Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

Az Elf Bar tinédzserek körében való elterjedésének pszichológiai hátteréről

2022. június 22. - Deliága Éva pszichológus

Jellemző, hogy az Elf Bar (ízesített előtöltött eldobható elektromos cigaretta, akár több hagyományos cigarettásdoboznyi nikotintartalommal) létezéséről előszőr egy 14 éves fiútól hallottam. Több osztálytársa próbálta már. Mindenhol lehet kapni. Többféle vicces, színes-szagos ízben kapható. Állítólag nem olyan káros, mint a cigizés.

Úgy tűnik, hogy a felnőttek egy lépéssel megint a fiatalok mögött járnak. Legyinthetünk persze, hiszen a „mi időnkben” is sok fiatal kipróbálta a dohányzást, még valamikor általános vagy középiskolás korában.

Valami mégis változott. Az Elf Bar könnyen beszerezhető, kevés információ van róla, hatásai, veszélyei pontosan nem ismertek, ártalmatlannak tűntetik fel és mindemellett ijesztően trendivé vált hirtelen.

Miért pont a kamaszok?

A kamaszok jellemzően erősen befolyásolhatók. Személyiségük, identitásuk még formálódóban van. Elszántan, szinte kétségbeesetten próbálnak beilleszkedni a kortárs közösségbe, és ott népszerűvé, menővé válni. Vannak, akik bármi áron. Érzékenyen monitorozzák, megfigyelik társaikat, próbálják  hozzájuk képest pozícionálni magukat. Így egy új hajviselet, öltözködési stílus, zenei irányzat gyorsan tud terjedni köztük. Ugyanúgy, ahogy egy káros szokás is. Információikat az internetről, ellenőrizetlen forrásokból, és egymástól szerzik. A pszichés, érzelmi folyamatuk része a leválás, és már nem feltétlenül kérik ki a szülők véleményét. Ugyanakkor tetteik következményét még felmérni nem tudják, sem azokért felelősséget vállalni.

Kik számítanak veszélyeztetettebbnek?

Vannak olyan tinik, akikre a világban megtalálható veszélyek, a rossz befolyás nagyobb erővel hat, könnyebben az áltozatául esnek. Kik ők? Akiknek a családi háttere rendezetlen, feszültségekkel terhelt. Ahol a szülők saját magukkal, egzisztenciális vagy egyéb válságukkal vannak elfoglalva, nincs olyan családi értékrend, melyet át tudtak volna adni. Ahol nem érdeklődnek a gyerek iránt, nem tudják mi foglalkoztatja, min bánkódik, mitől fél, kik a barátai, milyen körörökben mozog. A helyüket nem találó gyerekek, akik nem tudtak beilleszkedni a közösségükbe, akik sikertelennek érzik magukat, akik az offline világba alig-alig vannak behuzalozva, sikerélmények, érdeklődési kör, hobbi vagy sporttevékenység és mélyebb emberi kapcsolatok híján. Ők a veszélyeztetettebb, sérülékenyebb kamaszok, akik hajlamosabbak ide-oda csapódni, iránymutatás nélküli útkeresésük során.

Dohányzás, annak ’új’ („a dohányzás legújabb generációja”), szinte álcázott, egészségesebbnek mondott fajtái, alkohol fogyasztás, designer drogok. Már rég nem visszatartó erő, hogy az ilyesmit nehéz beszerezni. Vagy, hogy csak az a kevés ’rossz, deviáns’ gyerek csinálná az osztályból. Vagy, hogy túl drága lenne. Valójában mindez egy karnyújtásnyira van tőlük. Szinte rájuk tukmálják. Ki tudja mindezt visszautasítani?

Hogy tudja szülőként megvédeni gyermekét?

  • Fenyegetéssel, tiltással ne éljen, mert csak bezárkózik tőle a kamasz, még több dolgot fog magában tartani.
  • Partnerként kezelve őt, őszinte hallgatással és figyelemmel beszélgessenek a befolyásolhatóság, a társasághoz tartozás, a menőzés ára és a káros szokások témáiról.
  • Derüljön ki a beszélgetésből, hogy milyen hatások érték eddig a kamaszt, mivel szembesül nap, mint nap.
  • Tájékozódjon több helyről, hogy mi megy a mostani fiatalok körében, mik az új trendek.
  • Magyarázza el gyermekének, hogy mi lehet annak a hátterében, hogy mások, - akár az ő korosztályából - használnak káros szereket.
  • Biztosítsa róla gyermekét, hogy Önhöz akkor is fordulhat, ha hibát követett el.
  • Adjon lehetőséget a jóvátételre és szavazzon újra bizalmat, ezúttal jobban tisztázva a kereteket.

A harmonikus, stabil családi hátterű kamasz, aki bízik szüleiben, jól érzi magát az iskolájában, megfelelő az önbizalma, elég szilárd jellemmel rendelkezik ahhoz, hogy vissza tudjon utasítani olyan viselkedésformákat, melyet a környezetében többen követnek.

Fiatalság, bolondság? Persze, a kamaszkor a kísérletezés, határfeszegetés ideje. De ne feledje, ezek a veszélyek, már nem azok a veszélyek, mint voltak 20-30 éve. Figyeljenek oda a kamaszokra!

elf.jpeg

Az érzékeny gyermek

Az Ön gyermeke érzékeny?

Az alábbi listából, ha kettő vagy több jellemzőt túlnyomórészt igaznak vél gyermeke viselkedésére, az azt jeleni, hogy Ön is érintett: érzékeny gyermeket nevel.

  • Zavarja, ha koszos lesz a keze.
  • Fél a zajoktól, olyanoktól is, amik a mindennapokban jelen vannak, például a porszívó hangja, Wc lehúzás zaja, mély férfihang, harangozás.
  • Tart az idegenektől, zavartan, gátlásosan viselkedik közelükben.
  • Lassan (több, mint fél óra) oldódik fel a szűk családon kívüli helyzetekben (ez lehet baráti, rokoni találkozó is).
  • A ruházatát szinte nem tűri meg magán: szúrja, böki, irritálja. Néhány kedvenc darabon kívül mást nem hajlandó felvenni.
  • Melegben túl vastagon öltözik, hidegben nem visel el több réteget, panaszkodik, hogy melege van.
  • Cipőt alig lehet neki találni, semmi sem kényelmes. Cipőjén a tépőzárat olyan szorosra húzza, ami másnak biztos fájna, őt nem zavarja.
  • Nem szereti a változást, rosszul viseli.
  • Hajlamos aggodalmaskodni dolgokon.
  • Érdekli, hogy mi, miért történik másokkal, mély nyomot hagynak benne negatív események.
  • Néhány étel szagától irtózik, könnyen hány.
  • Az ételeket szín és állag szempontjából értékeli, szigorú szabályok mentén eszik, pl. a szaft nem érhet a rizshez, bár mindkettőt szereti.
  • Szeret otthon molyolni, szüttyögni, elvonul a szobájába, nehezen lehet rávenni arra, hogy kimozduljon.
  • Minden játékáról, tárgyáról tudja, hogy kitől, milyen ünnepre kapta, mind fontos számára, szívesen rendezgeti őket.
  • Ha másokkal kiabálnak az oviban, iskolában, ő kezd el szorongani, félni, pedig vele semmi rossz dolog nem történt.
  • Képernyőn látott mesében történt dolgok sokáig foglalkoztatják, képes elsírni magát, ha valakivel igazságtalanok, vagy gonoszak a mesében.
  • Egyensúlyérzéke, finom vagy nagymozgása, jobb-bal megkülönböztetése, térbeli tájékozódása korához képest éretlen lehet, ennek jele például, hogy nehezen tanul meg biciklizni, nem tudja lökni magát a hintán, összekeveri, hogy melyik nadrág szárba dugja a lábát, görcsösen fogja a ceruzát.
  • Túl mereven követi a szabályokat, befeszül, ha más nem ezt teszi.
  • Nem szeret játszótéren lenni, ha mások is vannak ott.
  • Szereti a rituálékat, otthoni rutinokat, ezekhez mereven ragaszkodik.
  • Hajlamos a tikkelésre (mintha sűrűn pislogna, vagy krahácsol), néha intenzívebben, máskor hetekig egyáltalán nem.
  • Szűk körben cserfes, bátor, domináns, idegen környezetben a hangját sem hallani.
  • Nem akar tömegbe, plázába, strandra menni.
  • Az uszodában zavarja a visszaverődő morajlás.
  • Csoportos foglalkozásokon akár hónapokig csak megfigyelő, mielőtt bekapcsolódna.
  • Nem szeret szüleitől távol lenni, ottalvós tábor ellen tiltakozik.

A fenti példákban az összes érzékszerv érintett: látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés és a hőérzékelés. Összeségében az észlelés, az ingerfeldolgozás és az érzelmi megküzdés érzékenységeinek jeleit soroltam, amiből természetesen nem az összes jellemző található meg egy gyermeknél. Nagyon különbözhet egy gyermek, -aki nem szereti, ha koszos lesz a keze, ezért nem homokozik, nem nyúl kézzel az ételhez-, egy másiktól, -aki nem mer elmenni a kerítés mellett, ami mögött hangos kutya ugat-, vagy egy másiktól, -aki egy nadrágot hajlandó csak hordani-. Mégis: ők mind érzékenyek bizonyos szempontból, és fejtörést okoznak szüleiknek és tágabb környezetüknek, hogy hogyan kell, hogyan szabad kezelni ezeket a viselkedéses sajátosságokat? Mindez gyakoribb, mint gondolnák. Egyes becslések szerint a gyerekek 20 százalékát érinti ez a jelenség, más tapasztalatok szerint inkább minden második gyereket. Így tehát nagyon valószínű, hogy nincsenek egyedül ezzel a problémával, hiszen szinte biztosra vehető, hogy majd minden családban felbukkan egy-egy megakasztó gyermeki érzelmi reakció, vagy viselkedéses sajátosság.

Különböző kifejezések, diagnózisok merülhetnek fel az érzékeny gyerekek kapcsán: hiper-vagy szuperérzékenység, -mint személyiségjegy-, idegrendszeri éretlenség, visszamaradt csecsemőkori reflexek, szenzoros integráció zavara, szenzoros feldolgozási zavar, gátlásosság, szorongó alkat, introvertáltság. A tünetek egy része azonos lehet a fent említett diagnózisok esetében, így szakember: gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, pszichológus vagy neurológus segíthet a pontos háttér és az egyéni fejlesztési terv meghatározásában. Egy biztos azonban: nem a szülő nevelési stílusa, túlengedékenysége, gyermeknevelési kudarca oka a gyermek viselkedésének. A tünetek háttérben az idegrendszer ingerfeldolgozását érintő, veleszületett, organikus ok áll. Fontos megérteni, hogy nem a gyerek személyisége ilyen, ő fejlődés neurológiai sajátosságáról nem tehet. Nem így akar viselkedni, hanem nem tud másképp.

Ezekre a gyerekekre jellemző, hogy könnyen túlterhelődnek. Idegrendszerükről elmondható, hogy mélyebben, részletesebben dolgozza fel a környezetből jövő információkat, nehezebben szűrik ki a lényeges információkat a sok lényegtelen közül, és az ingerek eláraszthatják őket. Képzeljük csak el, ha számunkra 20-as hangerőn kellemes hallgatni zenét, az az ő fülének olyan lehet, mintha 84-esen hallgatná! Már a befogadás, észlelés szintjén megjelenik a szenzitivitás, plusz jelen van egy másfajta: mélyebb, részletesebb, időigényesebb ingerfeldolgozási sajátosság, és ezeknek eredménye a viselkedéses tünet és a heves, látszólag indokolatlanul nagy érzelmi reakció, mely oly sok frusztrációt tud okozni, mind a gyermek, mind a szülők számára.

A gyerek is szenved ezektől, nem direkt csinálja! Éppen ezért nem használ sem a szép szó, sem a könyörgés, de még a kényszerítés sem.

Javaslatok

  • Higgyen neki! Bár Ön nem érzi szúrósnak a pulcsit, túl melegnek a sapkát, undorkeltőnek a vajaskenyeret, vagy túl hangosnak a kocsiban szóló rádiót, ha gyermeke kifejezi, jelzi, hogy számára zavaró, tartsa ezt tiszteletben.
  • Empatikusan, -átérezve az ő kellemetlen, szorongáskeltő érzéseit- álljon hozzá! Ilyen módon inkább a segítő szándék kerül előtérbe, hogy enyhíteni tudjon nehézségein.
  • Kerülje az indulatos reagálást és a siettetés! Lehet, hogy több időt vagy több segítséget kell adnia, ez célravezetőbb, minta feszült hangulat.
  • Egyszerűsítsen, ahol lehet! Nem kell három program egy nap, legyen idő otthoni feltöltődésre is. Nem kell 20 féle ruhadarab, elég, ha a kedvenc ruhadarabból vesznek többet.
  • Nem kell forszírozni a változatosságot (étkezés, öltözködés terén), vagy mást, amitől gyermeke befeszül: engedjen, ahol nem létfontosságú úgy csinálni, ahogy Ön tervezte.
  • Ne erőltesse! A kényszerítés, fenyegetés, érzelmi zsarolás hatására romlik a szülő-gyerek kapcsolat és a gyerek azt éli meg, hogy nem értik meg őt.
  • Mire tud hatni? Gondolja át megoldásközpontúan. Az érzékenység nem változik meg egyik napról a másikra, de a gyerek tolerancia küszöbe, alkalmazkodó képessége nő ahogy idősebb lesz. Kevésbé feszes napirenddel, elvonulásra való lehetőséggel sokat javulhat a túlterheltségből fakadó érzelmi hullámzás.
  • Védje meg! Védje meg a becsmérlő leszólásoktól, a negatív címkéktől. Baráti, családi rendezvényen sem kötelező puszit adnia embereknek, akiket fél éve látott utoljára. Nem udvariatlan, mert nem köszön a harmadikon lakó néninek a liftben, és nem mulya, csak mert felnőttekkel beszélget szívesebben egy zsivalyos gyerekzsúron.
  • Találja meg gyermeke számára a megfelelő környezetet! A tünetek súlyosbodásásért a környezet és a gyermek össze nem illése tehető felelőssé. Írassa kis létszámú csoportba vagy osztályba, elfogadó közegbe. Választhasson ő, hogy mivel töltené a szabadidejét.
  • Engedje kapcsolódni az állatokhoz és a természethez! Sok érzékeny gyerek ösztönösen jól bánik az állatokkal, számukra a lovaglás vagy a kutya, macska tartás igazi kikapcsolódást, feltöltődést jelent. Az erdőben, vagy vízparton valószínűleg kevesebb a zavaró inger, mint a városi környezetben. Tapasztalja meg milyen környezetben, társaságban legfelszabadultabb gyermeke.
  • Éreztesse vele, hogy természetes ahogy érez, ez nem furcsaság vagy betegség.

Mindenki másban jó, az érzékeny gyerekek is számtalan előnnyel, jó tulajdonsággal rendelkeznek, például ilyen lehet a művészi hajlam, speciális látásmód, kreativitás, tehetség zenei területen, extrém jó megfigyelőképesség, kiváló memória, veleszületett képesség a másik emberre vagy állatra való ráhangolódásra, magas szintű empátia.

Talán szülőként egy-egy különös, érzékeny reakció ismerős lehet saját gyerekkorából. Sok szenzitív gyereknek a szülője is érzékeny, ez segítheti gyereke viselkedésének, érzésvilágának jobb megértésében. Nagy szükség van rájuk, óvja, támogassa gyerekét, hogy ne érezze magát kevesebbnek, azért, mert ő másképp működik!

 sensitive.jpg

Kapcsolatromboló szülői elvárások

A 3 éves pakolja el önállóan a játékait. 4 évesen öltözzön fel egyedül. Az 5 éves ne játsszon zajos játékkal, mikor kistestvére alszik. A 6 éves merjen fagyit kérni az idegen fagyiárustól. A 7 éves legyen szorgalmas és kötelességtudó az iskolában. Sok frusztráció származik ilyen, és ehhez hasonló mindennapi a helyzetből, mind a szülő, mind a gyerek számára.

Mindennapi bosszantó helyzetek

Nem hozza ki a szennyest a szobájából. Ledobja a kabátját a földre. A falat összefogdosva közlekedik a lépcsőn. Holmijaira nem vigyáz. A használt zsepit eldobja. Szája maszatos és észre sem veszi. A félig megevett szendvicset a táskájában felejti. Idén már 2 sapkát, egy tornazsákot és egy kulacsot elveszített. Fülel, mindenbe belekotyog, de ha neki szólunk, mintha meg sem hallaná. Öltözködéskor nem találja meg a kikészített ruhát. Elküldjük valamiért, de útközben elfelejti hová indult.

Ismerős helyzetek?

Mi állhat a háttérben? Igénytelen a gyerek? Nem érdekli, hogy mit mondanak neki? Használ minderre a zsörtölődés, többszöri rászólás, az emelt hang? Nem.

Más módszerre van szükség! Talán kicsit vigasztaló lehet, hogy nem csak az Ön gyereke ilyen, hanem a legtöbb. Neki máshol van a figyelme. Nem képes akaratlagosan irányítani a figyelmét olyan dolgokra, amik nem érdeklik. Ilyen helyzet sok adódik, például, ha játékból hívja el fürdeni, vagy vacsorázni, ha rászól, hogy ideje pizsamába öltözni. A jó hír az, hogy ez a fajta gyerekkori ’szórakozott professzorság’ nem eredményez koszban élő, rendetlen felnőttet. Idővel megérik a gyerek, és mindezek a dolog fontossá válnak neki. De jó eséllyel majd csak akkor, amikor már elkerült a szülői házból, és önmagáért kell felelősséget vállalnia.

Ne legyen elvárása szülőként a gyereke felé?

De legyen. Fontosak a határok, keretek, és a reális: a gyerek életkorához, személyiségéhez, képességeihez és korábbi tapasztalataihoz illő elvárások.

A gyerekek alkalmazkodó készsége, teljesítménye és frusztráció tűrése rendkívül hullámzó, szélsőségesen ingadozó tud lenni. Részben ez az oka annak, hogy a szülők miért teszik olyan gyakran túl magasra a lécet. Hajlamosak vagyunk a felnőtt intellektusból kiindulva gondolni a gyerekre és racionális lényként kezelni őt, azonban kiskamasz korig a gyerekek működése egészen sajátos. Belső világuk gazdag, érzelemviláguk színes, képzelőerejük nagy és ebbe a működésmódba csak hosszú tanulási folyamat után épülnek be a külvilág szabályai és elvárásai. Az óvodában segít a konform hatás: ott megkóstolja a főzeléket, egyedül megy mosdóba, segítség nélkül öltözik. Az iskolában szorongani kezd attól, hogy rossz jegyet kap, vagy lemarad a többiektől, így ott összeszedi magát, követi a szabályokat, igyekszik megfelelni. Azonban egy gyerek teljesítménye függhet attól, hogy eleget alszik-e, bújkál-e benne betegség, fonthatást érez, épp intenzív fejlődésen megy keresztül, a családban érzékelhető feszültségektől, és még sok más tényezőtől. Emiatt egyszer képes lehet 130%os teljesítményt nyújtani, és kiválóan megfelelni, míg máskor alulról súrolja a 40%-ot. Nagyon fontos szülőként belátni, hogy mi az, amit a gyerek nem akar és mi az, amit nem tud. Ez merőben megváltoztathatja a szülő attitűdjét, hozzáállását, és előfordulhat, hogy ráérezve a gyerek elakadására, nehézségére, megértőbben, türelmesebben tud hozzá viszonyulni.

 Kapcsolatjavító tippek

A magas szülői elvárások következtében azt élheti meg egy gyerek, hogy ő nem elég jó, nem tud megfelelni. Ez rombolóan hat a szülő-gyerek bizalmi kapcsolatra. Így, ha azt látja, hogy a gyerek kiborul, befeszül, ellenáll: adjon több segítséget! Bontsa részekre a feladatot, lépésről, lépésre, együtt hajtsák végre az elvárt dolgot. Elvárható, hogy pakolja el a játékait egy 3 éves? A legtöbb 3 éves önállóan erre még nem képes, így érdemes játékosan vele együtt elpakolni. A négyévesek még sokszor bizonytalanok abban, hogy milyen sorrendben kell a ruhadarabokat felvenni, illetve, hogy aznapra milyen ruha való, és a jobb-bal megkülönböztetésük sem kialakult még. Emiatt érdemes egyesével adni az instrukciókat, segíteni a sorrendben, ahelyett, hogy azt mondja: „Öltözz fel!”. A legtöbb öt évesről elmondható, hogy nem rendelkeznek még belátással, nehezen megy nekik a szempontváltás, így erősen ingadozó lehet, hogy mennyire tudják figyelembe venni, hogy mit okoznak környezetüknek (pl. hangos játék a baba alvás idejében). A fagyiárusnál megtorpanó 6 évessekkel valószínűleg az a helyzet, hogy még csak most tanulják az idegenekkel való kommunikációt, világukban egy ilyen helyzet szokatlannak számít, illetve mindig a szülő vitte a vezető szerepet vásárlásokkor. Matematikai ismeretei, pénzfogalma sem stabil, így sok gyerek szorongva reagál az új helyzetre. A hét évesek nagyon játékosak még, és valljuk be, nem sok gyereket tud lekötni a frontális oktatás, továbbá kevesen választják önként a leckeírást a focizás, legózás vagy szerepjátékozás helyett.

Nem kell aggódni, mindezekre a dolgokra a gyerek képessé válik majd, csak kicsit később. Nem szabad másokkal összehasonlítani, csakis önmagához képest mérje fejlődést. Legrosszabbat akkor tesszik, ha hagyják, hogy -a ki tudja, honnan a fejünkbe került?- elvárásaik okán megromoljon gyerekükkel való érzelmi kapcsolatunk. Hosszabb távon gondolkodva nem az a lényeg, hogy 5 évesen tud-e már cipőt kötni, hanem, hogy az a benyomása alakul-e ki szüleiről, hogy szeretik és támogatják, értékesnek és jónak látják, és, hogy fordulhat hozzájuk, ha bántja valami.

 high_expectations_for_children_with_sen.jpg

Szavakkal is gyógyítani

Nátha szerű tünetek. Kiderül, kell a Covid teszt a 7 évesnek, ez a protokoll. A középkorú, maszkot viselő doktor már tépi is le a papírt a vékony pálcikáról, és közben gyors tempóban a döbbent gyerek felé közelít, aki az anyukája mellett ül az orvosi rendelő várójában, az imént érkeztek. A doktor váratlanul azt mondja: „Unikornisosat fogunk játszani, jó?” és már fel is dugja a hegyes pálcikát a gyerek orrába. A gyerek ijedt, elképedt arcot vág, önkéntelenül is elhúzza a fejét. Az orvos elengedi a pálcikát: „Így, nem is fogom, látod, ennyi az egész, hát ez nem is fáj!” A gyerek fejtartása a görcsös hátra húzódásból lazul egy picit, mire megszólalna az orrából kiálló hurkapálcaszerűséggel, már szedik is ki belőle. Majd mielőtt visszamegy a szobájába az orvos, visszafordul és azt mondja: „Hát ezért majrézni, látod ő sokkal bátrabb volt nálad, neki meg sem kottyant!” mutat, egy beszélni még valószínűleg nem tudó 1 év körüli babára, aki anyukája mellére hajtva a fejét piheg a váróterem egy távolabbi szegletében.

Mi történt?

A rendelőbe érkező anyát nem tájékoztatták előre és pontosan, hogy mi fog történni, így ő nem tudta felkészíteni a gyermekét.

A gyerekkel, -bár próbált kapcsolódni az orvos („Unikornisosat fogunk játszani.”)- a gyerek reakcióját nem vette figyelembe, valódi kontaktust, bizalmat nem épített, hiszen a gyerek nem tudhatta, hogy mit takar a ’játék’.

Bagatellizálva lett az orvosi beavatkozás furcsasága, szokatlansága, kellemetlenséget okozó természete.

A gyerek végezetül egy negatív címkét kapott: ő nem elég bátor (talán mert hátrahúzta a fejét?), még egy baba is bátrabb nála (megalázó lehet ezt hallani iskolás nagyfiúként).

Mi lett volna jó, ha történik?

Az orvos-beteg kommunikáció része gyógyítási folyamatnak. A non verbális jelzésekkel és a szavakkal közvetített pozitív üzenetek nyugtató hatásúak és segítik a gyógyítást.

A szimpátia, bizalmi légkör kialakítása oldani tudja a gyerekben az idegen helyzet okozta izgulást vagy aggodalmat. Ehhez elég lehet egy mosoly (a maszk viselete nehezíti ezt, de a kedves, bíztató tekintet, meleg hang átjön), kedves megszólítás, dicséret, érintés.

A szükséges beavatkozásról való előzetes információ adás csökkenti mind a szülő, mind a gyerek szorongását, ezzel is elősegítve az együttműködő viselkedést, ezáltal hozzájárulva a procedúra sikeréhez.

A tájékoztatást követheti a szülő és a -saját testét illetően kompetensnek kezelt- gyerek kérdései mentén magyarázat, illetve párbeszéd, melynek során az orvos visszajelzést kaphat a kis páciense testi-lelki állapotáról.

Az információ adás igazodjon a beteg életkorához, és előzetes tudásához.

Jó, ha mind a szülő, mind a gyermek beleegyezését adhatja ahhoz, ami következni fog.

Érdemes kis időt hagyni (pár másodperc elég lehet), hogy a mentális felkészülés megtörténhessen.

Az orvos által mutatott empátia segít a gyereknek elfogadni saját negatív érzéseit, és túllendülni azokon hiszen azt érzi, hogy megértik őt, támogató, biztonságos közegben van.

A bátorítás és dicséret, segít abban, hogy ne hagyjon rossz nyomot egy kellemetlenséggel járó vizsgálat.

Mi történt a 7 éves gyerekkel? Szakszerű orvosi segítséget kapott, ami segítette testi gyógyulását. Ami a lelki egyensúlyát illeti? Az anyukájától tudom, hogy utólag megbeszélték mi történt, és sikerült helyrehozni az okozott károkat. Megbeszélték, hogy igenis nagyon bátran viselkedett, és arról is szó estt, hogy miért volt szükség a tesztre, és miért pont az orrból kellett mintát venni. A gyerek túllendült a történteken, amiben biztos az is segítette, hogy bár kissé zavarodottan, és tehetetlenül, de az anyukája végig ott lehetett mellette. 

5 éves kor felett az orvosi beavatkozásra utaló, olyan szorongást csökkentőnek szánt mondatok, mint például:

„Előcsalogatjuk a kezedből a katicákat.” (vérvételkor)

„Nem is fog fájni, csak egy szúnyogcsípés az egész.” (oltáskor)

„A kis manók álomport raknak a szemedre, és mire félébredsz már össze is varrtuk a lábadat.” (altatásos műtét előtt)

nem segítenek, mert nem passzolnak a gyerek igényéhez, hogy érteni, tudni szeretné, hogy mi történik vele. Katicák, manók? A logikusan gondolkodó nagycsoportos-iskolás gyerek már igényli a kézzel foghatóbb, igazi, realitáson alapuló magyarázatot. Sok kérdése lehet, amit talán fel sem mer tenni, ha azt érzi, hogy a felnőttek titkolnak valami előle: „Mi történik a testében? Miért van szükség a vizsgálatra? Hová fognak menni? Mi fog ott történni? Vele most valami nagy baj van? Meg fog gyógyulni?”

 Ennek a korosztálynak már nyugodtan lehet az emberi szervezet működéséről egyszerűen mesélni, és a teljesen mesés, elrugaszkodott magyarázat helyett elég hasonlatot használni, például: „A szervezetedben lévő immunsejtek, olyanok, mint a katonák, képesek legyőzni a vírusokat, akik az ellenségeik.” A pozitív szuggesztió is jótékony hatású lehet: "A szervezeted tudja mi a dolga, erős vagy és hamarosan jobban fogod érezni magad!"

Szülőként Ön sokat tehet azért, hogy új, idegen, esetleg szorongáskeltő helyzetekre, -mint amilyen egy orvosi vizsgálat lehet- felkészítse gyermekét. Minél inkább tudja a gyerek, hogy mire számítson, mi fog vele történni, annál kevésbé fog szorongani. A szülői megtartott kontroll, nyugalom és folyamatos jelenlét szintén kulcs az ilyen helyzetekben, melyek megóvják a gyermeket, segítik érzelmi biztonsága megőrzésében.

Az orvosok felelősségteljes munkát végeznek, óriási rajtuk a teher, nap, mint nap a saját egészségüket kockáztatva dolgoznak, túlterheltek. Ugyanakkor, a gyermek lelki egészégét is érdemes szem előtt tartani. Egy köszönés, szemkontaktus, pacsi, bátorító mosoly, rövid magyarázat arról, hogy mi fog történni, egy jutalom matrica apróságnak tűnhet talán, ám ezeken múlik, hogy egy gyerek legközelebb rettegve vagy oldottan lép e be az orvosi rendelőbe.

doktor.jpg

 

Mit mondjunk a gyereknek a koronavírusról?

A koronavírusról gyermeklélektani szempontból. Mi a teendő? 19 tipp, Deliága Éva gyermekpszichológus írása.

A csapból is ez folyik. A felnőttek idegesek, bizonytalanok, a vírus okozta -percről percre változó- hírek és álhírek között nehezen tájékozódva, és ez a hangulat bizony a gyerekek világába is átszűrődik. A gyerek kérdez, tudni, érteni akarja, hogy mi zajlik körülötte. Mit mondjon neki?

 A gyerekek sokféle helyzethez jól tudnak alkalmazkodni, képesek az egészen szokatlan, szélsőséges körülményeket is játékosan felfogni, és nem sérül biztonságérzetük, kiegyensúlyozottságuk eközben. Ennek azonban az a feltétele, hogy a szülő gyerekként kezelje őket és folyamatosan biztonságot sugározzon.

Mit tegyen és mit ne tegyen:

  1. A gyermek életkorához és fejlettségi szintjéhez illő magyarázatot adjon a történésekre. Például: „Van most egy betegséget okozó vírus, ami miatt most itthon maradunk, hogy ne kaphassuk el. Gyakran megmossuk a kezünket, mert így tudunk védekezni a vírus ellen, ami elpusztul az alapos szappanos kézmosástól. Itthon biztonságban vagyunk, és, ha ilyen óvatosak leszünk, egészségesek maradunk.”
  2. Tanítsa meg a gyereket az alapos szappanos vagy fertőtlenítőszeres kézmosásra. Tüsszentsen a könyökébe, tanítsa meg ezt a gyermeknek is. Orrfújáskor az elhasznált papírzsebkendőt azonnal dobják ki a kukába.
  3. Ne árassza el a gyereket információval, adatokkal, mert ez fokozza a veszélyérzetét. Nem szükséges tudnia a gyereknek, hogy hány darab korona vírus fertőzőtt van az országban, vagy hányan haltak meg pontosan. Fogalmazzon tömören, egyszerűen, hangsúlyozva a megtartott kontrollt és biztonságérzetet.
  4. Válaszoljon röviden a gyerek kérdéseire. Nem a tényszerű közlés a lényeg, hanem az érzelmi töltet: szavai sugározzanak nyugalmat, természetességet.
  5. A betegség kapcsán előtérbe kerülhet a halál témája. Nyugtassa meg a gyereket, hogy az Önök családja nincs veszélyben és hitétől és világnézetétől függően beszélhet neki arról, hogy mi történik a halál után.
  6. Ne legyenek a vírussal kapcsolatban tabu témák, válaszoljon a gyerek minden kérdésére, szem előtt tartva, hogy nem kis tudóst akar belőle faragni, hanem a cél a megnyugtatás.
  7. Próbálja kideríteni, hogy mit tud a gyerek a vírusról, és tegye rendbe a fejében a téves, vagy félreértett információkat. Sok gyerek innen-onnan hallott már dolgokat, és elég nagy zűrzavar lehet egyesek fejében. Érdemes ezt kibogozni, mert ezek a félinformációk nagyon sok szorongásnak adhatnak táptalajt.
  8. A felnőtteknek szóló, vírussal kapcsolatos tartalmakat, a híradót ne engedje a gyereknek nézni, hallgatni.
  9. Ne beszéljen a gyerek füle hallatára arról, hogy mennyire kétségbe van esve, és, nem tudja, mit tegyen. Ha érez ilyet, ezt ne a gyerek előtt kommunikálja. Kérjen tájékoztatást, vagy szakmai segítséget, ha saját aggodalma túlzott mértéket öltene.
  10. Ne fenyegetéssel vegye rá a gyereket arra, hogy mosson kezet és tartsa be a biztonsági előírásokat. Megindokolhatja, hogy ez miért elengedhetetlen, de ne ijesztegesse végletes kimenetellel.
  11. Ne csak elvárja a gyerektől, hogy engedelmeskedjen az új szokásokhoz, tisztasági rituálékhoz, magyarázza el fontosságukat, ok-okozati összefüggésüket.

Több hetes otthontartózkodás estére:

  1. A gyerekek a non-verbális jelekből is érzékelik, hogy a felnőttek feszültek. Egyszerű magyarázatot adjon, hogyha különleges helyzetbe kerülnek (ha nem lenne oktatás, ha karatnénban kell lenniük), hangsúlyozva, hogy a helyzet szokatlan, de a gyerekre és családtagjaira, barátaira nézve nem veszélyes, és a megelőzés miatt fontos otthon maradni, mert ez a védekezés egyik legjobb módja.
  2. Állítsa helyre a gyerek biztonságos világba vetett hitét. Beszélhet arról, hogy bizakodik benne, hogy a tudósok és az orvosok hamarosan megtalálják a korona vírus okozta megbetegedés ellenszerét.
  3. Az otthonlét idejét használja ki! Strukturálja a napot, éljenek kiszámítható napirend szerint.
  4. Tervezzen benti elfoglaltságokat, kínáljon fel tevékenységeket a gyerekeknek, ne várja el, hogy egész nap lekössék magukat egyedül.
  5. Igyekezzen mozgásos játékoknak teret kialakítani: ugrálni, tornázni, zenére mozogni, célba dobni, kis területen is lehet.
  6. Ne feledje: a gyerekek lazán is fel tudják fogni a dolgokat, ha a körülöttük lévő felnőttekből nem árad a feszültség.
  7. A gyerekek természetes aktivitás és mozgásigénye ilyenkor hatványozottan jön elő. Ne tiltsa ezeket a tevékenységeket, inkább alakítsa úgy a környezetet, hogy ezek a természetes gyermeki igények kiélhetők legyenek.
  8. A gyerekeknek nagy hiányuk van a szüleikkel töltött minőségi időből, így próbálják meg -ha, ilyen helyzetre kell majd felkészülniük- vakációnak felfogni ezt az ölükbe pottyant lehetőséget.

 A gyerek biztonságérzetét a szülő és a világ kiszámítható, ismerős rendje adja. A szülők helyzete is nagyon nehéz, mert a világ, ahogy eddig ismertük, megváltozott. Itt van ez a bizonytalanság, és mindenki azt próbálja kitalálni, hogy mi várható a következő hetekben. Ám a kivárás, készülés, izgulás mellett, legyenek figyelemmel a gyerekekre is! Ők lelki sérülés nélkül átvészelhetik ezt az időszakot, ha szülőként emlékeztetik magukat arra, hogy a gyerek szűk kis világában -ami most egy kicsit még szűkebb lehet, például oktatási szünet vagy karatén esetén- Önök jelentik a biztonságot! Kívánok ehhez sok lelkierőt és kitartást!

corona.jpg

A szülői intuícióról

Merjen hallgatni megérzéseire! A jó szülőség nagyrészt egy meghatározhatatlan, nehezen megfogható belső iránytűn múlik, melyre érdemes megtanulni odafigyelni. Mindenkiben megvan ez a belső hang, melyre támaszkodva megérezheti, hogy mikor jár el helyesen. Mikor kell kevesebbet, mikor többet adni valamiből, mikor kell gyökeresen változtatni, mi szolgálja legjobban a gyerek igényét. Manapság kevés szó esik a belső hang szerepéről a szülői működésben, hiszen inkább a kívülről jövő, megtanulható nevelési készégeket, módszereket szokták hangsúlyozni.  Az intuíció azonban veleszületett képesség, mely segít különbséget tenni a jó és a rossz között, és teljesen egyedi, Önre jellemző módon segít hatékonyan funkcionálni. Nem ugyanaz jó mindenkinek. Egyedi válaszokat érdemes találni: mely Önnek, az Ön családjában, pont akkor, pont az Ön gyerekénél működik. Ez nem vakrepülést jelent, szokatlan helyzetben, vagy krízis esetén, ha úgy érzi elbizonytalanodott gyereke nevelését illetően, kérjen útmutatást, vegyen igénybe szakmai segítséget.

Gyakran fordulnak hozzám szülők olyan kérdésekben, melyben csak segítenem kell meghallani a belső hangjukat, szülői intuíciójukat. Egy jól sikerült tanácsadási folyamat végén, így kiáltanak fel:

„Tudtam, éreztem, én is pont így gondoltam!” Ebből tudom, hogy sikerült egyénre szabott, egyedi tanácsot adjak, melyet biztosan sikeresen tudnak majd otthon alkalmazni.

Számos gyermeki tünet esetén érdemes felerősíteni magában szülői intuícióját, mely közelebb visz az elakadás feloldásához:

Mikor úgy tapasztalja, hogy gyereke az oviban rosszul érzi magát, figyeljen belefelé! Mi lehet az oka? Mi változott meg? Miből van hiánya gyerekének? Milyen tapasztalatok érik? Mire vágyna? Rakja össze az apró megfigyeléseit, a gyerek közléseit, és biztosan tudni fogja mi a baj. Nincs kivel barátkozni a csoportban? Bántotta valaki? Nem kötődik eléggé az óvónénihez? Szívesebben lenne otthon? Sok változás volt az életében mostanában? Sokféle oki háttér lehetséges, és mindnek más a megoldása. De nem kell bizonytalannak, tehetetlennek éreznie magát, hiszen az ok felderítése már fél siker a megoldás felé vezető úton!

Ha igazságtalanság éri gyerekét, és ő dühöng emiatt: próbáljon meg a gyerek személyiségét alapul véve ráérezni, hogy mi zavarja őt? Ő akart lenni az első? Másokkal összehasonlítja magát? Mit nem tud kifejezni? Azt érezheti, hogy ő kevesebb figyelmet kap? Az intuíciót arra is tudja használni, hogy átvegye a gyerek szemszögét, együttérezzen vele. Bármilyen irracionálisnak is tűnik elsőre a gyerek dühe, lassan kibontakozik majd Ön előtt, hogy milyen frusztrációk vezettek ide.

Ha a gyerek iskolai viselkedése kifogásolható, ismét teret kap a szülői megérzés. Mi állhat a háttérben? Jól beilleszkedett az osztályba? Vannak sikerélményei? Hogyan tud alkalmazkodni az iskola szabályaihoz? Szereti őt a tanító néni? Kötődik a pedagógushoz? Átgondolva gyermeke társas helyzetét az intézményben, képet kaphat arról, hogy mi váltja ki a magatartás zavart. Képzelje maga elé gyerekét, és érezzen rá arra, hogy mi zavarhatja őt az iskolában. Ennek a felismerésnek mentén tud majd számára segítséget kérni, képviselve az érdekeit.

Lehet, hogy nem az Ön gyerekével van a baj? A szülői intuíció segítségével megismerheti gyermeke szempontjait, így megállapítva, hogy a felé irányuló elvárások reálisak-e? Gyermeki tünetképzés hátterében gyakran áll a nem megfelelő környezet, az irreális elvárások.

A sok, laikusoktól kapott tanács elbizonytalanító. Véleményt mond a szomszéd, a játszótéren megismert anyuka, a gyerektelen barátnő, és a külföldön élő sógornő. Nem lehet ennyi elvárásnak megfelelni, és nem is biztos, hogy ők tudják jól! Ami az ő megoldásuk, nem biztos, hogy Önnek is beválik!

Tapasztalatom szerint sok szülő könyvélményre hivatkozik, onnan merít technikákat gyermeke neveléséhez. Gyereket nevelni azonban könyvből nem lehet, ahány féle könyv, annyi féle jótanáccsal szolgál, amit egyáltalán nem könnyű a gyakorlatba ültetni. Az egyik szerint türelmesnek kell lenni, a másik szigorú rendszert vezet be a gyerek életébe. Az egyik szerint meg kell tanítani egyedül elaludni a gyereket, a másik szerint, amíg a gyerek igényli, ki kell elégíteni érzelmi szükségleteit, éjszaka is. Csupa ellentmondó tanács! Lehetséges, hogy ezeket a könyveket nem az Ön gyerekére szabva írták? Válassza ki az Ön és gyereke személyiségéhez illő módszert!

Tippek:

  • Önmaga felé se legyenek irreális elvárásai

Sok szülő csúszik bele abba a hibába, hogy elképzel egy nagyon magas szintű, idealizált szülői működést, és csalódik, ha nem üti meg mindennap a magas mércét.

  • Következetesség? Egy pontig!

Emberek vagyunk, nem robotok, így a hasznos nevelési tanácsokat sem szabad szélsőségesen értelmezni. Nem cél a tökéletes működés, ám fontos, hogy nagy vonalakban hallgasson a megérzéseire, engedve bizonyos szintű flexibilitást, változatosságot is.

A szülő dolga jónak, szerethetőnek látni gyerekét. Ne bizonytalanodjon el, nem minden a nevelés hatása, vannak veleszületett tulajdonságok, életkori sajátosságok is. Irigy a gyerek? Dacos, ellenálló? Indulatos a társaival? Ezek nem az Ön nevelésének kudarcát, csődjét jelentik! Sokszor természetes életkori sajátosságokról van szó, mely idővel rendeződik, elmúlik.

Lehet fejlődni a szülői kompetenciákban, de fontos tudni, hogy nincs egy arany módszer, mely minden helyzetben alkalmazható. A módszerek közül is intuitíven kell válogatni: mi illik az Ön személyiségéhez, korábbi tapasztalataihoz, családjához, gyerekéhez, az adott helyzetben? Mit tud hitelesen képviselni? Mi válna be az Ön gyerekénél? Az egyik legfontosabb szülői tulajdonság pont a szülői megérzés-intuíció, mely odafigyeléssel szintén fejleszthető!

Ne hagyja magát elbizonytalanítani, Ön ismeri legjobban gyerekét!

Bővebben a témáról a www.deliageva.hu webshop könyvkínálatában tájékozódhat, most 15 %-os kedvezményt igénybe véve.

protect.png

A játék szerepe gyerekkorban

A gyerekek életében egyre inkább teret hódítanak a passzív időtöltések: a kütyüzés és a képernyőnézés. Ilyenkor a gyerek passzív befogadó, és ahogy elöntik, elárasztják a gyorsan váltakozó, villódzó képek, úgy nő benne a feszültség. Belekerül egy furcsa, módosult tudatállapotba, amiből nagyon nehezen tud kiszakadni. A sok tv nézéshez szokott gyerek nehezen tudja irányítani a figyelmét, szokatlan neki, hogy elmélyüljön valamiben, gyakran unatkozik, és nem képes 5 percre sem egyedül lefoglalni magát.

Azonban ez változhat! Újra kell tanulni játszani, nagyobb teret biztosítva a gyermeki kíváncsiságnak, a felfedezés örömének, ezáltal elősegítve a gyerek kompetencia érzésének -a „Meg tudom csinálni!” érzésnek- a megerősödését.

A jó játék a képernyő nézéssel szemben, aktív időtöltés, igazodik a gyerek érdeklődédéhez, fejlettségi szintjéhez, képességeihez. Megmozgatja, kihívások elé állítja, lehetőséget ad az elmélyülésre.

Sokféle játék elképzelhető, mely a képernyőnézés alternatívája lehet, az alábbi felsorolás ízelítőt ad a gyermeki játék sokféleségéről, elengedhetetlen szerepéről a gyerek egészséges fejlődésében.

Konstruktív, azaz építő játék: ilyen például a fakocka, a duplo Lego, a Lego, Playmobil, a Geomag, a Jáva, makett építés, golyópálya. A gyerek megtapasztalhatja az építés által, hogy létrehoz, kreál valamit. Követheti az összerakási ábrát, vagy építhet fejből, mindenképpen fejlődik a téri tájékozódása és a finommotorikája is. Van, akinek jó műszaki érzéke van, és egyből át tudja fordítani a 2 dimenziós ábrát 3 dimenziósba, ahogy a térben összeépíti az alkotóelemeket. Előfordul, hogy egy gyerek elsőre ügyetlennek bizonyul az építésben, azonban gyakorlással, próba-szerencse alapon próbálgatva az összerakást, egyre több sikerélményhez jut. Ez a fajta téri-vizuális tájékozódást és finom motorikát fejlesztő játék jó szolgálatot tesz majd az iskola kezdéskor, hiszen ezek a részképességek fontosak az írás-olvasás elsajátításánál.

Szerepjáték: Figurákkal, bábokkal, plüssökkel játszák szívesen a gyerekek. A képzeletet megmozgatja, a belső világ, a gyerek fantáziái megelevenednek, kifejezhetővé válnak. Sokszor segíti a való életben tapasztaltak megértését, feldolgozását, alkalmas az érdeklődés és az érzelmek kifejezésére. A gyerek a szerepjáték során szerepeket játszik el, ezáltal a világról való tudása megszilárdul, nagyobb magabiztosságot szerez, szereprepertoárja bővül. Vannak olyan gyerekek, akik egy bottal is jól eljátszanak fél óráig, nekik rendkívül színes és gazdag a belső világuk. Akinek a szerepjáték nem megy olyan jól, annál inkább fontos, hogy gyakorolja, mert a szókincs, a kifejezőképesség, a beleérzőkézség és az empátia is fejlődik általa.  A szerepjátéknak gyakran része az ismétlés, mely jól tükrözi a gyermek érzelmi igényét, hogy egyfajta átélést, szerpet, újra és újra megtapasztalhasson. alkalmas a megterhelő életesemények: pl. veszteség, kórházi élmény feldolgozására is, hiszen az újra és újra eljátszott, eredetileg szorongáskeltő történés megérthetővé, befogadhatóvá válik általa. A szimbolikus, ’mintha’ játék lehetőséget ad az érzelemvilág, az indulatok, belső feszültségek kimutatására.

Szabályjáték: Ebbe a kategóriába tartoznak a társasjátékok, kártyajátékok. Általuk a szabálytudat fejlődik, a gyerek jobban megérti az ok-okozati viszonyokat, gyakorolja a késleltetést, hiszen ki kell várni a sorát. A kooperáció és a kudarc tűrés is fejlődik. Először gyakran nehéznek találják a gyerekek, hogy nem mindig ők jönnek, és nem mindig ők nyernek. Azonban idővel reálisabban látják saját szerepüket, csökken az énközpontú gondolkodás, és a versengő magatartás mellett megjelenik az együttműködő viselkedés is. A dobókocka használat miatt a globális számfogalom, a ritmusérzék (annyit lépjen a táblán, amennyit dobott) is megszilárdul. A késleltetés képessége, a szabálytudat, a kudarc tűrés elengedhetetlen a társas együttélés sikeres elsajátításához, így miniben ezek a fajta játékok a nagybetűs Élet játékszabályait is tanítják.

Mozgásos játékok: például szabad levegőn szaladgálás, fogócska, eszközigényes hobbi sportok: biciklizés, rollerezés, görkorcsolyázás. A gyereknek lehetőséget ad levezetni az energiáit, fizikumát erősíteni, nagymozgásának koordinációját összehangolni. Fejlődik az egyensúlyérzék, a tájékozódás, az irányok ismerete. Egy átlagos gyereknek is meglepően nagy a mozgásigénye. Ha egy gyerek nincs kellően ’lemozgatva’ a lakásban fog randalírozni: ugrál a kanapén, szaladgál a konyhában, felmászik a bútorokra. Ezek a tevékenységek nem igazi rosszalkodások, csupán azt jelzik, hogy tombol benne a mozgásra való vágy, aminek teret és időt kell biztosítani. Egy átlagos gyerek simán tud, és szeret délelőtt és délután is két órát mozogni. Érdemes átgondolni, hogy ehhez képest mennyi mozgásra van lehetősége egy nap az Ön gyerekének?

Kézműves játékok: A kreativitás és az alkotás örömét adja. Fejlődik a fantázia, és a finommotorika, javul a ceruzafogás és az eszközhasználat pl. olló, ecset. Vannak olyan gyerekek, akik nagyon szívesen fűznek gyöngyöt, színeznek, vagy éppen gyurmáznak. Nekik érdemes újabb és újabb eszközöket mutatni, hiszen a kreatív alkotás az önkifejezés módja is számukra. Mások úgy kerülik ezeket a tevékenységeket, mint a tüzet. Feltételezhető, hogy egyes részképességek éretlensége folytán, ők azok, akik ügyetlennek élik meg magukat, és hamar elvesztik az érdeklődésüket. Náluk különösen fontos, hogy tapasztalatot szerezzenek a kézműves játékokban, hiszen a vizuo-motoros koordináció, a szem és a kéz összehangolása, a finommotorika, pl. a rajzolás által, előkészíti az írás elsajátítását.

Az aktivitás, a sikerélmény szerzésének lehetősége közös a fent említett játékokban, melyek mindegyike, sokkal, de sokkal fejlesztőbb a tv vagy bármilyen képernyő nézésnél!

Nem kell kifejezetten fejlesztőjátékban gondolkodni, elég csupán nagyobb teret, több időt hagyni a szabad játéknak, melynek során a gyerek ösztönösen rátalálhat arra, amire éppen igénye van. Pont az egyik legkézenfekvőbb dolog, a játszóterezés: szabad levegőn, kortársakkal történő mozgásos játék oldja legjobban a feszültséget, az energiát konstruktívan csatornázza, a szocializációt elősegíti és örömet ad.

A gyerekek utánzás és modellkövetés útján tanulnak elsősorban, így a képernyőből feléjük áramló sok-sok információ nagy része ’emésztetlenül’, feldolgozatlanul lebeg csupán, melynek töredékét értik csak meg, a nagyobb részük nyugtalanságot, szorongást, feszültséget kelt bennük.

A gyerek játéktevékenységét nem a sokféle műanyag játék ösztönzi, hanem a felnőtt egy-egy jó ötlete, bevonódása, mely lendületet ad, hogy újfajta módon töltsék el az időt. Idővel, az ilyen tapasztalatokra szert tett gyerek, ha unatkozni hagyják, rátalál valamilyen játéktevékenységre, mely idegrendszerének pihentető és egyben fejlesztő is.

Csökkentse minimálisra  képernyő időt, és vezesse vissza gyerekét természetes közegébe: a szabad játék, fantázia és mozgás világába!

playingkid.jpg

 

 

 

Vissza a régi kerékvágásba

Sok szülő arról számol be, hogy a téli szünet kezdete óta gyereke kezelhetetlenebb lett, nem fogad szót, egész nap csak a képernyőt bámulná, édességet enne és nincs kedve kimozdulni. Nemrég egy anyuka sóhajtott fel így nálam: „Én már úgy várom, hogy visszazökkenjünk a normál kerékvágásba!”

Megértem őt. Az ünnepek, szünnapok várása, átélése-átvészelése után, sokan már vágynak vissza megszokottba. Még titkon a gyerekek is. Bár ők ezt sosem vallanák be.

Mi lehet állhat a gyerek kezelhetetlen viselkedésének hátterében?

Az gondolnánk, hogy a téli szünet adta pihenőnapokon mindenkinek kisimulnak az idegei, létrejön a régóta áhított családi harmónia. Igaz, hogy több a lehetőség a lazulásra és a pihenésre, de valójában nem ez a legmarkánsabb a szünetben. A változás, a sok alkalmazkodás, a szokatlan, idegen helyzet megterhelő a gyerekek számára. Az ünnepek során márpedig sok ilyen adódik. Rokonlátogás. Sürgés-forgás. Kötelezőnek megélt, vagy éppen intenzív, örömteli találkozások. Betegség, lábadozás. Feszültségek, mert a hirtelen jött sok együtt töltött idővel nem könnyű mit kezdeni. Az addig jól működő rutinok eltűntek, minden a feje tetejére áll, délelőtt 11-kor még könyörögni kell, hogy vegye le a pizsamáját és este 10-kor se lehet beimádkozni a gyereket az ágyba. A gyerek nyűgős, nyúzza a szüleit, testvéreit, és a sok szép és drága, nemrég kapott ajándék ellenére képtelen magát lekötni, lefoglalni. Feltűnően unatkozik, követelőzik és szembe megy a felnőttek akaratával.

Az ünnepek alatt együtt a család, de sokszor nem nyugiban. Megy a vendégségre készülés, vendégségbe szaladás. A gyerekek elhalmozzák ajándékkal, édességgel, megengedőbbek, mint szoktak. Mindehhez könnyű hozzászokni.

A gyerekek sokszor nem reagálnak jól a változásokra, hiszen elveszik az a megtartó keret: struktúra, napirend, ami addig az érzelmi biztonságukat szolgálta. Nem csak a szülők titkos kívánsága, hogy térjen vissza minden a régi kerékvágásba, hanem tulajdonképpen a gyerekeké is. Mert bár rövidtávon előnyösnek tűnhet a napi több óra képernyőnézés, a sok édesség, a kitolt lefekvés idő, azonban mindez hosszútávon, de már egy-két hét után is visszaüt!

Természetes, hogy ünnepekkor, hosszabb óvodai-iskolai szünetben felborul az addig beolajozottan működő napirend, mindenki vágyik a kevésbé feszes időbeosztásra. Azonban a jóból is megárt a sok!

A gyerek nem elromlott, hanem kissé össze van zavarodva. Hogy mit lehet neki, hogy mit vár el tőle a szülő, hogy mi lenne a dolga.

A szülő szemszögéből a sok szünnap, mikor a gyerekek nem járnak intézménybe és ő sem munkába, sokszor melósabb és fárasztóbb, mint a hétköznapok. Az állandó jelenlét, a felnőtt ’énidő’ teljes hiánya türelmetlenebbé, feszültebbé teheti a szülőt.

A mindennapok: a strukturált, kiszámítható napirend meghozza majd a gyerek ’megjavulását’. A hétköznapokban meg már csak arra kell figyelni, hogy mindabból, amiből hiányt szoktunk felhalmozni: lelassulásból, együtt töltött minőségi időből jusson egy kicsi az ünnep mentes napokra is!

tired-mom1.png

 

Kérés

Kisgyerekek bizonytalanságban. A halál árnyéka, mint Damoklész kardja lebeg felettük. Egy beteg édesapa, aki semmi mást nem szeretne, csak minél több időt a gyerekeivel tölteni. Ma Magyarországon, az áldozatos, erejükön felül dolgozó orvosok ellenére, sajnos nem elérhető az összes olyan modern, a rák kezelésben áttörést hozó gyógymód, ami Európában máshol már igen. Szokatlan kérnem Önöktől, még sosem tettem ilyet. Most sem magam miatt teszem, hanem egy család miatt, akiket évekkel ezelőtt ismerhettem még, még akkor az egészséges családfővel. Nemrég jutott a tudomásomra, hogy mi minden történt velük azóta, és hogy milyen nehéz helyzetbe kerültek.

Azonkívül, hogy Zolit és a családját ismerem, személyes indíttatásom is van, ahhoz, hogy most a nyilvánossághoz forduljak. Az én családom is került már hasonló helyzetbe. Akkor jószándékú emberek önzetlen felénk fordulása és anyagi segítsége kellett ahhoz, hogy édesanyám megérhesse első unokája, kisfiam születését, és hogy felhőtlen hónapokat tudjon, -akkor már nagybetegen- vele tölteni. Minden perc, minden apró segítség számít. Tudom, voltam már azon az oldalon. Hiszem, hogy most rajtam a sor, hogy valakinek visszaadhassam, azt a sok jót, pozitív energiát, anyagi segítséget, amit anyukám betegsége kapcsán én is megtapasztaltam. Én utaltam Zoli gyógyulására. Tudják, bármikor, bárki kerülhet ilyen helyzetbe. A betegség nem válogat. Ahogy pár hónappal ezelőtt a beteg kisfiú, Zente kapcsán, ismét kiderülhet, hogy sok kicsi sokra megy, és az összefogás csodákra képes! Kérem, segítsen Ön is, ha tehet, hogy ez a négy csodaszép kisgyerek minél tovább az apukájukkal lehessen. Mindig van remény!

„Zoli 41 éves és négy kisgyerek édesapja, 2019. áprilisa óta küzd kiújult ritka nyirokrákbetegséggel (Non-Hodgkin limfóma, PMBCL). Négy különböző kemoterápián és immunterápián van túl, melyek egyike sem volt eredményes. A magyarországi gyógyítási lehetőségek elfogytak, itthon már nem tudják megmenteni. Európa több országában már elérhető egy 2017-ben engedélyezett terápia (CAR-T Cell), mely jó eséllyel megmentheti őt. Münchenben megkaphatja a kezelést, de ennek teljes költségét előre ki kell fizetnünk. Zoli megmentéséhez 250 millió forintra van szükségünk.
Nekünk ez az összeg önerőből elérhetetlen, de ha kétszázötvenezer ember úgy dönt, hogy segít megmenteni őt a gyerekeknek, s utal 1000 Ft-ot, akkor megvan a szükséges összeg.
Az alapítvány neve: Itthon-Otthon Alapítvány

Magnet Banknál vezetett számlaszám: 16200223-10054653

külföldről: HU80 1620 0223 1005 4653 0000 0000

SWIFT kód: HBWEHUHB

Paypal: [https://www.paypal.me/saveZoli](https://www.youtube.com/redirect…)

szivesen.jpg

Az édesapa blogot ír a betegségéről, ami az alábbi linken elérhető:
[https://legyozleknhl.home.blog/](https://legyozleknhl.home.blog/…)
A legkisebb segítséget is köszönünk mindenkinek.”

A gyerekvállalás krízise

Krízisként gondolunk egy veszteségre, szakításra, munkahely elvesztésre, halálesetre, nem várt negatív életeseményre. A gyermekvállalást nem soroljuk életünk krízisei közé. Pedig kéne.

Sokan magától értetődően a párválasztás, elköteleződés után, fészekalapításba kezdenek. Csakhogy, ahol a hollywoodi filmek véget érnek (egymásra találnak, összeházasodnak), ott kezdődik a valódi élet.

Mikor a párok kettesben alakítják ki lehetőségekkel, szabadsággal, komforttal teli életüket, nem szoktak kiütközni a problémák. Szeretik egymást, egymást választották, és bizakodva vágnak bele a gyermekvállalásba. Azonban, arra, ami következik, senki sem készítette fel őket.

Saját ritmusból kiesve, alvásmegvonással, személyes célokat, vágyakat félretéve működni: embert próbáló dolog.

Gyakran mégis úgy érzik a párok, hogy ez csak velük történik. Már nem tudnak beszélgetni, szórakozni járni, intimen időt tölteni együtt, akkor, és úgy, amikor szeretnének. Mindebből drámaian kevés jut, így hát levonják a következtetést: rossz a kapcsolatunk! Egymást okolják saját nyomorukért és közben a köztük lévő szakadék egyre nő. Elfojtott, ki nem mondott feszültségek, hordozott sérelmek, titkon lelket rágó elégedetlenség. Hiány. Súlyos érzelmi hiány, melyet a másik nem tud, vagy nem akar betölteni?

Megfelejtkeznek arról, hogy krízist élnek át, melyben szinte lehetetlen jobban működni és teljesíteni, mint, ahogyan ők tetszik! Képzeletben cseréljük ki a pár egyik vagy másik tagját! Ki tud egy kisbaba, vagy kis korkülönbséggel született testvérek, vagy a 3. pici mellett fitten, üdén, energikusan viselkedni a nap 24 órájában? Ki lenne képes hasonló élethelyzetben a régi önmaga maradni?

Ki tehet erről? Kinek a hibája? Sokszor erre felé járnak a pár tagjainak gondolatai, pedig ez a fajta gondolkodásmód nem segít…

Az irreális elvárások, a feszültség egymás közé kerülése távolítani kezdi a pár tagjait egymástól. A gyerek körüli témák számtalan vitára adnak lehetőséget. „Nem segítesz eleget!” „Elkényezteted!” „Te meg nem vagy elég szigorú vele!” „Neked már csak a gyerek fontos!” „Azt sem tudod, mi van velem!”

Ott vannak a hozott családi minták, melyek gombnyomásra aktiválódnak. „Mi így szoktuk!” „Ezt így kell!” -hiszi mindkét fél, és most derül csak ki, mennyire különbözőek az értékek és szokások a származási, eredeti családjaikban.

Jobb lesz a helyzet, ha felismerik, hogy a gyermekvállalás minden áldásával együtt krízis is? Nem, nem lesz azonnal jobb. De segít másképp gondolkodni a helyzetről, és segít abbahagyni önmaguk és párjuk hibáztatását.

Ismeretlen élethelyzet, számtalan új kihívás, soha nem tapasztalt nehézségek. Valljuk be, mondjuk ki, hogy a gyerekvállalás ezzel is jár. Határtalan öröm és mérhetetlen terhelés. Óriási próbatétel a párkapcsolatnak.

Ha a pár ki meri mondani, hogy nem erre számítottak, hogy nehéz, hogy segítségre van szükségük, máris elhárul az a fajta álca, hamis elvárás, hogy kifelé nem szabad mutatni a nehézségeket.

„Mit gondolnak majd mások, ha nem vagyunk felhőtlenül boldogok, pedig gyerekünk született?”

Azonban, ha felismerik a helyzet krízishez hasonlító jellegét, akkor másfajta megoldási módokat lehet aktiválni:

- Segítséget szabad igénybe venni!

- A szociális hálót (család, barátok, ismerősök) szorosabbra kell fonni.

- Nem szabad a pár másik tagját hibáztatni.

- Ismerjék fel, hogy nincsenek egyedül.

- Tudják, hogy természetes, hogy ez ilyen nehéz az elején.

- Ne minősítsék a kapcsolatot rossznak, csak mert nem olyan, mint régen volt.

- Ne tűzzenek ki irreális elvárásokat maguk és párjuk felé.

- Egyszerűsítsenek: engedjenek el az elvárásokból.

- Kommunikáljanak egymással, ne dédelgessék sérelmeiket.

- Bízzanak benne, hogy ez a normatív krízis elmúlik, idővel helyzetük javulni fog!

couple.jpg

süti beállítások módosítása