„Csak a mi gyerekünk visít a játszótéren.” ”Mások biztos időben el tudnak indulni reggel.” ”A mi gyerekünk lesz az első, aki fejjel bele esik a pocsolyába, az tuti.” „Mi vagyunk a leghangosabbak az egész udvaron.” „Más gyerekek tudnak jól nevelten enni, a mieink erre miért képtelenek?!” ” Más gyereknek, ha szól az anyukája, elsőre megcsinálja, amit kérnek tőle.” ”Más gyerek értékeli, ha kap valamit, és vigyáz rá.” ”Vannak, akik szeretik a testvérüket, és nem abban lelik örömüket, hogy egész nap froclizzák.” „Más szülők türelmesek, és nem kiabálnak magukból kikelve.”

 Tipikus gondolatok, vagy inkább hiedelmek, amit mindenki gondol a másik gyerekről, szülőről családról. Kínos bizonyítékok: mikor az Ön gyermeke felszólításra sem köszön, míg az ovistársa hangosan, artikuláltan, magától köszön. Más szépen játszik, kivéve az Ön gyermekét. Egyfolytában zajlik a ’mintavétel’, óhatatlanul láthatja szülőként, hogy viselkednek más szülők és gyerekek, és bizony sokszor rosszul jön ki az összehasonlításból?

Igaz lenne tehát, hogy mindenki szebben, türelmesebben neveli, az amúgy is alkalmazkodóbb, jólneveltebb gyermekét? Csak Önnek nem megy ez? Talán már sokszor érezte így magát, és elkönyvelte magában, hogy kudarcra ítéltetett.

Azonban azt elfelejti, hogy az összehasonlítás nem ad hiteles képet más gyerekekről, szülőkről és családokról!

Ez a ’szomszéd fűje mindig zöldebb’ jelenség, amikor bizonyos távolságból úgy tűnik, hogy másoknak mennyivel jobb vagy könnyebb. Higgye el, minden valószínűség szerint, a másik család is így éppen érez Ön iránt! Jobb pillanataiban talán éppen Ön tűnik összeszedettnek, rendezettnek, gyermekeivel türelmesen, kedvesen foglalkozónak. Olyankor a szomszéd anyuka vonja le azt a következtetést, hogy ez mindenki másnak könnyedén megy, csak neki nem. Van az észlelésében egy torzítás, mely szerint saját magát kritikusabban, másokat pedig fényezettebben, jobbnak lát.

Ezek az összehasonlítás alapját képező pillanatok sokszor kontextusból kiragadott momentumok, melyek nem festenek valós képet a másik gyerekről, vagy családról. Lehet, hogy éppen akkor udvariasak, figyelmesek a gyerekek, de nem mindig szoktak azok lenni. Lehet, hogy éppen akkor az Ön gyereke rossz passzban van, vagy Ön nincs a toppon, de ez másokkal is előfordul. Ugyanúgy, ahogy az Ön gyermeke is tud kulturáltan, szépen viselkedni, csak nem mindig szokott.

Nézzük meg a másik lehetőséget: Ön valóban mindent rosszul csinál, Ön a legtehetségtelenebb, legrosszabb szülő, a legégetnivalóbb, kezelhetetlen gyermekével.

Tudja, hogy ez miért nem valószínű?

Mert folyamatosan monitorozza, megfigyeli önmagát. Mert észreveszi, ha valamit nem úgy csinált, ahogy az ideális lenne. Mert fejlődni szeretne, és van annyira önreflektív, hogy igyekszik kijavítani hibáit. Azért is van figyelme arra, hogy vajon mások hogy csinálják, mert nem könnyű fába vágta a fejszéjét. Szülőnek lenni kihívásokkal teli, embert próbáló feladat. Ne aggódjon, nem csak Önnek nehéz. A szomszéd szülőnek is vannak nehézségei. Én még olyan szülővel nem találkoztam, aki játszi könnyedséggel vette volna gyermeke minden megnyilvánulását, akinek semmit sem változott az élete, mióta gyermekei lettek, vagy akinek ne lettek volna időnként elakadásai, kétségei azt illetően, hogy vajon jól csinálja-e azt, amit csinál.

A mások bezzeg… gondolatoknál, mostantól figyeljen oda arra, hogy ne legyen olyan kritikus saját magával szemben. Tudhatja, hogy az, hogy próbálja jobban csinálni, hogy esetleg merít, mintát vesz mások példájából, pont azt jelzi, hogy ön gondos, szerető, ’elég jó’ szülő.