Munkám során tűnt fel az a jelenség, melyre a szülők nem egy, nem két családban panaszkodnak. Úgy érzik, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy gyerekük jól érezze magát, próbálnak a kedvében járni, a gyerek mégis gyakran puffog, rosszkedvű, vonakodik elindulni egy -direkt neki szervezett- programra. A szülő frusztrációt él meg, hiszen a gyerek szeretetteli közegben nő fel, mindent megkap, figyelembe veszik, hogy ő mit szeretne, mégis: mintha nem lehetne neki jót tenni. Nehéz hozzá kapcsolódni, nem tudni mi jár a fejében. Talán a szülők rontanak el valamit? Generációs jelenségről van szó? Megfigyelésem szerint nem egy ok áll a háttérben, hanem összetett jelenségről van szó.

Mi állhat a jelenség hátterében? Tippek, hogy hogyan lehet az okokat kezelni.

- Hormonális változások: Jellemző megfigyelés, hogy testi szempontból sok gyerek korán érik. 6 évesen már 9 évesre való ruhát hord. 10-12 évesen a lányok egy jó része menstuálni kezd. 11 éves gyerekek érik el a 170 centis magasságot, 50 kiló feletti testsúllyal. A másodlagos nemi jellegek korai megjelenésének és az intenzív növekedés hátterében biológiai, hormonális változások állnak. Ezek a nemi érést és növekedést serkentő hormonok hangulatingadozást is okoznak, mellyel szemben maga a gyerek is értetlenül áll. Ingerlékenyebb, könnyen dühbe gurul, felcsattan, máskor visszahúzódó, levert. Nehéz neki jót tenni, mert egyik pillanatban ilyen a kedve, a másikban olyan. Őt magát is elsodorják az indulatai, érzékeny, könnyen megbántódik és mindezt nem képes még irányítani, szabályozni.

Tipp: Átmeneti időszakról van, mely a gyerek számára is megterhelő. Szülőként érdemes jelezni, hogy mi az a beszédstílus, ami nem elfogadható a családban, és példát adni, hogy hogy elfogathatóbb az Ön számára, ha kifejezi negatív érzéseit. Az emberi test változásairól szóló könyv segíthet megérteni a testi folyamatokat, melyeket tapasztal magán a gyerek.

- Empátia hiány: Tapasztalatom szerint sok gyereknek nehezen megy a szempontváltás, és annak a felismerése, hogy másokban mit okoznak viselkedésükkel. Így lehetséges az, hogy nyíltan, disztingválás nélkül kimutatja, amit pillanatnyilag érez, nem gondol abba bele, hogy ezzel számára fontos másokat megbánt. A másik ember szándékát is nehezen ismeri fel (neki akartak jó), így nem is mutatja ki, hogy értékelné az erőfeszítést, amit érte tesznek.

Tipp: A nézőpontváltás fokozatosan alakul ki a legtöbb gyereknél, így ez tanulható/tanítható folyamat. Beszéljen a gyereknek saját érzéseiről, tárja fel az összefüggést aközött, ahogy a gyerek viselkedett, és, ahogy Ön ettől érezte magát. Sok példán keresztül ez az érzéke fejlődni fog a gyereknek.

- Tevékenységváltás nehézsége: Sok gyereknek okoz nehézséget, hogy ki kell zökkennie az éppen folytatott tevékenységből. Ha játszik, nehezen hagyja abba, ha végre elmegy fürdeni, onnan is nehéz kicsalogatni. Megtapad a figyelme egy dolgon, és nehezen tudja máshová áthelyezni a fókuszt. Így a rosszkedv, puffogás nem is az új tevékenység ellen szól, hanem annak, hogy el kell szakadni attól, amit éppen csinál. Aztán már, ha belemerül az új dologba, ott ugyanúgy képes lesz elmélyülni és jól érezni magát.

Tipp: Érdemes figyelmeztetni a gyereket, hogy hamarosan mi fog következni. Ne várja el tőle, hogy azonnal reagáljon. Próbálja meg játékosan átvezetni egyik tevékenységből a másikba, hogy ne kelljen hirtelen, elvágólagosan abbahagynia, amit csinál. Próbálja meg felkelteni az érdeklődését az iránt, ami következni fog.

- Akaratosság/személyiség: Vannak gyerekek, akik minden helyzetben az irányításra törekszenek. Ez lehet a dackorszakkal járó életkori sajátosság, vagy személyiségjegy. Ők azok, akik rosszul reagálnak arra, ha kész tények elé vannak állítva. Sokszor lesznek dühösek, később -a már valamennyire gátolt indulat miatt- sértődöttek. Ennek hátterében ott lehet az idegrendszeri éretlenség is, hogy a hevesen feltörő vágyakat, sodró impulzusokat nehezen tudja még szabályozni a gyerek, ez okozhatja a gyakori hangulatingadozásokat, szélsőséges hangulati kilengéseket.

Tipp: Próbálja meg a kontroll érzetét adni a gyereknek, anélkül, hogy hagyná, hogy nagy dolgokban ő döntsön. Nem kell mindenben engedni a gyereknek, de érdemes kerülni a gyakori konfrontációt. Szerencsésebb kompromisszumra törekvő megoldási javaslatokkal előállni, hogy a gyereknek meglegyen az az érzése, hogy úgy történnek a dolgok, ahogy ő szeretné, közben valójában, mégis a szülő irányít.

- Ingerek/Túlterheltség: Nehéz szülőként belőni, hogy mire van éppen igénye a gyereknek. Sokat kellet alkalmazkodnia az óvodában, iskolában? Fáradt, kimerült? Csendre és nyugalomra vágyik? Túl sok különórája, programja van? Szeretne otthon molyolni, lazulni a szobájában? Ez is okozhat benne ellenállást, befeszülést.

Tipp: Ismerve gyermekét, ha azt gondolja, erről lehet szó: az ingerelárasztás miatt lesz rosszkedvű, érdemes úgy kialakítani például a hétvégi programokat, hogy egy pörgősebb napot kövessen egy nyugisabb. Természetes, és elfogadható igénye egy gyereknek, hogy nem vágyik új ingerekre, otthon tud a legjobban feltöltődni.

- Természetnek veszi: Előfordulhat olyan, hogy egy gyerek végtelenül termesztésnek veszi, mindazt, amit a szülei tesznek érte, amit kap. Nem értékeli, nem hálás érte, az a kép alakult ki benne, hogy ez neki jár.

Tipp: Ebben az esetben magyarázattal, beszélgetéssel lehet tisztázni a helyzetet. Kifejezheti, hogy Önnek rosszul esik, ahogy reagál, és adhat rá példát, hogy milyen viselkedést tartana elfogadhatónak. Erőltetni pozitív reakciót, hálát nem lehet. Ennek a beszélgetésnek az kell legyen az alapja, hogy a gyereket érdekli, hogy a szülő, hogy érzi magát, szeretne neki megfelelni, és örömet okozni, ez lesz a motivációja ahhoz, hogy tudjon változtatni attitűdjén.

- Káoszos vagy nem létező napirend: Sok gyerek azért labilis hangulatú, mert későn fekszik le, keveset alszik, sokat képernyőzik és keveset mozog. Az állandó okostelefon használat zárkózottabbá, kedvetlenebbé, befordulttá tehet egy gyereket, aki nehezen jön ki a passzív telefon nézegetés tevékenységből egy tőle több aktivitást igénylő programba.

Tipp: A napirend áttekintése a megelőzést szolgálja. Ilyenkor nem az adott helyzetben tudjuk kizökkenteni a gyereket rossz, elégedetlenkedő hangulatából, hanem azon tudunk változtatni, hogy milyenek a napjai. Érdemes előre hozni a lefekvési időt, korlátozni a kütyü használatot, és több mozgást beiktatni.

Konklúzió

Generációs jelenségről van szó, melynek nem egy ok áll a hátterében. Ha magukra/gyerekére ismert a fenti okok olvasása közben, akkor tehet azért, hogy változtasson a családi dinamikán, a kiváltó okon. Fontos, hogy a gyerek kapjon visszajelzést arról, hogy mi elfogadható szóhasználat, stílus a családban, hogyan mutathatja ki nehéz, negatív érzéseit és legyen tiszta számára, hogy mit várnak el tőle. A szeretetteli nevelés mellett fontosak a keretek is, ahhoz hogy harmonikus legyen a szülő-gyerek kapcsolat. Próbáljon meg gyermekével kettesben időt tölteni, ez segíti az összehangolódást. A hétköznapi verkli, rohanás, siettetés ellen gyakran tiltakoznak a gyerekek, ezen sokat segíthet egy kis minőségi együtt töltött idő, ahol örülhetnek egymás társaságának és közös élményekkel gazdagodhatnak.

Nehéz egy gyerek helyzete, hiszen kiszolgáltatott, alárendelt helyzetben van a felnőttek világában, és nem tudja még tudatosítani és szépen kifejezni érzéseit. Így sokat segíthet a szülői intuíció is abban, hogy rájöjjön, mitől feszül be, mitől áll ellen, miért elégedetlen gyermeke. Ne feledje, fontos, hogy megőrizze nyugalmát, és ne erőből próbálja megoldani a helyzetet!