Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

Hogyan védheti meg gyermekét a szexuális visszaéléstől, abúzustól?

2024. március 06. - Deliága Éva pszichológus

Elsősorban a gyermek testével és az emberi kapcsolatok szabályairól, kereteiről, szóló ismeretek átadásával és a jó, bizalommal teli szülő-gyerek kapcsolattal. Ezek erős védőfaktorok, melynek hatására kisebb eséllyel lesz kiszolgáltatva veszélyes helyzeteknek gyermeke, valószínűleg bátrabban tudja magát képviselni egy számára kellemetlen szituációban, és késlekedés nélkül elmesélheti, ha bármilyen nyugtalanító dolgot vesz észre, vagy, ha történik vele valami rossz dolog.

A szexuális bántalmazás leggyakrabban előforduló eseteit tekintve: megkülönböztethetünk gyerekek, kortársak között történő eseményeket és gyerek sérelmére felnőtt által elkövetett incidenseket.

Nem ritka, hogy a gyerekek körében üti fel a fejét valamilyen szexuális témájú játék. Óvodás korban a pszicho-szexuális fejlődés azon szakasza zajlik, mikor a gyerekeknél markáns érdeklődés jelenhet meg a saját és az ellenkező nemű társak testi sajátosságait illetően. Ilyenkor szoktak nagy örömmel és lelkesedéssel papás-mamást és orvosos-betegeset játszani. Amint alkalmuk adódik: elbújnak a kis Wc-be, a babakonyhába, vagy a bokor mögé, hogy megmutassák egymásnak pisilőjüket.

Ennél előfordulhat, hogy sokkal tovább is mennek, például, ha többen egy társukat arra kényszerítik, hogy lehúzza alsóneműjét, vagy ha egymás nemi szervét érintik, vagy ha testnyílásba megkísérelnek tárgyat behelyezni.  A természetes érdeklődésen messze túlmutatnak azok a felnőttes ötletek, mikor az egyik gyerek azt javasolja a másiknak, hogy nyalogassák, vegyék szájukba egymás nemi szervét. Előfordulhat, hogy az egyik gyerek, csak a barátság megőrzése érdekében megy bele az ilyen ’játékba’, vagy esetleg kényszerítve érzi magát. Gyakori, hogy van egy ötletgazda gyermek, aki a többieket bevonja, ráveszi az ilyen típusú, sokszor fájdalmas, furcsa és akár ijesztő tevékenységekre.

Míg az 5-7 éves kori természetes kíváncsiság az egészséges gyermeki fejlődés jellegzetessége, addig a felnőtt szexualitásra hasonlító kísérletezés, vad ötletek, már traumára utalhatnak az ötletet felvető gyermek esetében és traumatizáló hatással lehetnek, arra a gyermekre nézve, akit rávesznek, hogy ilyen tevékenységbe bonyolódjon.

Az ilyen eseteknél a kulcs az óvoda vagy egyéb intézmény megfelelő szakmai háttere, a jó felnőtt-gyerek arány, és a pedagógus-szülő közti kommunikáció. Nagyobb eséllyel történik ilyesmi, ahol sok félreeső hely van az udvaron, ahol csoportosan járnak a gyerekek Wc-re és hosszú percekig nem néznek utánuk, vagy, ahol 25+ gyerek jut egy felnőttre.

A csoportdinamika is árulkodó lehet, hiszen egy hozzám forduló család esetében kisfiúk óvodájában egy domináns fiú tartott szinte ’alattvalóként’ gyerekeket, akiket nem engedett mással játszani. Ő volt az, aki úgy intézte, hogy együtt menjenek ki a mosdóba, ahol sajnos ki tudott próbálni olyan dolgokat a társaival, amik kimerítették a szexuális zaklatás fogalmát.

 A 6 év alatti korosztály sajátossága, hogy nem biztos, hogy szavakkal el tudja mesélni, hogy mi történt vele. Lehet, hogy hosszú idő után derül csak, ki milyen ’játék’ ütötte fel a fejét a gyerekek között. Gyerekek közti kártékony, a kíváncsiság határain túlmenő szexuális tartalmú játékok más intézménytípusban, és otthon: rokoni és baráti körben is előfordulhatnak.

 Lehet, hogy valamilyen érzelmi vagy viselkedéses tünetből sejtheti a szülő, hogy gyermeke bajban van. Például éjjel újra elkezd bepisilni, reggelente fáj a hasa, nem szívesen tölt időt szülei nélkül. Ezek a tünetek nem kizárólagosan valamilyen traumára utalhatnak, azonban a gyermek jelentősen megváltozott viselkedése mindenképpen figyelemre méltó és érdemes kideríteni a hátterét.

Ilyen jellegű visszaélések és zaklatások nem csak óvodás korosztályt érinthetik. Felgyorsult, információval, digitális tartalmakkal elárasztott világunkban könnyen előfordulhat, hogy túlzott, túlerotizált, felnőttes szexuális érdeklődése alakul ki egy iskolás korú, de még serdülés előtt álló gyermeknek, amivel a társaira is hatást fejt ki.

Itt fontos megjegyeznem, hogy ebben az esetben maga az ’elkövető’ is áldozat. Nem csak az a gyerek igényel segítséget, akit bevontak szexuális töltetű játékba, hanem az is, aki a korának nem megfelelő átélt – látott vagy hallott - tartalmakat  eljátszásban, megmutatásban, szerepjátékban, vagy kibeszélés során igyekszik feldolgozni.

A gyerekeket érintő szexualitással kapcsolatos trauma másik gyakori fajtája a pornóval való korai találkozás. Volt olyan esetem, ahol másodikos gyerek látott a szünetben pornó videót, amit az osztálytársa mutatott meg többeknek. Sajnos ez nem kirívó eset, sok gyerek még serdülőkora előtt lát internetes tartalmat, filmet, videót, mely a felnőtt szexualitás, - egyáltalán nem gyerekeknek való - extrém módozatait mutatja be kendőzetlenül. Ezek a filmek nem az egészséges szexualitást ábrázolják, hanem szélsőséges, extrém, vagy bizarr jeleneteket tartalmaznak, melyek összezavarodottságot, és félelmet hagynak maguk után gyermek nézőjükben. Nagyon nagy baj, ha egy gyerek úgy nő fel, azt tanulja meg, hogy ez a szex. Miközben semmit nem tud a romantikus szerelemről, az intimitásról, a szeretkezésről, nem ismeri a saját testének működését.

Egy gyereknek arra van igénye, hogy a maga érési tempójában, saját kérdései mentén találkozzon olyan felnőtt témákkal, mint a szerelem, szexualitás, gyermeknemzés. Ebbe a folyamatba nagyon belezavar egy erős vizuális inger, mely elárasztja őt, és feldolgozatlanul ’lebeg’, sokféle tünetet kiváltva ezzel. Az ilyen élményt átélt gyerek lehet, hogy erősen szorongani kezd, vagy igyekszik megszabadulni benyomásaitól: elmeséli másoknak, el akarja játszani, ki akarja próbálni.

Szülőként annyit tehet, hogy erősen szűri a tartalmakat, hogy mit nézhet gyermeke. Ha átengedi osztálytársakhoz, barátokhoz, ellenőrzi, hogy az ottani szülők hasonló elveket vallanak-e, mint Ön, mit engednek nézni a gyerekeknek. Felügyelet nélkül hagyják-e őket?

A gyerekek által innen-onnan összeszedett félinformációk helyett, jobban teszi, ha az adott korosztálynak való emberi testről szóló könyv mentén beszélgetnek. Nem kell elárasztani a gyereket ismeretekkel, elég csak a kérdései mentén beszélgetni vele. Nagyon fontos, hogy egy gyereknek legyenek szavai az intim testrészek megnevezésére. Ez teszi lehetővé, hogy el tudja mesélni szükség esetén, hogy mi zajlik a testében, mit látott, vagy mi történt vele.

A gyereket ért szexuális abúzus alatt mégis leggyakrabban egy felnőtt által elkövetett bántalmazást értjük.

A napvilágra került esetek mentén, sajnos azzal szembesülünk, hogy a ’forgatókönyv’ hasonló minden esetben. A gyerek közvetlen környezetéből kerül ki az elkövető. A gyerek ismeri, szereti, vagy tart tőle, neki kiszolgáltatott. A felnőtt a bűvkörébe vonja, vagy érzelmileg megzsarolja, így nem meri elmesélni másoknak, hogy mi történt. Az abúzus másnak van álcázva, mint, ami: szeretetnek, törődésnek. A gyereket manipulálja az elkövető, rá hárítja a felelősséget, törődése megvonásával fenyegeti, ha a gyerek nem megy bele a dologba. A gyerek szinte hozzá van szokva, hogy nem veszik figyelembe az akaratát, nem biztos benne, hogy normális-e, ami történik vele. Ambivalens: jó és rossz érzéseket egyszerre táplál bántalmazójával szemben. A bántalmazó nem csak rossz, néha tényleg szükségletei mentén gondoskodik a gyerekről, ad neki olyasmit, amire a gyerek rászorul (figyelmet, pénzt), így kapcsolatuk komplikált, megnehezítve az abból való kilépést a gyermek számára. Az elkövető gyakran köztiszteletben álló személy, gyerekekkel dolgozik, családos ember akár, akiről senki sem feltételezne ilyesmit.

Szülőként gondosan válassza meg, kiben bízik meg, kire bízza gyermekét! Észlel gyanús dolgokat, melyeket ész érvek mentén próbál elhessegetni? Valaki felkarolja gyerekét, sok időt tölt vele kettesben? Bizonyosodjon meg róla, hogy milyen motiváció vezérli.

A legkiszolgáltatottabbak azok a gyerekek, akiknek zilált a családi hátterük. Halmozottan hátrányos helyzetűek, megszokták, beletörődtek, hogy ők nem számítanak. Akik ki vannak éhezve a szeretetre.

Fontos védőfaktor lehet gyermeke számára a korához illő pszicho-edukáció, a testiséggel, emberek közti érintkezés szabályaival kapcsolatos tudás elsajátítása. Tanítsa meg gyermekének, a jó és rossz érintés közti különbséget! Ki érintheti meg? Hol szabad megérinteni valakit?

Nehéz ügy ez, mert egy óvodás korú gyermek gondozását többen végzik. Segítségre van szüksége a tisztálkodáshoz Wc használat után, és az óvónő, a dadus, az ismerős szülő: sokan hozzáérhetnek intim testrészeihez. Azonban az iskoláskorú gyermeknek már megtanítható, hogy nem kell feltétel nélkül engedelmeskednie a felnőtteknek. Melyek az intim testrészei, és, hogy még játékból sem nyúlhat senki alsóneműjéhez, vagy az alá. Amikor ilyet kérnek tőle, valaki ezt akarja vele csinálni, kérjen segítséget.

A felelősség nem a gyereké persze, nem az ő hibája, ha lefagy, fél, szégyelli magát egy ilyen helyzetben. Ezekkel a tanítássokkal a tudatosságát lehet fejleszteni, hogy biztosabban ismerje saját testét, annak határait és a normális társadalmi interakciók kereteit. Oké, ha egy tanár megérinti a vállát az osztályteremben. Nem oké, ha egy felnőtt benyúl a szoknyája vagy rövidnadrágja alá és a combját, fenekét kezdi simogatni.

Felnőttek terápiájából tudjuk, hogy a gyerekek hajlamosak kibírni, elviselni és önmagukat vádolni, ha egy felnőtt visszaél a bizalmukkal. A szexuális abúzus elszigeteli az egyént, az élmény feldolgozatlanul bezárul egy fiókba, az áldozat igyekszik eltemetni magában emlékeit, mert nincsenek eszközei a megküzdésre. Csak aztán a trauma hatása kiszivárog: rémálmokban, vagy pánikrohamként, testképzavarban, párral kapcsolatos bizalmatlansági válságban vagy az első gyerek megszületését követő depresszióként.

A legfontosabb tehát a megelőzés, ám akkor is van remény, ha már valakit ért bántás. Ha egy szexuális visszaélést vagy abúzust átélt gyereknek, legalább egy olyan felnőtt van a környezetében, akihez fordulhat: szülője, nagyszülője, osztályfőnöke, edzője, egy osztálytársa anyukája vagy apukája, már jó! Ne kérdőjelezzék meg a szavát! Akkor válhat a történtek ellenére egészséges felnőtté, ha - szükség esetén - megfelelő szakmai segítséget kap, ha sikerül helyreállítani az igazságos világba vetett hitét, ahol nem lehet bűnt elkövetni következmények nélkül és, ahol újra megtanulhat bízni az emberekben.

bloghoz_sz_abuz_cikk.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://deliagaevagyermekpszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr6418347217

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása