Gyakran hallani ilyesmit anyukáktól, vagy ugyanezt kislányokra vonatkozóan apukáktól. Szerelmes? Túláradó szeretet, imádat, odaadó gondoskodás biztosan helyénvaló fogalmak. De szerelem? Hagyjuk meg ezt a kifejezést a felnőtteknek, vagy legalábbis a romantikus töltetű kapcsolatok számára!

Talán baj az, ha imádattal, túlcsorduló szeretettel tekint egy szülő a gyermekére? Nem baj. De a szavaknak súlya van. A pszichológiából ismert jelenség, hogy 3-6 éves kor tájékán, mikor a gyerekek tanulják az érzelmeket és azok kifejezését, ők maguk is fogalmazhatnak úgy, hogy szerelmesek az ellenkező nemű szülőbe. A pszichológiai háttere ennek az úgynevezett Ödipális konfliktus, melynek során a kisgyerek tulajdonképpen rivalizál az azonos nemű szülővel, és teljesen ki akarja sajátítani az azonos nemű szülőt. Kisfiúknál gyakran észlelt jelenség, ami a természetes fejlődés része.

Melyik anyuka ne olvadna el attól, ha kicsi szeme fénye azzal állna elő egy nap, hogy: „Anya te vagy a legszépebb, te leszel a feleségem!” Ártatlan gyermeki rajongásról van szó, ami azonban egy olyan része a fejlődésnek, amit nem erősíteni kell a gyermekben, hanem helyre tenni. A harmonikus énfejlődéshez szükséges, hogy a gyermek ezt a szakaszt túl tudja haladni, melynek eredményeképpen az anyja kizárólagos birtoklása és az apával való rivalizálás helyét az azonosulás folyamata tölti ki. Ekkor már keresi saját szerepét, helyét a világban, a kisfiúk mintának tekintik az apukájukat, és ahelyett, hogy a helyét akarnák elfoglalni, olyanná akarnak válni, mint ő. Ez a lelki jelenség egyetemlegesnek tűnik, és enyhébb vagy erősebb formában azokban a családokban is megfigyelhető, ahol nem a klasszikus egy anyuka-egy apuka együttélés valósul meg.

Ennek a természetes fejlődési szakasznak a fényében válik még egyértelműbbé, hogy miért nem szerencsés erősíteni azt egy kisgyerekben, hogy anya is belé szerelmes.

Miért nem apába szerelmes anya, miért a fiába?

A jelenség magyarázata lehet, hogy a kisgyermekgondozás sokszor eltávolító hatással van a párra, szinte semmi idő vagy energia nem marad a párkapcsolat építésére, gondozására. A szülők az érzelmi életüket a gyerekkel élik, az érzelmi energiák nagy részét a gyerek köti le.

Amellett, hogy egy egyszerű szóhasználatról van szó, nyilván a címben szereplő mondat csak egy mondás, amit nem kell szó szerint érteni, mégis jelentős fogalmi zavart jelez.

Ugyanúgy, ahogy a manapság elterjedt szájra puszi is szülő és gyermeke között. Nem helyes ez sem, hiszen a száj fontos erogén zóna, melynek ingerlése, stimulálása határsértő egy szülő-gyerek kapcsolaton belül. Túlzott intimitás, mely, ha egyszer berögzült szokássá válik, összezavarhatja a gyereket. Mikor célszerű abbahagyni? Ha majd 8-10 éves lesz a gyerek, vagy folytatódik a szokás, és majd 14 évesen a szerelmét és az apukáját is szájra puszival üdvözli a lány? A legjobb el sem kezdeni, így nem kuszálódnak össze ezek a szálak.

Mind a szerelem érzését, mind a szájra puszit tartogassák a gyermeküket és - remélhetőleg - egymást is szerető szülők: felnőtt szülőtársuknak, ezzel is erősítve gyermekükben a tudást, hogy a szerelem és a szeretet érzése nem ugyanaz.