerekkel? Miért nem voltak türelmesebbek vele? Miért nem tudtak főtt ételt és nem boltit prezentálni? Miért nincs kivasalva a gyerek tornapolója? És miért felejtettek el bevinni az oviba használt elemeket/szíves szalvétákat/tojást? Miért nincs makulátlan rend és tisztaság a lakásban?

Sok elvárás, szerteágazó feladatkör. 0-24-es szolgálat. Anyaság.

Mi vezet a túlterheltség és az önostorozás jelenségéhez?

Mikor egy pár gyermeket vállal, a pár női tagja kénytelen személyiségfejlődésében és felelősségvállalásában hirtelen nagyon sokat fejlődni, érni. A gyermek érkezése előre nem látható terhelést és kihívásokat jelent. Tapasztalatom szerint az anyukává váló nők nagy része mindent megtesz azért, hogy gyermeke odaadó-elérhető-megbízható szülője legyen. Sokan igény szerint táplálják, kötődő nevelésben részesítik, és éjszaka 20-szor is felkelnek, ha gyermekük ezt kívánja. Ez azonban oda vezet, hogy az anya kénytelen háttérbe szorítani minden természetes saját szükségletét, és a baba igénye válik dominánssá, meghatározóvá. Így egy átlagos anyuka számára különösen szép, ritka élményt jelent, ha néha napján elmehet egyedül a mosdóba, akkor, amikor szeretne, vagy esetleg megihat egy kávét még melegen. Az alapvető igények: alvás, evés, egyéb alapszükségletek ilyen visszaszorítása azonban túlterheltséghez, kimerültséghez vezet, mi egyenes út az önostorozásig, hiszen ilyen állapotban semmilyen feladatot nem lehet 100%-osan ellátni.

Az anyai kimerültség

A fizikai kimerültség szerepét nem szabad alábecsülni, hiszen ez állhat másodlagos pszichológiai jelenségek hátterében. Ha valaki hónapok vagy évek óta nem a saját ritmusában működik, ha egy anya az idejét sem tudja, hogy mikor aludt egy jót, vagy töltött kikapcsolódással egy fél  napot, akkor lehet gyanakodni, hogy a kimerültség okozza viselkedése megváltozását. Rosszkedvű, levert? Energiahiányosnak érzi magát? Úgy érzi, összecsapnak a feje fölött a hullámok? Kis dologra is nagy reakcióval válaszol? Gyakran felemeli a hangját? Hangulata szélsőségesen ingadozó tud lenni? Ezek mind lehetnek a fizikai kimerültség tünetei, melynek hátterében a saját ritmusból kiesettség és az alváshiány áll.

Egyedüllét

Sok anyuka fogalmazza meg, hogy úgy érzi, egyedül viszi a család dolgait. Ő találja ki, hogy mi legyen az ebéd, ő vásárol be, ő főz, mos, takarít, és hálás, hogy az apa eltartja a családot. Azonban ebben a felállásban reggel 7-től este 6-ig egyedül van a gyermekével (közösségbe még nem járó gyermek esetében). Nincs megállás, nincs pihenő. Ez a fajta életmód, a bezártság: elmagányosodást érzést hozhat az anyának, akinek nincs kivel megosztania a napközbeni örömöket, dilemmákat és frusztrációkat sem. Akinek a gyermeke a legfőbb kommunikációs partnere az egy idő után szellemileg és érzelmileg is beszűkül, amely hozzájárul a labilisabb idegállapothoz.

Kevés segítség

Napjainkban jellemző az a nukleáris családmodell, ahol anya, apa és a gyerekek képezik a családot. Nem ritka, hogy  a nagyszülők vagy még aktívan dolgoznak, vagy messze élnek, vagy idősek, betegek, vagy már meghaltak. Így sok család van minden segítség nélkül, ahol legfőképpen az anyákra hárul a gyerekek nevelésével kapcsolatos összes logisztikai teendő.

Média álságos képe

Az újságok címlapjáról, a plakátokról, az instagrammról csupa derűs családanya mosolyog vissza ránk, akik áldásnak élük meg gyerekükkel töltött minden percet. A három gyerek tisztán, jól öltözötten futkározik a mezőn, a nyomukban a viháncoló kutya és a csinos, fitt anyuka könnyűszerrel, gondtalanul tartja velük a tempót. Tudják micsoda meló három gyereket felöltöztetni és kijutni velük a mezőre? Mikor az egyik fagyizni akart menni, a másik otthon akart maradni, a harmadik meg az első percben belelép egy pocsolyába és nyakig összevizezi a ruháját a 15 fokban.

A médiában sok helyen közvetített a irreális-ideális család képek azonban azt az érzés keltik a szülőkben, hogy mindenki másnak könnyedén megy. Hogy csak nekik nehéz. Hogy ők csinálnak valamit rosszul. Ez azonban hamis kép, mely köszönő viszonyban sincs a valósággal. Minden szülőnek vannak nehézségei a gyermekeivel, és senkinek sem cukormázzal leöntött idill a családi élete.

Saját határok felismerése

Csecsemőkorban természetes, hogy az édesanya saját igényeit háttérbe szorítva igyekszik kiszolgálni gyermeke fizikai és lelki szükségleteit. Azonban ez a hozzáállás sokszor a gyermek óvodáskorában, sőt, azon túl is fennmarad. Ha az anya nem kommunikálja a gyermek felé saját határait, hanem azon mindig túlmenve igyekszik maximálisan kiszolgálni őt, akkor olyan feszültség gyűlik fel benne, ami sokszor apróságokon robban majd ki. Ha például a gyerek csavargatja anya haját, és ő nem szól rá, pedig már fáj neki, akkor nem lehet csodálkozni, hogy máskor egy apróságon rá fog kiabálni a gyerekre, mert túl vannak feszítve az idegei.

Apák szerepe

A gyermekneveléssel kapcsolatos teendők viselése sokszor a családon belül is aránytalanul van elosztva. Az apák könnyen kerülnek a ’jó zsaru’ szerepbe, ahol hazatérve a munkából már csak egy órácskát játszani kell a gyerekkel. Így nem is lát bele abba, hogy mekkora lelkierő és kitartás kell ahhoz a párjától, hogy egész nap a gyermekkel legyen, úgy hogy közben még vásárol, takarít, főz is. Érdemes törekedni a feladatok arányosabb elosztására és arra is, hogy az anyuka kapjon pozitív megerősítést párjától!

Lehet mondani apaként, hogy mennyire észreveszi, értékeli és hálás azért, amit gyermekei anyja nap, mint nap tesz a gyermekeiért!

Pozitív üzenet

Ön nem #szaranya!

Ha így érzi, az attól van, mert próbálja a lehető legjobban csinálni, azonban Önnek is végesek a tartalékai és erőforrásai. Először a saját igényeire kell figyelnie, ahhoz, hogy töltekezni tudjon, és gyermeke igényeire is kellőképpen tudjon figyelni. Ne feledje, nem kell tökéletes anyának lenni, csak ’elég jó’-nak. Merjen jelezi, segítséget kérni! #joanyacsakfaradt