-„Takarodj ki a szobámból!”- kiabálja a 6 éves, mikor anyja belép a vasalt ruhákkal a szobájába.

-„Hagyjál békén!”- böffenti oda a 10 éves az apjának, mikor megkérdezi, hogy kész van-e a leckéje.

-„Semmi közöd hozzá!”- sziszegi a foga közt a 14 éves, mikor anyukája megkérdezi kivel beszélt az imént telefonon.

„Ez van…Így beszél a gyerek”- gondolják a fenti példában szereplő szülők.

„De hiszen ez tarthatatlan!” - gondolják máskor, de tehetetlennek érzik magukat.

Hagyják, hogy ez történjen, hagyják, hogy így beszéljen velük a gyerek. Nem szeretnék hagyni, de nem tudják, mit tegyenek ellene. Nem hallgat rájuk a gyerek. Ha büntetéssel fenyegetik, nem érdekli. Ha elveszik a telefonját, még ő sértődik meg rájuk. A gyerek úgy érzi, ő jobb mindenkinél, és mindent megengedhet magának. És meg is enged.

Nem egyedülálló jelenségről van szó. Kiskirály gyerekek, akiknek semmi sem szent. Mindenük megvan, közben nem érzik jól magukat a bőrükben. Feszültségüket, frusztrációjukat értetlenül nézi a szülő: „De hiszen, mi mindent megteszünk érte! Mi mindent megadtunk neki!”

„Hol csúsztak el a dolgok? Mit rontottunk el?” – kérdezik a gyermekpszichológustól.

Elengedhetetlenül fontos, hogy beszéljünk a keretek, határok fontosságáról. Nem csak a szülő szenved a gyerek szemtelenségétől, stílusától, modorától, hanem a gyerek is szenved. Szenved, mert nem tudja kitapogatni a határokat. Meddig mehet el? Mit szabad, és mit nem? Ha tutyimutyi pojácaként viselkednek szülei, akkor ki fogja őt megvédeni? Kihez fordulhat, ha baj van?

Javaslatok szülőknek

Ha úgy érzi, hogy Ön is érintett, szülőként elsősorban a saját határait kell megéreznie.

• Érezze meg saját határait!

 Gondoljon át néhány tipikus otthoni jelenetet, és vizsgálja meg a szülő-gyerek dinamikát!

Komfortos, Ön azzal, hogy gyereke:

• mikor leveszi, szerteszét hajítja cipőit, amit Önnek kell megigazítani?
• ha Ön kér tőle valamit, kapásból rávágja, hogy: „Nem!”, míg Ön minden kívánságát igyekszik teljesíteni?
• időnként indulatosan lehülyézi Önt, amire nem is tudja, mit mondjon?
• becsapja a szobája ajtaját, úgy, hogy a tok is majdnem kiszakad, és még Önnek kell kibékítenie?

Az egyes szituációkban mérlegelni kell magában: ez még belefér, vagy túlmegy a határain?

• Adjon visszajelzést!

 Második lépésként, az egymást tisztelő, ám partneri alapokra épülő szülő gyerek kapcsolathoz: visszajelzést kell adni a gyereknek, ha szülőként olyasmit tapasztal, amit már nem érez beleférőnek, ami túlmegy a határain. Ezt a technikát hasznos már egészen kisgyerekre vonatkozóan is alkalmazni, hiszen ilyenkor kezdi el lefektetni a megengedhető viselkedés szabályait.

Nem kell attól tartani, hogy majd ezzel megbántja gyerekét. Épp ellenkezőleg! Jól teszi, hogy határt szab, kijelöli azt a biztonságos zónát, ahol gyereke mozoghat, ahogy viselkedhet. Sok határfeszegetésre szánt energiát spórolhat meg ezzel.

• Fokozatosan jelezzen vissza

 Nem jó megoldás tűrni, tűrni, látszólag elfogadónak lenni, majd egyszer csak felcsattanni. Ezt a fajta kommunikációt a gyerek nem érti. Eddig szabadott, most meg hirtelen baj, amit tesz? Ebből nem tud tanulni, így nem tud igazodni a szabályokhoz. A visszajelzés nem kell, hogy durva legyen. Nem cél megfélemlíteni a gyereket. Elég, ha higgadtan, nagyon határozottan kifejezi, hogy nem megengedhető, ahogy viselkedik. Merjen domináns, erőt sugárzó lenni, anélkül, hogy autoriter vagy agresszív lenne!

• Adjon példát az elvárt viselkedésre

 A ’mit nem szabad’ kommunikálása önmagában nem elég. Példát kell adni, arra vonatkozóan, hogy mit szabad. Kifejezhető a harag, a düh, a csalódottság, ehhez a gyereknek is joga van. De nem mindegy, hogyan teszi ezt! Mondja el neki, mely szavakkal, mondatokkal, milyen hangnemben elfogadható a negatív érzelmek kifejezése. Ezek olyan szabályok, melyek családonként eltérőek lehetnek. Azt kell megszabni és kommunikálni, hogy Önöknél, az Önök családjában mi a szokás, mihez tud igazodni a gyerek.

• Legyen következetes!

 A gyerek számára kiszámítható legyen, hogy mi lesz tettének következménye. Ne az Ön aktuális hangulatától függjön, hogy mennyit enged meg neki. A rossz stílusra, vállalhatatlan hangnemre nyugodtan hívja fel a figyelmét, és javasoljon elfogadhatóan megfogalmazott kéréseket, kijelentéseket, a verbálisan agresszívak helyett. Fontos, hogy szülőként kiszámítható módon: biztonságos kereteket nyújtson, hogy a gyerek újra felszabadult lehessen. Olyan, akinek nem kell egyfolytában feszegetnie, próbálgatnia a kereteket, mert pontosan tudja, hol a határ. Olyan gyerek válhat így belőle, aki értékeli saját magát, a szüleit, és jól érzi magát a bőrében. Ha eddig nem volt elég következetes, törekedjen erre tudatosan, átérezve, hogy amit tesz, hogy nézhet ki a gyerek szemszögéből!

• Helyezzen hangsúlyt az empátia fejlesztésre

 Az olyan családi kapcsolatban képzelhető el, hogy a gyerek verbálisan agresszív, ahol nem észleli, vagy nem érdekli a szülőnek okozott sérelem. Kicsi kortól kezdve beszéljen neki arról, hogy Ön, hogy érzi magát, és segítsen gyerekének megfogalmazni saját érzésvilágát. Az a gyerek, akinek szókincse árnyaltabb az érzelemkifejező szavak terén, kevésbé lesz agresszív, hiszen meg tudja fogalmazni, képes árnyaltan átadni, hogy mit él át.

• Mutasson példát

 A gyerekek legkönnyebben az utánzás útján tanulnak. Mutasson követendő példát, hogy Ön hogy fejezi ki kéréseit, rosszallását, hevesebb negatív érzelmeit. Nem elvárható egy trágár beszéddel, indulatszavakkal terhelt környezetben, hogy a gyerek szebben fejezze ki magát. Ha szükséges, kezdje az otthoni változtatást saját beszédstílusának megváltoztatásával. Ügyeljen a negatívan címkéző, -a „te ilyen-olyan vagy” kifejezések kerülésre, beszéljen többet arról, hogy Önt, hogy érinti egy-egy helyzet.

• Javítsa meg alapjaiban a bizalmi szülő-gyerek viszonyt

 A gyereket partnerként kezelve, az ő igényeit figyelembe véve, ám mégis kereteket szabva alakítsa ki új, egymásra hangoltabb érzelmi viszonyukat, melynek megalapozza az érzelmi biztonságot. Ez nem jelenti azt, hogy a gyerek kis mini felnőtt, aki ugyanúgy dönt, mint a szülei, és mindenbe beleszólhat. A kereteket a szülők szabják a számára, figyelembe véve az ő igényeit. A bizalmat erősítheti, ha kétszemélyes helyzetben rá tud hangolódni a gyerekére, ha értő figyelemmel hallgatja őt, vagy ha napi szinten nyitott és játékos vele. A minőségi együtt töltött idő sokat javíthat a szülő-gyerek kapcsolaton.

• Legyen kitartó!

 A gyerekek hajlamosak ragaszkodni  a megszokott működéshez. Kezdetben furcsa lesz gyerekének, hogy Ön másként kezd viselkedni. Ellenálló lehet és intenzíven próbálhatja a régi mederbe visszaterelni a helyzeteket, párbeszédeket. Legyen kitartó minimum 2-3 hétig, hogy sikerüljön az újfajta kommunikációs stílust meghonosítani otthonukban. A hatás nem marad el! A jobb érzelmi kifejezőképességgel felvértezve, gyereke társadalmi beilleszkedése is sikeresebb lesz, mert idővel pedagógusaival, kortársaival is elkezd majd így kommunikálni.

 Merjen határt szabni, ez az Ön és gyereke érdeke is!