"A gyermekpszichiátriai ellátás hazánkban egyes régiókban szinte elérhetetlen. A fővárosban is hosszú várólista van"

Ez bizony igaz. És nagyon súlyos probléma, aminek a megoldása tulajdonképpen lehetetlen. Azt nem lehet csinálni, hogy a fiatalokat arra kényszerítjük, hogy képezzék ki magukat pszichiáternek, terapeutának. Akinek nincs eziránt érdeklődése és elhivatottsága, annak a kiképzése teljesen fölösleges is volna. A pszichiáterek, akik magánpraxist nyithatnak, nem keresnek keveset, bár az tény, hogy meglepően sokat kell költeniük a szakmájuk művelésére, a kötelező képzéseken és szakmai találkozókon való részvételre, például. Mindenesetre az nem lenne megoldás, ha a pszichiáternek tanulni hajlandókat elárasztjuk pénzzel, attól sosem lett még valaki jobb orvos. Külföldről sincs értelme idehozni szakembereket, részben azért sem, mert Európában a magyar pszichogyógyászati színvonal az átlagosnál kicsit jobb, nem az elérhetőséget hanem a módszerek korszerűségét és minőségét tekintve, részben pedig azért sem, mert egy pszichiáter nem tud úgy diagnosztizálni és gyógyítani, hogy nem beszél folyékonyan a páciens nyelvén. Itt nem annyi a teendő, hogy megkérdezzük, hol fáj, és aztán ott megnézzük valami műszerrel, itt meg kell érteni még a beteg szavaiban megbújó üzeneteket is, amikor leírja az élethelyzeteit, a szorongásos gondolatait, a kudarcos élményeit, a traumáját, akár még az álmait is. Márpedig a kezelésre szoruló, beteg emberek száma, főleg a tinédzserek és fiatal felnőttek között, folyamatosan emelkedik. Baj van.

Bejegyzés: A belgrádi iskolai lövöldözés margójára

Most talált meg ez az írás, nagyon jó. Elsős kislány anyukájaként azt látom, hogy nagyon nagy a szakadék az óvoda és az iskola 1. osztálya között és a gyerek habitusától függ, hogy ezt hogy tudja lekezelni. Szerencsére az én kislányom még tiltakozik, de meg kellene tudni találni egy arany középutat, ezért kérdésként merül fel bennem, hogy otthon hogyan lehet segíteni a őt abban, hogy ezt a helyzetet könnyebben kezelje, az iskolai magatartás problémák csökkenjenek vagy megszűnjenek?

Bejegyzés: Abból tudom, hogy baj van a magyar iskolarendszerrel…

Csodálatos élmény volt élőben hallgatni.

Bejegyzés: Köszönöm Tanár úr!

A problémák valósak, de a gyerekek egy mosolya miatt már megéri minden nehézség.

Bejegyzés: A gyerekvállalás krízise

Nincs semmi baj, "szülőnek lenni élettre szóló kaland."

Bejegyzés: A gyerekvállalás krízise

Kedves Éva!

Nagyon köszönöm ezt az írását, sok gondolatom visszaköszönt itt. Kérhetném, hogy írjon az iskolai kiabálásról, tekintélyről is.
Magam kezdő pedagógusként alsósokat tanítok, célom hogy ne kiabáljak, ami sokszor sikerül is. Szeretettel, empátiával fordulok feléjük, kevesebb elvárással. Viszont amikor haladni kéne az anyaggal de nem képesek csendben lenni vagy ki kell menni az osztályból szünetre, akkor kevésnek tartom a kérést, mert itt alapvető szabályokat nem tartanak be. Következetes vagyok velük, de úgy látom, a kérésen kívül nincs más eszköz a kezemben.
Kiabálás kilőve, értelmetlen büntetés kilőve.

Üdvözlettel

Daczi Sándor

Bejegyzés: Kiabálás, mint gyermeknevelési módszer

Régen a szülők a gyerekek nevelői voltak, ma a szolgái.

Bejegyzés: A tekintély halála

Nekem nincs gyerekem, de emlékszem rá, hogy engem hogyan neveltek. Ez alapján azért nem teljesen értek egyet a szabályokkal.

Nálunk például hamar rájöttek a szüleim, hogy a szabályokat el kell magyarázni, ez azért is volt jó, mert gyakran rájöttek, hogy hülyeséget akarnak. Pl. ha át akarsz menni az úton, akkor először nézz szét, és csak akkor menj át, ha biztos vagy benne, hogy megállnak az autók, látod most autóval utazunk, és azt a gyereket látom a zebránál, meg tudunk állni, olyan távolságra vagyunk, mint az utcánkban a zebra a Mari néniék házától... Vagy: szedd össze a legót a szőnyegről, mert ha rálépünk, az fáj. Lépj rá nyugodtan, ugye hogy fáj, na látod... De: Edd meg először a főzeléket, utána ehetsz egy szelet süteményt, mert... várjál csak, ez teljesen mindegy... itt a sütemény, itt a főzelék, melyiket szeretnéd először?

Nagy dolgokban is engedtek dönteni: iskolába mész hamarosan, menjünk el íróasztalt vásárolni. Melyiket szeretnéd? Biztos, hogy azt? Nem lenne jobb egy olyan, aminek több fiókja van? Igen, ennek több fiókja van, de túl nagy, ez csak akkor fér be, ha átrendezzük a szobádat. (Papír, ceruza elővéve, alaprajz lerajzolva.) Akkor is ezt szeretnéd? Jó, de akkor holnap délután át kell pakolnunk a szobádat. Vennünk kell egy széket is, melyik legyen? Na azt felejtsd el, annyi pénzt nem fizetek érte, legyen inkább ez. Mit mondasz, inkább szeretnéd ezt a harmadikat? Jól van, megbeszéltük. Szeretnél még valamit? Nem? Akkor menjünk innen, mert éhes vagyok.

Bejegyzés: A tekintély halála

Szerintem a legfontosabb hiányzik a tanácsok közül:
Ha tiszteletet vársz el a gyerektől, akkor te is tiszteld őt. Ne felnőttként, nem azonos módon, de azonos szinten.
Szerintem a családi gyereknevelésben Peter Gordon, a csoportos (óvodai, iskolai) nevelésben pedig az Adler módszer nagyon sok nevelési buktató elkerülésében segít, ráadásul az így nevelt gyerekek esetén kicsi a hiszti valószínűsége, valamint minimálisra csökken a tinédzser kori eltávolodás és kommunikációs szakadék.

Bejegyzés: A tekintély halála

Következetesség. Ha valamit tiltunk, azt határozottan, és mindig tiltsuk, és ne a hangulatunkhoz igazítsuk.

Hisztiző 5 év körüli gyermek, a boltban. Erre az anyja: "Fejezd be légyszíves" ???? és mindezt kb. 20 alkalommal úgy 5 perc alatt. ??? Mitől gondolja a buta liba, hogy ez működik ?
Komolyan, én nem a gyerekre vagyok ilyenkor kiakadva, hanem az alibi-nevelést folytató szülőre.

Bejegyzés: A tekintély halála

Modern szülők gyakran elfelejtik a gyereknevelés végső célját: megtanítsuk a gyereket alkalmazkodni a felnőttek világához, ehelyett ők alkalmazkodnak a végletekig a gyerekek világához.
Ez okozza a legnagyobb tekintélyvesztést.

Bejegyzés: A tekintély halála

Nagyon jó megállapítások. A kérdés csak az, hogyan csináljuk? Hogyan érhető el, hogy a gyerek hallgasson ránk, szót fogadjon, meghallja, amit mondunk. Hogy szó szerint 23-szor kérjük, hogy vegye fel a cipőjét, akkor még 24-edszerre is nyugodt, türelmes hangon kérjük meg? Ezzel nem pont azt érjük el, hogy a dolgok halogathatók? Hisz anya vagy apa úgyis mondja még párszor, mielőtt üvöltene és tényleg meg kell csinálni, amit kér. Büntetni nem akarunk, de akkor mi marad a kezünkben, hogy megértéssük vele, amit szeretnénk?

Bejegyzés: Rabszolga szülők

Az a baj, hogy ma Magyarországon ez teljesen természetes. A gyerek az anyával marad. Az apából csak hétvégi szülő lesz. S ennek megváltoztatásához gondolkodásmódot kellene váltani. Pl. egy szülői értekezleten több mint háromnegyedrészben anyák vannak. Ott hol vannak az apukák? Az anya feladata? A nők jelentős részének megtörik a karrierje gyerekszüléssel, de az is természetes, hisz ő az anya. Eleve kevesebb fizetést kap, mert ő esik ki, de később is ő marad otthon, ha a gyerek beteg. Ezek egymástól nem elválasztható dolgok, s akkor lesz változás, ha gondolkodásmódbeli változás is lesz.
S tényleg nem jut eszembe más anyai "előjog" a kötelezettségek és feladatok mellett.

Bejegyzés: Fordított világ

Még két dolog játszik ebben szerepet.
1. Az óvónéni soha a büdös életben nem lesz olyan érdekes, mint Anya. Anya figyelme KELL. Főleg úgy, ha anyát előtte 8 órát nem láttuk.
2. Az óvónéni mellett a gyerek messze nem érzi magát olyan biztonságban, mint Anya mellett. Elnézést a kutyás példáért, de a kisóvodás gyerek és a kutya alapvető működése még eléggé hasonló: kiképzéskor, izgalmas helyzetben a láb mellé vett kutya izeg-mozog, feszegeti a határait, kitörne, stb. Figyeljük meg, mi történik, ha a kutyától három lépést ellépünk...

Bejegyzés:  Otthon ördög, oviban angyal. Hogy lehet ez?

Teljesen normális, ha otthon rossz a gyerek, az oktatási intézményben pedig szuperjól tanul és jó gyerekként viselkedik.
Az ilyen gyerek megértette, hogy amit otthon szabad, azt máshol nem. Jól alkalmazkodik és tudni fogja felnőve, hogy minden helyzetben máshogy kell viselkednie.
Én is ilyen voltam.

Bejegyzés:  Otthon ördög, oviban angyal. Hogy lehet ez?

Köszönöm, végre. Nagyon egyetértek, és rendkívül idegesít amikor kis szerelmem megjelöléssel lãtom a gyerekeket. Meg életem szerelme. Nem, cseszdmeg, a gyereked. Ami sokkal több a szerelemnél.
És igen, nyafogunk hogy nem találni egy normális pasit, mert mind mamahotelben lakik, nem vált le az anyjáról, stb.
Az is rettentően káros amikor egy kisgyerek barátkozna egy másik neművel, és rögtön gügyög az anyuka, hogy : nézd, szerelmesek! Hányni tudnék.

Bejegyzés: „Szerelmes vagyok a fiamba.” Hmm, hogy is van ez?

"A pszichológiai háttere ennek az úgynevezett Ödipális konfliktus, melynek során a kisgyerek tulajdonképpen rivalizál az azonos nemű szülővel, és tejesen ki akarja sajátítani az azonos nemű szülőt."

talán az ellentétes nemű szülőt akarja kisajátítani
Szerintem teljesen természetes, hogy ha a lány szép, akkor az apa kvázi szerelmes bele.
Az Ödipális konfliktus egy vicc, persze pszichológiában mindenre lehet egy elméletet gyártani.
Oidipusz nem tudta, hogy a saját apját öli meg és hogy a saját anyját fogja elvenni feleségül.

Bejegyzés: „Szerelmes vagyok a fiamba.” Hmm, hogy is van ez?

Ha egy 9éves gyerek nem keres rá a neten a "mesztelennőre" akkor azzal valami baj van.

50-40-30-20 éve is rákeresett a 9éves a meztelen nöre csak akkor még nem a neten hanem apu szekrényében az alcsó polcon a nadrágok alatt keresett eldugott fotót-magazin-vhst-dvdt (adott kor szerint)

Bejegyzés: „mesztelen nök”-írja be a keresőbe a 9 éves fiú, kell aggódni?

Kedves Éva!

Csodálatos a könyv! A kisfiam 18 hónapos. Mostanában vált akaratossá, és elég nehezen kezeltem. Kávézni mentünk anyósommal a könyvesboltba, mikor felkiáltottam, hogy nekem egy könyv kéne hiszti ellen. Erre pont ott álltam előtte a polcnál. Már este elolvastam - a kisfiam szívesen hallgatja a meséket, de szerintem még nem mindent ért meg belőlük-, és teljesen beleszerettem.
Lesz ezeknek a meséknek folytatása? Mert azaz igazság, hogy hihetetlenül tetszenek még így felnőtt fejjel is. Nagyon mulatságosak, és kedvesek. Kicsit azt éreztem, hogy nem csak Bálint Ágnes Mazsolája létezik. :)

Bejegyzés: Mit kezdjünk az akaratossággal?

Több okból elszomorított, amit olvastam. Sok bennük az igazság és az igaztalanság is. Szép számmal vannak a pedagógiai pályán "Eszter nénik" és általában alkalmatlan pedagógusok, de melyik pályán nem? Sajnos, mindig csak a negatív esetek tűnnek fel, mert csak ez "hírértékű". A türelmes, szeretetteljes, a gyermek személyiségét építő, gyógyító és egy életre pozitív hatást gyakorló tanítók munkája az természetes, mint a jó levegő. Azt észre se kell venni. 50 éves pedagógusi pályám során, olyan munkakörben, ahol sok pedagógus munkájának megfigyelése állt módomban, szereztem tapasztalatokat. A gyermekpszichológusokról is, mert gyógypedagógus-pszichológus vagyok és magam is gyakoroltam ezt a szakmát is. Sőt, a pedagógusképzésben is részt vettem. Én is látom a hibákat a pedagógus képzésben, de a laikus társadalmi feltételezéseket is.a gyermek nevelésével kapcsolatban. De szomorú az, hogy manapság az a divat, hogy csak a negatív dolog érdemel említés. Ami jó, az természetes. Ezért van az a sok elégedetlen, felháborodott és eleve boldogtalan ember.

Bejegyzés: Amikor a pedagógus megaláz