Nátha szerű tünetek. Kiderül, kell a Covid teszt a 7 évesnek, ez a protokoll. A középkorú, maszkot viselő doktor már tépi is le a papírt a vékony pálcikáról, és közben gyors tempóban a döbbent gyerek felé közelít, aki az anyukája mellett ül az orvosi rendelő várójában, az imént érkeztek. A doktor váratlanul azt mondja: „Unikornisosat fogunk játszani, jó?” és már fel is dugja a hegyes pálcikát a gyerek orrába. A gyerek ijedt, elképedt arcot vág, önkéntelenül is elhúzza a fejét. Az orvos elengedi a pálcikát: „Így, nem is fogom, látod, ennyi az egész, hát ez nem is fáj!” A gyerek fejtartása a görcsös hátra húzódásból lazul egy picit, mire megszólalna az orrából kiálló hurkapálcaszerűséggel, már szedik is ki belőle. Majd mielőtt visszamegy a szobájába az orvos, visszafordul és azt mondja: „Hát ezért majrézni, látod ő sokkal bátrabb volt nálad, neki meg sem kottyant!” mutat, egy beszélni még valószínűleg nem tudó 1 év körüli babára, aki anyukája mellére hajtva a fejét piheg a váróterem egy távolabbi szegletében.

Mi történt?

A rendelőbe érkező anyát nem tájékoztatták előre és pontosan, hogy mi fog történni, így ő nem tudta felkészíteni a gyermekét.

A gyerekkel, -bár próbált kapcsolódni az orvos („Unikornisosat fogunk játszani.”)- a gyerek reakcióját nem vette figyelembe, valódi kontaktust, bizalmat nem épített, hiszen a gyerek nem tudhatta, hogy mit takar a ’játék’.

Bagatellizálva lett az orvosi beavatkozás furcsasága, szokatlansága, kellemetlenséget okozó természete.

A gyerek végezetül egy negatív címkét kapott: ő nem elég bátor (talán mert hátrahúzta a fejét?), még egy baba is bátrabb nála (megalázó lehet ezt hallani iskolás nagyfiúként).

Mi lett volna jó, ha történik?

Az orvos-beteg kommunikáció része gyógyítási folyamatnak. A non verbális jelzésekkel és a szavakkal közvetített pozitív üzenetek nyugtató hatásúak és segítik a gyógyítást.

A szimpátia, bizalmi légkör kialakítása oldani tudja a gyerekben az idegen helyzet okozta izgulást vagy aggodalmat. Ehhez elég lehet egy mosoly (a maszk viselete nehezíti ezt, de a kedves, bíztató tekintet, meleg hang átjön), kedves megszólítás, dicséret, érintés.

A szükséges beavatkozásról való előzetes információ adás csökkenti mind a szülő, mind a gyerek szorongását, ezzel is elősegítve az együttműködő viselkedést, ezáltal hozzájárulva a procedúra sikeréhez.

A tájékoztatást követheti a szülő és a -saját testét illetően kompetensnek kezelt- gyerek kérdései mentén magyarázat, illetve párbeszéd, melynek során az orvos visszajelzést kaphat a kis páciense testi-lelki állapotáról.

Az információ adás igazodjon a beteg életkorához, és előzetes tudásához.

Jó, ha mind a szülő, mind a gyermek beleegyezését adhatja ahhoz, ami következni fog.

Érdemes kis időt hagyni (pár másodperc elég lehet), hogy a mentális felkészülés megtörténhessen.

Az orvos által mutatott empátia segít a gyereknek elfogadni saját negatív érzéseit, és túllendülni azokon hiszen azt érzi, hogy megértik őt, támogató, biztonságos közegben van.

A bátorítás és dicséret, segít abban, hogy ne hagyjon rossz nyomot egy kellemetlenséggel járó vizsgálat.

Mi történt a 7 éves gyerekkel? Szakszerű orvosi segítséget kapott, ami segítette testi gyógyulását. Ami a lelki egyensúlyát illeti? Az anyukájától tudom, hogy utólag megbeszélték mi történt, és sikerült helyrehozni az okozott károkat. Megbeszélték, hogy igenis nagyon bátran viselkedett, és arról is szó estt, hogy miért volt szükség a tesztre, és miért pont az orrból kellett mintát venni. A gyerek túllendült a történteken, amiben biztos az is segítette, hogy bár kissé zavarodottan, és tehetetlenül, de az anyukája végig ott lehetett mellette. 

5 éves kor felett az orvosi beavatkozásra utaló, olyan szorongást csökkentőnek szánt mondatok, mint például:

„Előcsalogatjuk a kezedből a katicákat.” (vérvételkor)

„Nem is fog fájni, csak egy szúnyogcsípés az egész.” (oltáskor)

„A kis manók álomport raknak a szemedre, és mire félébredsz már össze is varrtuk a lábadat.” (altatásos műtét előtt)

nem segítenek, mert nem passzolnak a gyerek igényéhez, hogy érteni, tudni szeretné, hogy mi történik vele. Katicák, manók? A logikusan gondolkodó nagycsoportos-iskolás gyerek már igényli a kézzel foghatóbb, igazi, realitáson alapuló magyarázatot. Sok kérdése lehet, amit talán fel sem mer tenni, ha azt érzi, hogy a felnőttek titkolnak valami előle: „Mi történik a testében? Miért van szükség a vizsgálatra? Hová fognak menni? Mi fog ott történni? Vele most valami nagy baj van? Meg fog gyógyulni?”

 Ennek a korosztálynak már nyugodtan lehet az emberi szervezet működéséről egyszerűen mesélni, és a teljesen mesés, elrugaszkodott magyarázat helyett elég hasonlatot használni, például: „A szervezetedben lévő immunsejtek, olyanok, mint a katonák, képesek legyőzni a vírusokat, akik az ellenségeik.” A pozitív szuggesztió is jótékony hatású lehet: "A szervezeted tudja mi a dolga, erős vagy és hamarosan jobban fogod érezni magad!"

Szülőként Ön sokat tehet azért, hogy új, idegen, esetleg szorongáskeltő helyzetekre, -mint amilyen egy orvosi vizsgálat lehet- felkészítse gyermekét. Minél inkább tudja a gyerek, hogy mire számítson, mi fog vele történni, annál kevésbé fog szorongani. A szülői megtartott kontroll, nyugalom és folyamatos jelenlét szintén kulcs az ilyen helyzetekben, melyek megóvják a gyermeket, segítik érzelmi biztonsága megőrzésében.

Az orvosok felelősségteljes munkát végeznek, óriási rajtuk a teher, nap, mint nap a saját egészségüket kockáztatva dolgoznak, túlterheltek. Ugyanakkor, a gyermek lelki egészégét is érdemes szem előtt tartani. Egy köszönés, szemkontaktus, pacsi, bátorító mosoly, rövid magyarázat arról, hogy mi fog történni, egy jutalom matrica apróságnak tűnhet talán, ám ezeken múlik, hogy egy gyerek legközelebb rettegve vagy oldottan lép e be az orvosi rendelőbe.