Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

Egy válási tanácsadás tanulságai

2018. július 25. - Deliága Éva pszichológus

Telefonon Regina keresett, az anyuka, aki korábban is járt már nálam néhányszor tanácsadáson, csupa kérdéses nevelési helyzet, életkori sajátosság - beilleszkedés az óvodába és szobatisztaság kialakításának segítése - okán. A gyerekek mostanra 5 és 3 évesek lettek. Kíváncsian vártam, hogy ezúttal milyen téma foglalkoztatja, miben segíthetek. Ismerősként üdvözöljük egymást a váróban, a vállig érő, barna hajú, szép arcú, harmincas évei végén járó nő lefogyottnak tűnik, de egyszerre erősnek is látom őt. Meglepetésemre kiderül, hogy a váróban üldögélő szakállas, magas férfi is hozzám érkezett, ő Csaba, Regina férje. Ezúttal együtt érkeztek. Bár először meglepődtem, mégis örülök a helyzetnek, hiszen sokkal átláthatóbb így a folyamat, nem kell az anyukának otthon elmondania, továbbadnia emlékezetből az elhangzottakat, és így a apukának is van lehetősége személyesen kérdezni.

Helyet foglalnak a kényelmes, kissé döntött támlájú fotelekben. Csaba fészkelődik, sehogy sem találja a helyét. Regina kezdi mondandóját, szinte kapaszkodik a jegyzetfüzetébe, ahová a kérdéseit írta fel. A hangulat kellemesből  egy pillanat alatt feszültté válik, Regina hangja elcsuklik és drámai bejelentést tesz. „A férjem elköltözött otthonról a nyár elején.” Oldalra pillantok, Csaba komolyan maga elé mered, testbeszéde feszült várakozásról árulkodik. Igaz, tehát, konstatálom magamban, és önkéntelenül is sóhajtok egy nagyot.

- Azért jöttünk most, hogy megtudjuk, hogy, amit eddig csináltunk, az jó-e, és, hogy úgy tudjuk ezt az egészet csinálni, hogy a gyerekek a lehető legkevésbé sérüljenek.

Itt már Regina leplezetlenül sír. Felé nyújtom az asztalra kikészített zsebkendős dobozt. Hálásan húz belőle egy zsebkendőt, és szipogva igyekszik visszafolytani könnyeit.

Csaba és Regina ezután felváltva mesélik el, hogy kapcsolatukba belépett egy harmadik személy, nem tudják, hogy menthető-e még a párkapcsolatuk és fogalmuk sincs, hogyan legyen ezután.

Csaba így fogalmaz: Régóta problémaink voltak már. Nem úgy kell elképzelni, hogy tányérokat dobálunk meg ordibálunk, a gyerekek szerintem nem érezhettek meg semmit. Mi nem szoktunk veszekedni.

Jelzem nekik, hogy néhány múltbéli, személyes, a családi életükre vonatkozó dolgot is kérdeznem kell ahhoz, hogy pontosabban átlássam helyzetüket, és, hogy személyre szabottan tudjak tanácsot adni. Mindketten beleegyeznek.

Beszélgetésünk során a feltáró kérdések mentén kibontakozni látszik jövőképük is, ami nem is lehetne különbözőbb. Regina úgy érzi, hogy mindent megpróbáltak már, ő nem lát reményt a kapcsolat rendezésére, de hajlandó lenne bármilyen kompromisszumra, ha az a gyerekek érdekét szolgálja. Csaba megbántva érzi magát és talán érezve, hogy a felesége már nem úgy néz rá, máris új kapcsolatot talált, ő egyértelműen külön képzeli el a jövőjüket.

Kiderül, hogy bár apa 5 hete nem alszik otthon, a gyerekek elvileg semmit sem tudnak a helyzetről, nem mondták el nekik az igazságot. Talán, hogy óvják őket, talán mert bíztak a kapcsolat rendeződésében.

Legfontosabbnak ezért azt éreztem, hogy sikerüljön a szülőknek nézőpontot váltaniuk, és ráérezzenek arra, hogy a gyermekeik mit értenek és éreznek a helyzetből. Nem valószínű, hogy a két okos kisgyerek semmit sem vett észre a szülők közti feszült légkörből, vagy abból, hogy az utóbbi hetekben másképp működnek a dolgok. Kiderül, hogy az 5 éves Marci és a 3 éves Gergő viselkedése megváltozott az utóbbi időben. A kicsi nyűgösebb és ragaszkodóbb lett, Marci a körmét kezdte rágni és agresszívabb lett az óvodában. Gergőnek két hete rémálma volt, leizzadva ébredt, sok időbe telt megnyugtatni, és utána két napig azt kérdezgette: „Anyucika, ugye te nem fogsz elhagyni engem soha?” Regina elmondja, hogy ő nem tud olyan türelemmel lenni a gyerekek iránt, mint korábban, a magánéleti válság, élete rendezésére tett kísérletei szinte minden érzelmi energiáját felemésztik.

Sikerül rámutatnom arra, hogy a gyerekek számára megterhelő helyzet az átmeneti bizonytalanság időszaka, mikor nem tudják, hogy mi történik körülöttük, de érzik, hogy baj van. A viselkedéses és a pszichés tüneteik szorongásra utalnak, így célunkul a gyermekek érzelmi biztonságának helyreállítását tűztük ki. A megterhelő titoknak napvilágra kell kerülnie, méghozzá úgy, hogy a gyermekek érzelmi és értelmi színvonalán történjen a beszélgetés, ahol egyik szülő sem hibáztatja a másikat és, ahol minél több konkrétum derül ki arról, hogy, hogyan tervezik ezután a gyerekek körüli dolgokat. Egy kisgyereknek fontos tudnia, hogy a szülei hol vannak, mikor nincsenek velük, és, hogy hányat kell még aludni ahhoz, hogy újra találkozzanak. Regina és Csaba megértik, hogy a gyerekeik igénylik a következetességet, konkrétumokat és a rendszert, ami a megváltozott helyzetben biztonságot adna nekik.

A tanácsadás végére megbeszéltük a közlés mikéntjét és tartalmát és a kapcsolattartási rend és a hosszútávú tervek körvonalazása is elindulhatott.

Reginát nagyon fájdalmasan érintette, hogy kiderült, azzal tesz jót a gyermekeinek, ha a válás konkrétumait, gyerekekre vonatkozó részeit kezdik el komolyan egyeztetni Csabával. Csaba kifejezte abbéli igényét, hogy szeretne a gyermekek életének a része maradni, ahogy volt eddig is, és körülbelül fele-fele arányban időt tölteni velük. A beszélgetésünk végé fele visszajeleztem a szülőknek, hogy számomra úgy tűnik, hogy jól együtt fognak tudni működni egymással, és, hogy az egymás felé mutatott őszinte, nyílt, és tiszteletteli kommunikációjukból a gyerekek is sokat fognak majd profitálni. Kevesen tudják: ám az, hogy egy gyerek mennyire sérül egy válás során, nagyrészt a szülők egymással való kommunikációján múlik.

Regina és Csaba nyitott volt arra, hogy szakmai tanácsot kérjen, még mielőtt végleges döntést hoztak volna és szem előtt tartották a gyermekeik érdekét. Ösztönösen igyekeztek megóvni gyermekeiket a traumától, a pszichológiai foglalkozáson szempontokat kaptak arra, hogy mi az, amivel legjobb szándékaik ellenére is terhelték a gyerekeket és, hogy hogyan tudnák érzelmi biztonságukat helyreállítani, mire számíthatnak a veszteségélmény feldolgozása során, és hogyan lenne érdemes kialakítani szülői együttműködésüket a jövőben.

Érzelmileg megterhelő, ám sikeres tanácsadás volt az övék, hiszen tájékozódtak és aktívan tettek azért, hogy gyermekeik a lehető legkevésbé sérüljenek a válás során.

valaskorom.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr6414135041

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása