Merjen hallgatni megérzéseire! A jó szülőség nagyrészt egy meghatározhatatlan, nehezen megfogható belső iránytűn múlik, melyre érdemes megtanulni odafigyelni. Mindenkiben megvan ez a belső hang, melyre támaszkodva megérezheti, hogy mikor jár el helyesen. Mikor kell kevesebbet, mikor többet adni valamiből, mikor kell gyökeresen változtatni, mi szolgálja legjobban a gyerek igényét. Manapság kevés szó esik a belső hang szerepéről a szülői működésben, hiszen inkább a kívülről jövő, megtanulható nevelési készégeket, módszereket szokták hangsúlyozni.  Az intuíció azonban veleszületett képesség, mely segít különbséget tenni a jó és a rossz között, és teljesen egyedi, Önre jellemző módon segít hatékonyan funkcionálni. Nem ugyanaz jó mindenkinek. Egyedi válaszokat érdemes találni: mely Önnek, az Ön családjában, pont akkor, pont az Ön gyerekénél működik. Ez nem vakrepülést jelent, szokatlan helyzetben, vagy krízis esetén, ha úgy érzi elbizonytalanodott gyereke nevelését illetően, kérjen útmutatást, vegyen igénybe szakmai segítséget.

Gyakran fordulnak hozzám szülők olyan kérdésekben, melyben csak segítenem kell meghallani a belső hangjukat, szülői intuíciójukat. Egy jól sikerült tanácsadási folyamat végén, így kiáltanak fel:

„Tudtam, éreztem, én is pont így gondoltam!” Ebből tudom, hogy sikerült egyénre szabott, egyedi tanácsot adjak, melyet biztosan sikeresen tudnak majd otthon alkalmazni.

Számos gyermeki tünet esetén érdemes felerősíteni magában szülői intuícióját, mely közelebb visz az elakadás feloldásához:

Mikor úgy tapasztalja, hogy gyereke az oviban rosszul érzi magát, figyeljen belefelé! Mi lehet az oka? Mi változott meg? Miből van hiánya gyerekének? Milyen tapasztalatok érik? Mire vágyna? Rakja össze az apró megfigyeléseit, a gyerek közléseit, és biztosan tudni fogja mi a baj. Nincs kivel barátkozni a csoportban? Bántotta valaki? Nem kötődik eléggé az óvónénihez? Szívesebben lenne otthon? Sok változás volt az életében mostanában? Sokféle oki háttér lehetséges, és mindnek más a megoldása. De nem kell bizonytalannak, tehetetlennek éreznie magát, hiszen az ok felderítése már fél siker a megoldás felé vezető úton!

Ha igazságtalanság éri gyerekét, és ő dühöng emiatt: próbáljon meg a gyerek személyiségét alapul véve ráérezni, hogy mi zavarja őt? Ő akart lenni az első? Másokkal összehasonlítja magát? Mit nem tud kifejezni? Azt érezheti, hogy ő kevesebb figyelmet kap? Az intuíciót arra is tudja használni, hogy átvegye a gyerek szemszögét, együttérezzen vele. Bármilyen irracionálisnak is tűnik elsőre a gyerek dühe, lassan kibontakozik majd Ön előtt, hogy milyen frusztrációk vezettek ide.

Ha a gyerek iskolai viselkedése kifogásolható, ismét teret kap a szülői megérzés. Mi állhat a háttérben? Jól beilleszkedett az osztályba? Vannak sikerélményei? Hogyan tud alkalmazkodni az iskola szabályaihoz? Szereti őt a tanító néni? Kötődik a pedagógushoz? Átgondolva gyermeke társas helyzetét az intézményben, képet kaphat arról, hogy mi váltja ki a magatartás zavart. Képzelje maga elé gyerekét, és érezzen rá arra, hogy mi zavarhatja őt az iskolában. Ennek a felismerésnek mentén tud majd számára segítséget kérni, képviselve az érdekeit.

Lehet, hogy nem az Ön gyerekével van a baj? A szülői intuíció segítségével megismerheti gyermeke szempontjait, így megállapítva, hogy a felé irányuló elvárások reálisak-e? Gyermeki tünetképzés hátterében gyakran áll a nem megfelelő környezet, az irreális elvárások.

A sok, laikusoktól kapott tanács elbizonytalanító. Véleményt mond a szomszéd, a játszótéren megismert anyuka, a gyerektelen barátnő, és a külföldön élő sógornő. Nem lehet ennyi elvárásnak megfelelni, és nem is biztos, hogy ők tudják jól! Ami az ő megoldásuk, nem biztos, hogy Önnek is beválik!

Tapasztalatom szerint sok szülő könyvélményre hivatkozik, onnan merít technikákat gyermeke neveléséhez. Gyereket nevelni azonban könyvből nem lehet, ahány féle könyv, annyi féle jótanáccsal szolgál, amit egyáltalán nem könnyű a gyakorlatba ültetni. Az egyik szerint türelmesnek kell lenni, a másik szigorú rendszert vezet be a gyerek életébe. Az egyik szerint meg kell tanítani egyedül elaludni a gyereket, a másik szerint, amíg a gyerek igényli, ki kell elégíteni érzelmi szükségleteit, éjszaka is. Csupa ellentmondó tanács! Lehetséges, hogy ezeket a könyveket nem az Ön gyerekére szabva írták? Válassza ki az Ön és gyereke személyiségéhez illő módszert!

Tippek:

• Önmaga felé se legyenek irreális elvárásai

Sok szülő csúszik bele abba a hibába, hogy elképzel egy nagyon magas szintű, idealizált szülői működést, és csalódik, ha nem üti meg mindennap a magas mércét.

• Következetesség? Egy pontig!

Emberek vagyunk, nem robotok, így a hasznos nevelési tanácsokat sem szabad szélsőségesen értelmezni. Nem cél a tökéletes működés, ám fontos, hogy nagy vonalakban hallgasson a megérzéseire, engedve bizonyos szintű flexibilitást, változatosságot is.

A szülő dolga jónak, szerethetőnek látni gyerekét. Ne bizonytalanodjon el, nem minden a nevelés hatása, vannak veleszületett tulajdonságok, életkori sajátosságok is. Irigy a gyerek? Dacos, ellenálló? Indulatos a társaival? Ezek nem az Ön nevelésének kudarcát, csődjét jelentik! Sokszor természetes életkori sajátosságokról van szó, mely idővel rendeződik, elmúlik.

Lehet fejlődni a szülői kompetenciákban, de fontos tudni, hogy nincs egy arany módszer, mely minden helyzetben alkalmazható. A módszerek közül is intuitíven kell válogatni: mi illik az Ön személyiségéhez, korábbi tapasztalataihoz, családjához, gyerekéhez, az adott helyzetben? Mit tud hitelesen képviselni? Mi válna be az Ön gyerekénél? Az egyik legfontosabb szülői tulajdonság pont a szülői megérzés-intuíció, mely odafigyeléssel szintén fejleszthető!

Ne hagyja magát elbizonytalanítani, Ön ismeri legjobban gyerekét!

Bővebben a témáról a www.deliageva.hu webshop könyvkínálatában tájékozódhat, most 15 %-os kedvezményt igénybe véve.