Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

A körömrágásról

2020. január 02. - Deliága Éva pszichológus

Szorong a gyerek? Gyakori tünetről van szó, melyet sok tévhit övez. Nem ritka, hogy már a telefonban mondja a bejelentkező anyuka, hogy szerinte a gyerek szorong, mert rágja a körmét.

Közben egy nagyon gyakori jelenségről van szó, melyet időnként kisebb nagyobb intenzitással szinte minden gyerek esetében meg lehet figyelni.

Népbetegség tehát a körömrágás? Minden gyerek szorong?

A gyerekeket érintő pszichológiai tünetek kapcsán fontos leszögezni, hogy itt nincs helye a szótárszerű értelmezésnek. Nem tudjuk biztosan, -csak mert ezt, vagy azt a tünetet produkálja a gyerek-, hogy mi lehet a kiváltó ok.

Körömrágás nem egyenlő szorongás!

Minden eset egyedi, és bár utalhat a körömrágás szorongásra, tapasztalatom szerint sok esetben mégsem erről van szó. Olyan gyerekeknél, ahol más jel nem utal szorongásra, tehát a gyerek olyan, mint szokott lenni: közvetlen, érdeklődő, nyitott, jól veszi a változásokat, alkalmazkodó, jó hangulatú, ott furcsa lenne, ha csak a körömrágás szokása miatt szorongásra gyanakodnánk. Ha más jelből, sem otthon, sem a közösségben erre nem lehet következtetni, akkor nyugodtan elengedhetjük ezt az értelmezést.

Mi állhat akkor a körömrágás tünetének hátterében?

Tapasztalatom szerint legtöbbször a mindennapi élet ingerei, feszültségei által való elárasztottság, a túl magas elvárások és a mozgásszegény életmód kombinációja vezet körömrágáshoz.

Érdemes megfigyelni, mikor fordul ez elő!

- Képernyő nézés közben?

- Mesehallagatáskor?

- Az iskolában?

- Ha izgul?

- Mikor unatkozik?

Vannak olyan gyerekek, akiknél a tünet pusztán motoros nyugtalanságra utal. Babrál, matat, motoszkál, dübörög, csettint, csattog, pisztergál. Valamit folyamatosan csinál a kezeivel, lábaival, olyankor, mikor nyugton kéne lennie. A mozgásra, aktivitásra való igény egy szelepe tehát a körömrágás, ami automatikussá válik, szokásként rögzül.

Ellenszere lehet a kevesebb képernyő kitettség és a napi több órás, szabad levegőn való mozgás.

Érdemes a figyelemelterelés módszerét is bevetni, attól függően mire ’használja’ nem tudatosan gyermeke a körömrágást. Felkínálhat neki olyan tevékenységet, vagy elfoglaltságot mely megnyugtatja, vagy leköti őt.

A rászólás, megszégyenítés, tiltás, de még a leszokást ösztönző jutalommal való motiválás sem használ sokszor. Ennek az az oka, hogy valamiféle szelepre szüksége van a szervezetnek, hogy fölös energiáit levezesse, és a gyerek szinte észre se veszi, mikor automatikusan kezét a szájához emeli.

Megfigyelhető, hogy nem minden gyereknél ugyanaz áll a körömrágás hátterében. Van, ahol súlyos bizonytalanság, szorongás az ok. A legtöbb esetben azonban a reális (nem túlzó) elvárások kialakításával, a tudatosabb elektronikus eszközhasználattal, és a mozgásban gazdagabb napirend bevezetésével nagy mértékben enyhülni tud ez a gyerekeknél oly gyakran megfigyelhető tünet.

korom.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr1815385482

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.