„Megvan a magához való esze!" "Simán megvezet minket, nagyon kis fifikás!” Nem egy szülőtől hallottam már hasonlót. Valóban manipulatívak a gyerekek? Képesek színészkedni, megjátszani magukat, csak, hogy kijátsszák a szüleiket, vagy, hogy elérjék, amit akarnak?
Gyermekpszichológusként alapvető tapasztalatom az, hogy a gyerekek nagyon érzékenyek a környezetükre. A körülöttük lévő emberek érzelmi állapotát hihetetlen pontossággal képesek letapogatni, még akkor is, ha szóban nem is fogalmazzák meg a felnőttek, hogy mi zajlik bennük/köztük. Verbális és non-verbális kommunikáció, együtt élés, egymásra utaltság. Ebben a térben tanulják a gyerekek saját és mások érzelmi állapotait felismerni, kimutatni.
Túlhaladottnak gondoljuk ma már azt az elképzelést, hogy azért sír egy csecsemő, mert épp ilyenje van, és ha a szülők erre nem reagálnak, akkor tesznek igazából jót, mert így tudja csak igazán megtanulni a gyermek, hogy nem ugráltathatja a szüleit. Ma már azt gondoljuk, hogy a babák hitelesen jelzik, a számukra elérhető eszközökkel, például sírással, hogy ha valami bajuk van: éhség, hasfájás, testi diszkomfort érzet, vagy érzelmi igény. Nem képesek még magukat ellátni, így ez a fajta kommunikáció és az arra kapott jelzések, válaszok jelentik számukra a világról való tapasztalás alapjait. Az a gyerek, akinek figyelmen kívül hagyják jelzéseit, azt tanulja meg a világról, hogy egyedül van, hogy nem számíthat senkire, és, hogy kár is küzdenie, úgysem kaphatja meg, amire szüksége van. A csecsemőknél tehát bebizonyosodott, hogy nincs meg a pár hetes-hónapos gyerekeknek az a mentális képessége, hogy megjátsszák magukat, vagy hogy másokat manipuláljanak.
Mi a helyzet az idősebb gyerekekkel? Stabilan tartja magát az az elméletet, melyet sok szülő meg is fogalmaz, hiszen tapasztalni vél: hogy a gyerek nagyon okos, átlát összefüggéseket és elesettebbnek mutatja magát, mint amilyen. Előfordul olyan is, hogy annál, aki az engedékenyebb szülő: jobban hisztizik, mert tudja, hogy így elérheti, amit akar.
A kérdés tehát az, hogy nem tud a gyerek másképp viselkedni (például sírva-ordítva, magát a földre levetve tombol, mert ő AKARJA azt a nyalókát a boltból, amit meglátott) vagy nem akar? Nagy különbség van a két dolog között, hiszen az egyik esetben a szülő kénytelen komolyan venni a gyermek aggodalmát, ingerlékenységét, frusztrációját. A másik esetben azonban a cél inkább a gyerek leállítása, hiszen képes lenne szebben, jobban viselkedni, magát jobban kontrollálva, csak a szülőt veszi palira éppen.
A gyerek érzékenyen ’olvassák’ környezetüket, és ösztönösen használják a rendelkezésre álló teret és lehetőségeket. Hamar felismerik, hogy mi jelent számukra a gyors örömöt, beteljesülést, rövid távú előnyt, és, hogy azt hogyan lehet elérni. Sok kisgyerekre jellemző az akaratosság és nehezen tudnak türelmesen kivárni.
Véleményem szerint túlzás lenne azt mondani, hogy a gyerekek szánt szándékkal, tudatosan manipulálják szüleiket, vagy a körülöttük lévő felnőtteket. Inkább arról lehet szó, hogy számukra fárasztó alkalmazkodni a szabályokhoz. Fárasztó mindig megfelelni, és ’viselkedni’. Néha könnyebb úgy sírni vagy ordítani, ahogy a babák szoktak, néha könnyebb, nem okosan összegyűjteni a pénzt, hanem azonnal megvenni, valami csillogós-világítós játékot. Könnyebb rábeszélni a papát egy második gombóc fagyira, mint kivárni a másnapot, mikor újra lehet majd fagyizni. Egy kisgyereknek könnyebb teljesen elengednie magát, mint visszafognia.
Határfeszegetésről van szó tehát, ami mindig is jelen lesz, ha az ember gyereknevelésre, vagy legalábbis gyerekekkel való együttélésre adta a fejét. Ha szülő is titkon tudja, hogy mire megy ki a játék, és a gyerek is tudja, hogy a szülő tudja, akkor ártalmatlan dolog ez a ’rafkósság’. Amíg megvan a jó érzelmi kapcsolat szülő és gyerek között, addig én nem beszélnék manipulációról, megvezetésről, csupán határfeszegetésről. Talán az sem véletlen, hogy a szülők szája szélén ott bujkál a félmosoly hangjuk büszkén cseng, mikor a gyermek legutóbbi fifikás trükkjéről esik szó, hiszen van annak előnye is, ha a gyerek okos és jól eligazodik a világban.
