Momo: WhatsApp-on, a fiatalok körében nagyon elterjedt és népszerű chat alkalmazáson terjed. Gyerekeket rémisztget a megtévesztésre, félelemkeltésre alkalmas, ártó szándékú idegen személy, vagy számítógépes vírus, ami potenciális veszélyforrás lehet. Hogyan hat és hogyan lehet védekezni ellene?

A kütyü használat és az internet világában a gyerekek sokszor a szüleik előtt járnak néhány lépéssel. Olyan programokat, alkalmazásokat használnak rendszeresen, amiről a szülő még nem is hallott. Twitter, Instagram, Snapchat, WhatsApp: ezek alap alkalmazások a tinik körében, míg a szülő örül, hogy valahogy átevickélt az Iwiwről a Facebookra, ám az adatbiztonsági beállításokkal már ott is meggyűlik a baja.

Olyanról már hallottunk, hogy talán nem a legjobb ötlet lakcímmel kiposztolni nyilvános bejegyzésben, hogy épp nyaralni távoztunk otthonunkból, vagy nem tanácsos pucér képeket megosztani a gyerekekről. A jelszót nem szabad üzenetben leírni, és ne posztoljunk mi minden személyes információt magunkról a netre. Ezeket mindenki már olyan sokszor hallotta, hogy ez alapnak számít. Ki gondolná azonban, hogy egy ártamaltannak tűnő telefonos-internetes chat program is hordozhat veszélyeket magában?

És akkor felbukkant Momo. Talán egy vicces kedvű hacker, vagy egy unalmát elűzni próbáló programozó több nyelven létrehozott egy entitást, akinek a profilképéhez egy horrorisztikus arc tartozik. Aztán ez a profilkép mögött rejtőző alak üzenetekkel kezdi bombázni azt, akit épp elér. Egy felnőtt talán észbe kap, hogy ez valamiféle buta vicc, vagy zaklatás, azonban mit kezd egy gyerek a kéretlen, ijesztő tartalmú képi és szöveges üzenetekkel?

Éppen ez a lényeg. Egy olyan gyerek, aki elszigetelődött, szorongó és magányos, talán senkivel sem osztja meg ezt a titkot, és Momo nyert. Learathatja azt a nyereséget, hogy valakiben félelmet ébresztett, valakinek álmatlan éjszakát okozott. Ha egyáltalán ez volt a cél. Egy olyan gyerek azonban, akinek jó megtartó közege van, aki bizalommal fordul a szülei felé, talán már ott megússza a Momo kalandot, hogy még mielőtt szorongást okozna számára egy ismeretlen szándékú idegen közeledése, máris beavatja a szüleit, akik segíthetnek neki abban, hogyan tudja magát megvédeni az ilyen hatások elől.

Miért tud egyáltalán Momo bárkiben is félelmet ébreszteni?

A 9-12 éves korosztályban lévők közül sokaknak már van saját mobil telefonja. Ez az a korosztály, ahol néhány éve a ’Bloody Mary’ legenda tarolt, amikor azt terjesztették egymás közt a gyerekek, hogy éjfélkor majd eljön Bloody Mary szelleme és kárt tesz bennük. És itt jön a logikai csavar, mert a legenda úgy szólt, hogy, aki nem hisz benne, azt előbb fogja kinyírni a szellem. Hoppá, ha hiszek benne megtalál, ha nem, akkor is. Több gyerek járt szorongásoldó pszichológiai terápiára emiatt, mert hetekig nem tudtak aludni, és elhatalmasodott rajtuk a félelem. A Momo fajta vírusok is ezért veszélyesek. Mert gyorsan terjednek, és egy nagyon sérülékeny és befolyásolható korosztályt céloznak, akinek túl gyakran van arra lehetősége, hogy mindenféle kontroll nélkül internetezzen.

A kiskamasz-kamasz korosztályra jellemző, hogy nagyon sokat adnak társaik véleményére, és kialakulóban van az identitásuk. Mint korábban a Kék Bálna veszélyes játéknál, a Momo is hasonló sémára: egyre nehezedő kihívásokra épül. A gyerekek ebben a korban azért különösen fogékonyak erre, mert sem szellemi sem testi energiájuk nincs kellőképpen kihasználva, nincsenek jól lekötve. Vágynak arra, hogy bizonyítsanak, hogy kiderüljön a maguk és a világ számára, hogy ők valamiben a legjobbak. „Meg mered csinálni?” – kérdezik egymástól is, és az a menő, aki bevállalósabb.

Ez a korosztály gyakran önszántából nyit a horrorfilmek világa felé, mert jól esik átélni egy kis biztonságos borzongást, és bár tudják, hogy a filmekben történtek nem igaziból történtek meg, mégis védtelenebben a képi-grafikai - valósághűnek tűnő - ingerekkel szemben. Itt gondolnunk kell arra, hogy valaki 12 évesen már érett és sokféle ingert be tud fogadni és fel tud dolgozni, addig ugyanennek a gyereknek egy osztálytársa vagy barátja még lehet egészen kisgyerekes, teljesen másfajta érdeklődési körrel. A Momo-féle "játékkal" szemben azok a gyerekek a legkiszolgáltatottabbak, akik éretlenek, szorongóak, naivak, befolyásolhatóak, és akiknek nincs stabil szociális hálójuk, nincs kihez fordulniuk érzelmi támaszért.

A világ felgyorsult működése is okozza azt, hogy bizonyos hatások nagyon gyorsan terjednek. Régen is léteztek körlevelek, csak akkor még kézzel kellett 10 osztálytársunknak lemásolnunk egy versikét, mert, ha nem, akkor nagy szerencsétlenség fog érni minket. Ez ártalmatlannak tűnik,- most visszatekintve -, bár, ha belegondolunk, ott is működött a hiszékenység és a babona, ami a Momo-féle vírusoknak is az alapja.

Hogyan lehet védekezni a  Momo hatás ellen?

A megoldás a jó szülő-gyerek kommunikációban keresendő. A szülőnek fel kell vennie a ritmust, nem várhatja naivan, hogy az internetező kiskamaszát vagy serdülőjét valaki ártó szándékkal megviccelje, kicsúfolja, vagy szorongásba taszítsa. Ezekre a veszélyekre gondolni kell, és számítani arra, hogy akár hetente más és más butaság, furmányos vírus ütheti fel a fejét az interneten a fiatalok körében. Az internet biztonságos használatáról való felvilágosításnak, a gyerekek eszközhasználatának kezdetekor meg kell történnie. E nélkül nem szabad okostelefont, tabletet, számítógépet adni a gyermek kezébe. A szülő szűrőprogramok segítségével sokat tehet azért, hogy ezek az ártó hatások ne érjék el a gyermekét, illetve ha mégis érzelmileg felzaklató dolog történik a gyermekkel nethasználat közben, abban bízhat, hogy a gyerek egyből elmondja, és így fog tudni segíteni neki. Ehhez azonban érdemes partnerként kezelni a gyermeket, hogy ne féljen elmondani, ha akár ő hibájából történhetett ilyesmi.

A kiskamasz-tinédzser korosztálynak fokozottan fontossá válik a saját intim szférája, amibe beletartozhatnak a magán baráti beszélgetések, melyeket chaten folytat a telefonján. Az nagy bizalomra, és jó érzelmi kapcsolatra utal, ha a gyermek bevonja ebbe a világba a szülőt, nem szabad ezzel a bizalommal visszaélni. A megoldás nem a netezéstől való teljes eltiltás, hanem éppen a szülő tájékozódása, és a szükséges óvintézkedések megtevése.

Ha szülőként azt tapasztalja, hogy szorongáskeltő, inger-elárasztó hatás érte gyermekét, és hetek óta nem múlik a gyermek szorongása, érdemes szakemberhez fordulni, aki segíteni tud a félelem oldásában. A legjobb lenne azonban megelőzni az ilyen eseteket, ezért jó, ha tud arról, hogy milyen veszélyeknek van kitéve netezés közben egy gyerek.