Ezt a stratégiát követik a gyerekek. Ön mit választana? „A szüleim el fognak válni. Nem fogják már szeretni egymást és külön költöznek. Ez már biztos. De nekem nem baj, ha kiabálnak egymással vagy velem. Az nekem nem baj. Én nem akarom, hogy elváljanak.” A 7 éves Dórika szavai ezek, aki évek óta él abban a feszült, veszekedésekkel terhelt, elhidegült légkörben, ami a szülei között kialakult. És mégis. Ezt ismeri. Ezt megszokta, erről tudja, hogy működik. Nincs is képe arról, hogy ez valaha volt vagy lehetne jobb.

Márk nem szeret óvodába járni. A csoportjában lévő nagyobb fiúk bántják, úgy érzi, nem szereti a kiabálós óvó néni és utálja a délutáni alvást. Márk szülei nagyon szeretnének segíteni kisfiúknak, és elhatározták, hogy meghozzák azt az áldozatot, hogy távolabbi, jobb hírű óvodába átiratják őt. Gondolták, megkérdezik Márkot, mit szól ehhez. Legnagyobb meglepetésükre Márk teljesen kiborult a felvetés hallatára és kijelentette, hogy ő nem akar másik óvodába menni, ő igenis ragaszkodik ehhez az ovihoz. Igaz, hogy hetek óta sírva megy be minden reggel, de akkor is, ő maradni akar. Márk szülei teljesen összezavarodtak. Erre a reakcióra nem számítottak.

Janka 3. osztályos. Nem szeret iskolába járni, mert túl sok a szabály és alig van játék idő. Kedvence a tesi óra, és van egy legjobb barátnője: Izabella. Izabellával második óta jóban vannak. Janka apukája külföldön kapott munkát, így 3 évre Németországba költözik a család. A szülők örülnek, mert jót hallottak a kinti iskoláról, és mert Janka és a bátyja megtanulhatnak egy idegen nyelvet. Nem úgy Janka. Ő vigasztalhatatlan. Nem akar sem költözni, sem másik iskolába járni, nem akar elszakadni barátnőjétől sem.

A történetekben közös, hogy valamilyen ismeretlen, - esetleg jót hozó - helyzet előtt áll a család és a gyermek. Sok felnőtt is nehezen alkalmazkodik új helyzetekhez, ez gyakran megfigyelhető a gyerekeknél is. Általában jellemző rájuk a merev ragaszkodás a megszokott dolgokhoz. Mintha számukra a napi rutin, a kis szokások, a dolgok kiszámíthatósága jelentené a biztonságot. Még, ha a megszokott dolgok szenvedéssel telik, akkor is szolgálnak egy picurka biztonságérzettel, amit az ’ezt már tudom, hogy működik’ tapasztalás ad.

Ennek fényében érthetővé válik az elutasítás a változást, az új dolgokat illetően. A gyerekek szemszögéből a felnőttek világa befogadhatatlanul komplex, kellenek az apró fogódzok, hogy el tudják magukat helyezni benne. Minden ember elemi igénye a biztonságra való törekvés, mind lelki, mind fizikai értelemben. A „mi így szoktuk” keretet ad, támpontot nyújt, hogy melyik helyzetben hogyan kell viselkedni, hogy mi várható.

Ez a fajta ragaszkodás a megszokott dolgokhoz a kis apróságokban is tetten érhető a gyerekeknél: ugyanabból a bögréből szeret inni, ugyanazon a széken ül, a plüssök egyfajta sorrendben vannak elrendezve az ágyán, mindig először a sapkát kell ráadni, csak aztán a kabátot. A nagy dolgok megváltoztatása jelentős biztonság érzet megrendülést hoz, így, ha erre feltétlenül szükség van, vagy egyszerűen ezt hozza az élet, elő kell készíteni a terepet. Nem jó taktika a gyerekre bízni a döntést, hiszen honnan is tudna válaszolni az ilyen típusú kérdésekre:

- Menjünk síelni idén, vagy maradjunk otthon?

- Költözzünk nagyobb házba, ami jobb környéken van?

- Szeretnél kistestvért?

- Mit szólnál, ha másik iskolába járnál?

A gyermek szemszögével nézve, minden úgy van jól, ahogy van. Neki nem egy iskola a sok közül az ő iskolája, hanem az egyetlen iskola, amit ismer. Amellett, hogy fontos partnerként kezelni a gyermeket, a nagy döntésekben nem szabad rá hagyatkozni. Hiszen tudjuk: ők majdnem mindig a biztos rosszat fogják választani az ismeretlennel szemben.

A szülő dönt tehát, a gyermek érdekét figyelembe véve. A szülő kell, hogy ott legyen támaszul a nagyobb változásoknál: veszteség, haláleset, költözés, intézményváltás, testvér születése.

Sokat segíthet ez előzetes felkészítés, melyben a szülő részletesen feltárja és elmagyarázza, megmutatja, hogy mi fog történni, igyekezve ezzel eloszlatni a nagy ismeretlen félelmetességét. A várható helyzet strukturálásával csökkenthető lesz a gyermek szorongása, ami megkönnyíti számára az új helyzethez való alkalmazkodást.

Nincs egyetlen recept minden helyzetre. Lehet, hogy Dórika szülei akkor tennének jót lányukkal, ha párterápiára mennének és megmentenék a házasságukat. Lehet, hogy akkor lenne nyugodtabb, boldogabb a kislány élete, ha elválnának. Lehet, hogy Márk jól be fog szokni az oviba, csak egy kis időt kell neki hagyni. Lehet, hogy elmegy teljesen az önbizalma, és már rég ki kellett volna venni ebből az oviból. Janka lehet, hogy élete lehetőségét kapja meg a németországi költözéssel, de lehet, hogy hosszú és rögös út áll a család előtt, melynek buktatóit még nem is látják előre. Lehet…

Ha mindegyik helyet egyértelmű lenne, nem képezné dilemma tárgyát, hogy mit kellene lépni. Lényeges azonban, hogy a szülő foglalkozzon a gyermek lelki egészségével, hogy ne kelljen feltűnő pszichés tüneteket produkálnia ahhoz, hogy a szülő felfigyeljen rá: nagy a baj, változtatni kell valamin. A szülei feszült kapcsolatát megsínylő gyermek aggódik, magára veszi a felnőttek gondjait, próbál megfelelni, mert hibásnak érzi magát. A kiközösített gyermek magányos, csökken az önbizalma, és már vasárnap este azon izgul, hogy mi lesz másnap az intézményben. A költözés, intézményváltás előtt álló,fontos kötődésektől elszakadó gyermek szomorú, búcsúzik a megszokott közegétől és el sem tudja képzelni milyen lesz az új élete. Mind a kiindulási helyzet, mind a közelgő változás figyelmet érdemlő szituációk, hiszen a gyermek érzelmi biztonsága rendült meg. Így nem lehet mindig az a megoldás, hogy ne csináljunk semmit, hiszen a gyerek nem akarja. Minden helyzet egyedi, ezért szükség van kreatív, egyénre szabott megoldásokra. Valószínűleg több lehetséges megoldás is működhet, nem csak egy helyes út, egy jó döntés létezik.

Vannak elkerülhető és vannak elkerülhetetlen változások. A változás az élet velejárója, nem az a cél, hogy örökre beleragadjunk valamibe, csak mert már megszoktuk. Fontos, hogy a gyerekek is tanuljanak az, izgalmas, ismeretlen dolgokból, hogy ezeket sikerüljön kihívásként és nem sorscsapásként felfogni. A szorongás csökkentésével és az érzelmi biztonság helyreállításával még a változásokat nem szerető  gyerekek is képesek lesznek gazdagodni az új helyzetekhez való sikeres alkalmazkodás által.