Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

Vissza a régi kerékvágásba

2020. január 04. - Deliága Éva pszichológus

Sok szülő arról számol be, hogy a téli szünet kezdete óta gyereke kezelhetetlenebb lett, nem fogad szót, egész nap csak a képernyőt bámulná, édességet enne és nincs kedve kimozdulni. Nemrég egy anyuka sóhajtott fel így nálam: „Én már úgy várom, hogy visszazökkenjünk a normál kerékvágásba!”

Megértem őt. Az ünnepek, szünnapok várása, átélése-átvészelése után, sokan már vágynak vissza megszokottba. Még titkon a gyerekek is. Bár ők ezt sosem vallanák be.

Mi lehet állhat a gyerek kezelhetetlen viselkedésének hátterében?

Az gondolnánk, hogy a téli szünet adta pihenőnapokon mindenkinek kisimulnak az idegei, létrejön a régóta áhított családi harmónia. Igaz, hogy több a lehetőség a lazulásra és a pihenésre, de valójában nem ez a legmarkánsabb a szünetben. A változás, a sok alkalmazkodás, a szokatlan, idegen helyzet megterhelő a gyerekek számára. Az ünnepek során márpedig sok ilyen adódik. Rokonlátogás. Sürgés-forgás. Kötelezőnek megélt, vagy éppen intenzív, örömteli találkozások. Betegség, lábadozás. Feszültségek, mert a hirtelen jött sok együtt töltött idővel nem könnyű mit kezdeni. Az addig jól működő rutinok eltűntek, minden a feje tetejére áll, délelőtt 11-kor még könyörögni kell, hogy vegye le a pizsamáját és este 10-kor se lehet beimádkozni a gyereket az ágyba. A gyerek nyűgős, nyúzza a szüleit, testvéreit, és a sok szép és drága, nemrég kapott ajándék ellenére képtelen magát lekötni, lefoglalni. Feltűnően unatkozik, követelőzik és szembe megy a felnőttek akaratával.

Az ünnepek alatt együtt a család, de sokszor nem nyugiban. Megy a vendégségre készülés, vendégségbe szaladás. A gyerekek elhalmozzák ajándékkal, édességgel, megengedőbbek, mint szoktak. Mindehhez könnyű hozzászokni.

A gyerekek sokszor nem reagálnak jól a változásokra, hiszen elveszik az a megtartó keret: struktúra, napirend, ami addig az érzelmi biztonságukat szolgálta. Nem csak a szülők titkos kívánsága, hogy térjen vissza minden a régi kerékvágásba, hanem tulajdonképpen a gyerekeké is. Mert bár rövidtávon előnyösnek tűnhet a napi több óra képernyőnézés, a sok édesség, a kitolt lefekvés idő, azonban mindez hosszútávon, de már egy-két hét után is visszaüt!

Természetes, hogy ünnepekkor, hosszabb óvodai-iskolai szünetben felborul az addig beolajozottan működő napirend, mindenki vágyik a kevésbé feszes időbeosztásra. Azonban a jóból is megárt a sok!

A gyerek nem elromlott, hanem kissé össze van zavarodva. Hogy mit lehet neki, hogy mit vár el tőle a szülő, hogy mi lenne a dolga.

A szülő szemszögéből a sok szünnap, mikor a gyerekek nem járnak intézménybe és ő sem munkába, sokszor melósabb és fárasztóbb, mint a hétköznapok. Az állandó jelenlét, a felnőtt ’énidő’ teljes hiánya türelmetlenebbé, feszültebbé teheti a szülőt.

A mindennapok: a strukturált, kiszámítható napirend meghozza majd a gyerek ’megjavulását’. A hétköznapokban meg már csak arra kell figyelni, hogy mindabból, amiből hiányt szoktunk felhalmozni: lelassulásból, együtt töltött minőségi időből jusson egy kicsi az ünnep mentes napokra is!

tired-mom1.png

 

A bejegyzés trackback címe:

https://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr4215392920

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.