Gyermekpszichológiáról érthetően

Deliága Éva gyermekpszichológus blogja

„mesztelen nök”-írja be a keresőbe a 9 éves fiú, kell aggódni?

2018. július 02. - Deliága Éva pszichológus

Szegezte nekem a kérdést nemrég egy apuka. Mit lehet erre mondani? Tény, hogy a mai gyerekek korán találkoznak a legkülönfélébb szexuális töltetű tartalmakkal. Egy második osztályos kisfiúnál normális, hogy a szex iránt érdeklődik? Egyáltalán érdeklődik, vagy nem szabad ezt a következtetést levonni egy google keresés miatt?

 Az óvódás kort követő időszak, még a kamaszkor beköszönte előtt elvileg nyugodt periódusnak számít, amikor a gyerekek mentális és fizikai fejlődése egyenletes tempóban zajlik, ilyenkor nem jellemző az ébredező szexuális érdeklődés. Azonban a mai felgyorsult világunkban nincsenek meg ennyire jó elkülöníthetően a fejlődési szakaszok, így a kamaszkor is mintha előbbre tolódott volna. 9 évesek már bőven ’kiskamasznak’ számítanak, és az ovi utáni első években, már rögtön kezdődik a menőzés, a kütyüzés, visszabeszélés, a felnőtt, korhatáros filmek iránti érdeklődés: mindaz, amiről azt hitte a szülő, hogy majd kamaszkorban lesz jellemző.

Így azon sem lehet csodálkozni, hogy abban az ingeráradatban, amiben a mai gyerekek élnek, hamarabb találkoznak a szexuális töltetű tartalmakkal is. Bármikor szembe jöhet egy címlap az újságárusnál, egy tv reklám, vagy egy filmből egy bevágott előzetes. Ilyen közegben a gyerekek érdeklődése is hamarabb kezd nyiladozni a szexualitás iránt, bár hormonálisan és testileg még nem érettek rá.

Alsóban gyakori, hogy már van okostelefonhoz hozzáférésük a gyerekeknek, vagy saját telefonnal rendelkezve, esetleg nagyobb testvér vagy unokatestvér indíttatására ők maguk is aktív keresőjévé és terjesztőjévé válnak az ilyen jellegű tartalmaknak.

Ismert, és gyakori jelenségről van tehát szó, amitől nem kell szülőként megijedni. Jó, hogy, ha a gyermek nem csak titokban próbál tájékozódni, vagy kortársaktól elcsípett félinformációkból rakja össze magában az dolgokat. Ha jó, bizalmi kapcsolata van a szülővel, akkor azt is meg lehet beszélni, hogy miért keresett rá az interneten a ’mesztelen nök’ kifejezésre? A fenti példában az derült ki, hogy a kisfiú osztálytársai láttak már filmeket, ahol nénik és bácsik meztelenek és csókolóznak, ettől lett kíváncsi a kisfiú, és ő is el akart hencegni az osztálytársaknak azzal, hogy ő is már látott ilyet.

Nem arról van tehát szó, hogy egy 9-10 éves gyermek olyan érett szexualitással rendelkezik, hogy már stimuláló vizuális ingerekre vágyik, sem arról, hogy egy kisfiú a felnőtt értelemben vett izgató ingereket találná felajzónak, -meztelen keblek, fenekek- ez még nem az ő világa.

Lelki értelemben ennek a kisfiúnak is az az igénye, hogy egy korabeli kislánnyal összebarátkozzon, hogy kézen fogva sétáljanak az iskolaudvaron, és hogy több hét ismerkedés után szívecskés rajzot küldjenek egymásnak és, hogy adhasson egy puszit a kislány szájára. Ez a fajta fokozatos ismerkedés az érzelmekkel, a saját korosztálynak megfelelő érdeklődés egészségesnek mondható, és az lenne a cél, hogy a túlterhelő, elárasztó, túlzottan felnőtt szexualitást közvetítő ingerektől meg lehessen óvni a gyermeket.

Amit látjuk, a szülő nem lehet mindig, mindenhol jelen, teljesen ettől megvédeni nem fogja tudni gyermekét. De tehet azért, hogy a gyermekével napi beszélő viszonyban legyen, megtudja időben, ha ilyesmi történt, és ott legyen a gyermeke számára, ha esetleg kérdése lenne. Nem rossz ötlet a számítógép, internet használatát valamilyen módon korlátozni, például felnőtt tartalmakat megjelenítését korlátozó szűrőprogram telepítésével. Az internet biztonságos használata ugyanúgy téma kell, hogy legyen egy családban, mint a szexuális felvilágosítás, a gyermek ismereteihez és életkorához illeszkedő módon.

internetezofiu.jpg

Önbizalomfejlesztés gyerekeknek

„Én buta vagyok!” Nekem úgysem fog sikerülni.” Ismerősen hangzik? Miért van az, hogy egyes gyerekek alulbecsülik magukat? Bátortalanok, ha kihívással találkoznak, és már az előtt feladják, hogy igazán erőfeszítést tettek volna a siker érdekében.

 Szülőként borzasztó azt hallani, hogy a gyerek szapulja önmagát, kevésbé hiszi magát ügyesnek, értékesnek másoknál, nincs benne kitartás, lelkesedés: mindig a könnyebb ellenállás felé megy.

 Énkép, érzelmi biztonság, önbizalom. Olyan jelenségről van szó, mely mindezekkel a fogalmakkal összefügg, és amivel kell foglalkozni. Senki sem úgy születik, hogy mindenben kiválóan tehetséges, gyakorlás nélkül a legjobb valamiből, vagy, hogy minden tudás a kisujjában legyen.

 Ezt azonban a gyerekek nem tudják. A mai világban könnyebb is hozzászokni a gyorsan jövő eredményekhez, a szükségletek azonnali kielégítéséhez, és ellenállást vált ki a gyerekekből, ha valamit késleltetve, sok erőfeszítés, türelmes várakozás után lehet csak elérni, vagy megkapni.

Nem a szülő hibája, hogy magáról rosszat gondol a gyermek, hogy könnyen feladja, hiszen a szülők általában sok biztatással, dicsérettel nevelik gyermeküket.

Hogy alakulhat ki mégis, ilyen szülői háttér ellenére: önbizalomhiány?

A gyerekeknek nehéz türelmesnek lenniük, mindent azonnal szeretnének megkapni. Megfigyelhető, hogy azokat a tevékenységeket csinálják a legszívesebben, amiben ügyesek, és kerülik azokat, amiben nincs egyből sikerélményük. Ezáltal belekerülnek egy olyan ördögi körbe, a hol a gyengébb részképeségeik nem is fejlődnek tovább, hiszen azokat a területeket teljesen hanyagolják. Például, ha valakinek nem megy jól a rajzolás, és utána évekig ceruzát sem esz a kezébe, nem csoda, ha lemarad a társaitól, és alsóban mind a rajzolással, mind az írással problémái lesznek. Amelyik gyerek nem ügyes  a mászókázásban, inkább homokozik egész gyerekkorában. Akinek nem megy elsőre a görkorizás, soha többé nem hajlandó felvenni a korcsolyát. Még sorolhatnánk a példákat, azonban az mindegyikben közös, hogy ott van a háttérben egy picit gyengébb részképesség, amihez aztán nincs türelme, figyelme, motivációja és kitartása a gyermeknek, hogy fejlődjön benne. Közben persze érzi, hogy ő kissé ügyetlenebb azon a területen a társainál, és frusztrálódik abban, hogy neki nem megy olyan könnyen, vagy szépen, mint másoknak. És már jön is a negatív kritikája: „Én ezt nem tudom megtanulni!” „Én hülye vagyok.” Holott a gyermek pont az intelligenciája, reális észlelése miatt veszi egyáltalán észre, hogy ő más mint a többiek, itt szó sincs arról, hogy ő butább lenne.

Hogyan lehet szülőként segíteni ezen a kezdődő önbizalomhiányon?

 A világ nem fekete-fehér. A szülő segíthet árnyalni a gyermek világról alkotott képét, a képet, elmagyarázhatja neki, hogy attól még nem buta, hogy valamiben nem ügyes elsőre. A felnőtt segítheti gyermekét azzal, hogy jó példával jár elől. A szülő hozhat olyan példákat, amikor neki nem ment valami, és, ahogy gyakorolta kitartóan, ügyesebb lett benne. A gyakorlás és a szorgalom erejét hangsúlyozhatja a veleszületett képességeket nem túlértékelve. Pozitív megerősítést, dicséretét fordíthatja arra, hogy hangsúlyozza mennyire büszke gyermekére, ha kitartóan próbálkozik. A szülő reális elvárásokat kell, hogy támasszon gyermeke felé, hiszen attól is érezheti magát rosszabbnak, ha nálánál idősebbekkel, jobb képességűekkel van állandóan összehasonlítva. A „bezzegezést”, kritikus összehasonlítást kerülni kell, még testvérek között is, a gyermek fejlődését elég önmagához mérni. A gyermeket meg kell védenie az atrocitásoktól, a külvilág olyan gonoszkodó megjegyzéseitől, melyek gúnyt űznek a gyermek tapasztalatlanságából, gyakorlatlanságából. Bátorító közegben tud majd a gyermek idővel fejlődni. A gyermekkori tartósan rögzült negatív énkép befolyásolhatja a felnőttkori társas és szociális beválást, ezért fontos még kisgyermekkorban fellépni, ha azt látja a szülő, hogy rossz irányba haladnak a dolgok. Amennyiben tanácstalan kissé, legjobb, ha szakember segítségét kéri. A szülőnek sok türelemre van szüksége ahhoz, hogy gyermeke önmagáról alkotott képét pozitívra hangolja. A szeretetteli, elfogadó közeg, a reális elvárások és sok dicséret mentén, biztosan sikerrel fog járni.

onbiz.jpg

Hogy jól teljen a nyár!

Eljött a várva várt tanév vége! Mit tehet azért a szülő, hogy élményekkel feltöltődve, kipihenten térjenek majd vissza a gyerekek az iskolapadba?

Sok szülőtől hallom, hogy mennyire fellélegzett a gyermek, mióta vége lett a tanításnak. Tovább alszik reggelente, mosolygósabb, kiegyensúlyozottabb. Kár lenne tagadni, hogy az iskolai év alaposan leterhelte a gyerekeket és most igyekeznek bepótolni a lemaradásaikat: a barátkozás, játék és alvás terén. A szülők sokszor még ilyenkor is a feladott kötelező olvasmányokon, előírt olvasónaplókon, ukázba kiadott gyakorlófeladatokon feszülnek, míg a gyermek legszívesebben mindezek létezéséről is megfeledkezne.

 Neki van igaza.

A gyerekeknek elemi igénye a szabad levegőn lét, a sok mozgás, a kreatív, spontán játék. Így érdemesebb a kötelező feladatokat a nyár vége felé elővenni újra. Most nem szabad ilyesmivel terhelni a gyerekeket. A jó hír az, hogy a gyerekek fejlődnek maguktól is, anélkül, hogy fejlesztenék őket. A nagy növekedési ugrások, érésbeli nagy előre lépések gyakran pont nyáron tudnak megtörténni, mint, ahogy az is, hogy az eddig ömlesztve kapott tananyag le tud ülepedni kissé. Időt és teret kall hagyni ezeknek a biológiailag determinált változásoknak, a nyári szünet jótékony hatásai megmutatkoznak majd.

Van azonban a nyári nagy szabadságnak egy csapdája is. A gyerekek hozzá vannak szokva a struktúrához, a szabályos, rendszeres napirendhez, és a túl nagy szabadsággal nem tudnak mit kezdeni. Előjön az unatkozás, a nyafogás, a testvér froclizása. Nem mindenki tudja ilyenkor hasznosan kitölteni az idejét. Ha túl sokat vannak együtt a testvérek, -ami gondoljunk csak bele, merőben szokatlan a tanénévhez képest-, kiéleződhet a testvérféltékenység. Ezért érdemes arra törekedni, hogy a gyerekek külön-külön is nyaraljanak, illetve töltsenek időt a szüleikkel. A struktúra tehát még nyáron is fontos, így érdemes a nyári semmittevést táborral, üdüléssel, programokkal tarkítani. Mivel nagy logisztikai kihívás szülőként a nyári szünidő 2,5 hónapját kitölteni, erre az időszakra  a gyerekek felügyeletét megoldani, ezért jó ötlet lehet hasonló korú gyerektársaság szervezése, amikor hol egyik, hol másik szülő vigyáz a gyerekekre. Ne feledjék, gyereknek, gyerek a társa és jelentős nyúzástól kímélik meg magukat, ha sikerül a nyári szünidőt, pihentetően, ám hasznosan, lazán, ám mégis kissé strukturáltan kitölteni.

Tippek a nyárra

Mit ne:

- Ne hagyja napi több órát tv-t nézni a gyereket. A passzív időtöltéstől összességében feszültebb lesz, és olyan ingerek is érhetik, amik nem neki valók.

- Ne legyen a gyerek órák hosszat a számítógép előtt. A virtuális világ beszippanthatja, beszűkülhet az érdeklődése.

- Ne legyen naphosszat egyedül a 13 évesnél fiatalabb gyerek, még akkor sem, ha elég önálló már. A lakásban semmittevéssel, tv-zéssel eltöltöttmagányos idő nem igazán feltöltő élmény, nem a legjobb kihasználása a szabadidőnek.

- Ne zsúfolja tele a gyermek naptárát programokkal, utazásokkal. Igyekezzenek közösen kialakítani a nyár tervét, biztosítva ezzel, hogy a gyermek kívánságai is szem előtt vannak tartva.

- Ha a gyerek nem akar táborba menni, ne erőltesse. Sok gyereknek biztonságérzetet ad egy pedagógus, osztálytárs, vagy ismerős helyszín. Ha nem sikerül eloszlatni az ottalvós táborral kapcsolatos félelmeket, ne kényszerítse.

- Ne kösse az iskolai teljesítményéhez a nyári programokat, rossz jegyek esetén se várt programok megvonásával büntesse a gyermeket.

 

Mit igen:

- Tervezzék meg közösen a nyarat.

- Igyekezzen élményeket adni a gyermeknek, csinálhatnak olyasmit, amire tanév közben nincs lehetőség.

- Legyen több közös családi program, ha lehet: családi nyaralás.

- A késői sötétedés miatt természetes, ha később fekszenek és később kelnek a gyerekek.

- A gyerektársaság megszervezésében segítsen gyermekének, egy zsúrral, vagy pizsama partival nagy élményt szerezhet neki.

- Különböző korú és nemű gyermekei igényeit ne mossa össze, töltsön gyermekeivel külön-külön is időt.

- A szülőknek is jár a lazulás! Saját feltöltődésére is szánjon időt, ez gyermekei javára válik.

nyar.jpg

 

Megjelent új könyvem:

Ketten háromfelé - Válás gyerekkel

A terapeuta esetei

 

Hogyan kell „jól” válni, hogy a gyerekek a legkevésbé sérüljenek?
A válás soha nem csak a két szülőt érinti, mindig hatással van a gyerekekre is. A 13 és fél éves Szonja egyre szélsőségesebb megnyilvánulásai miatt a válófélben lévő szülők pszichológushoz fordulnak. A kötetben végigkísérhetjük a két éven át tartó integratív gyermekterápiát és a szülőkonzultációkat. Megtudhatjuk, hogyan lehet úgy válni, hogy a gyerek a legkevésbé sérüljön, valamint azt is, mi számít normálisnak kamaszkorban, és miként lehet jó érzelmi kapcsolatot ápolni egy apatikus vagy lázadó kamasszal. A könyv sok tanulsággal szolgál azoknak a szülőknek, akiknek a gyereke serdülőkorba lépett, illetve akikben felmerült a válás gondolata.

„Szonja üzenete szüleinek elgondolkodtat. Harag, sértettség, otthoni feszültségek. Nehéz a kamasz lány helyzete, hiszen apjára és anyjára is haragszik, ők meg ráadásul egymásra is. Ilyenkor a szülők sokszor a saját indulataikkal és fájdalmukkal vannak elfoglalva, és kevésbé gondolnak bele abba, hogy ezzel mit okoznak gyermekük lelkében. Fontos tudatosítani a szülőkben, hogy amire ők hónapok, évek óta készülnek, az a gyerek számára váratlan lehet.”

ketten_borito.jpg

Az empátia fejlesztésről

A gyerekek már születésüktől fogva rendkívül különböző személyiségjegyeket, temperamentumot, viselkedést mutathatnak. Van olyan baba, aki nagyon figyel a környezetére, szeret társaságban lenni, könnyen feloldódik, mosolygós. Van olyan, aki hamar túltelítődik ingerekkel, csak a hozzá legközelebb állókat tűnteti ki mosolyával, és nem szereti, ha ölelgetik, nem ad puszit.

Ugyanígy, az empátia területén is nagy különbségek mutatkozhatnak.

Van olyan kisgyerek, aki veleszületetten, mintha rá lenne hangolódva a környezetében lévő emberekre. Átérzi, könnyen át tudja venni érzéseiket. Elsírja magát, ha valakit szomorúnak lát, és önként ajánlja fel a csokiját, ha a papának kisebb darabka jutott. Valahogy ösztönösen képes ráérezni arra, hogy mi zajlik a másik emberben, megjelenik benne a segítő szándék, nem hagy maga körül érzelmi hiányt szenvedő embert, vagy állatot. Kérés nélkül ad, megoszt, gondoskodik, ápol.

Aztán ott van a másik véglet: aki szintén érzékeny és érzelmes, azonban nem tudja magát olyan jól kifejezni. Sokszor indokolatlanul dühös lesz. Úgy érzi, igazságtalanok vele. Azt nézi, ő hogyan tehetne szert előnyre, bele sem gondol, hogy ez hogy eshet a másiknak. Ő akar mindenből jobbat, szebbet, nagyobbat kapni. Rivalizál, ő akar az első lenni. Lehet, hogy kifejezi a szeretetét, de csak akkor, amikor ő akarja, nem babusgatható.

Egyik személyiségtípus sem jobb, vagy rosszabb a másiknál. Azonban a második esetben érdemes az empátia fejlesztésre hangsúlyt fektetni. Az érzelmekkel muszáj foglalkozni, hiszen ez a társas kommunikáció alapja. Jobban érvényesül majd az életben az a gyermek, aki meg tudja fogalmazni, hogy mi zajlik benne, aki jobban észleli, hogy a viselkedése mit okoz másoknak, és hogy hogyan érzik magukat az emberek körülötte. A gyerekeknél sok félreértés származik abból, hogy nem tudják árnyaltan kifejezni érzéseiket. Hogy csak két pólus létezik: a jó meg a rossz.

„Hogy vagy? Jól.”

„Milyen napod volt ma? Rossz.”

Ebből még keveset lehet megtudni, hiszen a lényeg pont az árnyalatokban lakozik.

„Köszönöm, ma nagyon feldobott vagyok, mert izgulok, hogy, hogy sikerült a matek dolgozat” vagy „Ma nem volt túl jó napom, mert csalódott voltam, hogy a legjobb barátom ma nem volt bent a suliban, így szünetekben nem tudtam kivel játszani.”

Máris sokkal árnyaltabb, mint a jó, vagy a rossz. Az empátiával összefügg ez a képesség, hogy saját magán belül képes legyen a gyermek beazonosítani, és korának megfelelő választékossággal kifejezni érzéseit. Innen már csak egy lépés a mások érzéseinek felismerése.

 

Hogyan segíthet gyermekének a szülő az empátia fejlesztésben?

 

- A gazdag és őszinte érzelmi kommunikációval

- A változatos szóhasználattal

- A meseolvasással, mely által gazdagodik a gyermek kifejezőkészsége

- A példamutatással, hogy ő is árnyaltan fogalmazza meg, mind pozitív, mind negatív érzéseit

- A dicsérettel, ha azt látja, hogy fejlődik az érzelmi kifejezés terén gyermeke

- A gyermek iránt mutatott empátiával, melyből tanul a  gyermek is

 

Jó technika, ha a szülő segít megfogalmazni gyermekének, hogy éppen mit élhet át. Ezt egészen kicsi kortól el lehet kezdeni, már akkor is érdemes így cselekedni, mikor a gyermek még nem is tud beszélni. Ez segíti őt abban, hogy idővel a sírás, csapkodás, dühöngés helyett, verbálisan tudja majd kifejezni negatív érzéseit. Ez nem azt jelenti, hogy  a szülő ráhagyja, hogy őrjöngjön. Hanem segíthet megfogalmazni, hogy mi zajlik a gyermekben. Például: „Látom, most mérges vagy rám. Látom nem esett jól neked, hogy nem engedtem meg valamit. Tudom, hogy most csalódtál, mert nem lehetett…”

Hasonlóképpen, jó, ha a szülő beszél saját érzéseiről, hogy ő maga mit él át, hogyan hat rá a gyermek viselkedése. Például: „Kicsim nagyon jól esett, hogy első kérésre szót fogadtál! Büszke vagyok, hogy ilyen okos nagyfiúként viselkedtél!” vagy „Kezdek egyre dühösebb lenni, mert még mindig elől vannak a játékok, pedig megígérted, hogy elrakod őket, mire jönnek a vendégek.”

Az empátia fejleszthető! Sok türelemmel és tanítással, a kevésbé fogékony gyerekek is nagy fejlődési utat járhatnak be ezen a területen, amivel a szülő megalapozhatja gyermeke sikeres társas kapcsolatait.

empatia.jpg

Kasztrált apák

Kinek esik jól egy apát tehetetlennek, száműzöttnek, a gyermeke életében elhanyagolható jelentőségűnek tekinteni? Kinek az érdekét szolgálja ez? A gyermekét biztos nem, akinek fontos, hogy megtapasztalja a nemi szerepeket, az anyai és az apai minőséget, és mindkét szülőjéhez tudjon kötődni. Mégis túl gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy a gyermek eszközzé, játékszerré válik két ember kapcsolatának megromlásakor. Amint válásra kerül a sor, zsarolási eszköz lesz a gyermekből. Ezt a bűnt legtöbbször anyukák követik el.

Élünk egy olyan társadalomban, ahol az apáknak kevesebb joga van.

Furcsa, hiszen a nőmozgalmak pont azért küzdenek, hogy a társadalomban régóta fennálló egyenlőtlenségeket kiküszöböljék, és a nők indulnak a hátrányoból. Kevesebb nő dolgozhat vezető pozícióban, és jellemzően kevesebb bért kap ugyanazért a munkáért. A feminista mozgalomról mindenki hallott már, és tény, hogy a nőknek be kellett törniük a felső oktatásba, a politikába, a filmszerepekbe, és mindenhová, ahol automatikusan a férfiak vitték a prímet. Hogyan lehetséges tehát, hogy van egy,- talán nem sok másik ilyet lehetne mondani -, egyetlen egy terület, ahol a férfiak vannak óriási hátrányban? Ez az apaság területe.

Elhanyagolható apróságról lenne szó? Végül is csak az a tét, hogy hogyan neveljük fel a jövő generációját. Hogy milyen férfi szerepet, apai mintát lát egy gyermek, milyen mintával tud azonosulni egy kisfiú.

Az esetek egy részében apa a ludas. Kilép a családjából, hátra sem néz, eltűnik a süllyesztőben, szándékosan nem vállal részt a gyermeke életében. Elszórta magját és megy dolgára. Most nem róluk van szó. Hanem azokról az apákról, akik válás után is szeretnének a gyermekük mindennapjainak részei lenni. Szeretnének aktívan, felelős szülőként jelen lenni gyermekük életében.

Túl sok olyan példát láttam már, ahol az anyuka szándékosan ennek a jognak a gyakorlását, a gyermekkel való kapcsolattartást: akadályozta. A módszerek változatosak lehetnek. A gyermek érdekére hivatkozva távol tartani az amúgy jószándékú, szülői feladatok ellátása alkalmas apát. Aztán, ahogy időben egyre kevesebbet láthatja gyermekét az apa, úgy romlik gyermekével az érzelmi kapcsolat is. Végül már a gyermek nem akar menni hozzá, és az anya széttárja a karját, hogy ő nem befolyásolta a gyermeket, mit tehetne, ha egyszer a gyerek nem akar menni? Rejtett, burkolt manipuláció, állítólag a gyermek érdekében. Aki nem akarja elszomorítani anyát, így ha apával van, és jól érzi vele magát, utána bűntudata lesz, hogy ezzel megbántja anyát. A jogi környezet, ahol minden lehetetlenül lassan zajlik, tulajdonképpen eltűri ezt a fajta jogsérelmet. Sérül a gyermek és sérül az apa joga a kapcsolattartásra.

Miért természetes, hogy automatikusan az anyához kerül egy gyerek váláskor? Miért várják el, hogy az apa lemondjon szülői felügyeleti jogáról? Miért alap beállítódás sok bíróságon a mai napig, hogy a két hetenkénti hétvégi láthatás elegendő az apa és a gyermek részére?

Miért gyakorol különös kegyet az anya, ha ’megengedi’, hogy ennél a törvényi minimumnál többet kapjon az apa, több időt tölthessen gyermekével?

A gyámhatóság és a bíróság embertelenül lassan, 40 év szemléleti elmaradásban működik.

Az anyák egyeduralma a gyermeknevelésben megingathatatlan, ami könnyen játszma helyzetet teremt. Sokszor az anyagiak is szerepet játszanak.

Közben friss pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy az apai minta elengedhetetlenül fontos a gyermek kiegyensúlyozott fejlődéséhez. Apák bizonyítják, hogy tudnak éppen olyan jól gondoskodni gyermekükről, ahogy egy édesanya tenné. Gyerekek nőttek már úgy fel, hogy mindkét szülővel megmaradt az aktív kapcsolatuk, és nem kellett nélkülözniük az apjukat, csak mert elváltak a szüleik. Ők a szerencsésebbek. Az ő szüleik felismerték valószínűleg, hogy ezzel jót tesznek nekik, elsősorban nem saját sérelmeiket a másik fél iránt, hanem a gyermekeik érdekét sikerült szem előtt tartaniuk.

Szemléletváltásra van szükség! Természetes a félelem a szülők részéről, hogy attól tartanak: a gyerek sérül majd a váláskor. Azonban erre nem az a megoldás, hogy az egyik felet ki kell írtani a gyermek életéből, mert haragszanak rá, és mert úgyis csak megzavarná a gyereket, ha egyszer az egyik szülőnél lenne, másszor a másiknál. Tévhit azt gondolni, hogy a gyerekek apa iránti szükségletét, igényét kielégíti, ha két hetente találkozhatnak. Minden családnak meg kell találni azt az egyedi megoldást, ahogy ők szeretnék kialakítani a kapcsolattartást, figyelembe véve a gyermek érdekét. De ne legyen axióma, hogy a gyermeknek ’csak egy otthonban, csak az anyjával, apát minél ritkábban látva’, élnie lenne az érdeke.

Társadalmi szemléletváltás is kellene ahhoz, hogy egyre kevesebb gyermek legyen a szülők közti játszma áldozata, és felismerjék az anyák is, hogy akkor szolgálják a gyermek érdekét, ha elismerik azt, hogy annak a gyermeknek apára is szüksége van.

dadsad.png

A szülői bűntudatról

A minap egy anyukával beszélgettem, aki elmesélte, hogy úgy érzi, nem az igazi a kapcsolata hat éves óvodás fiával. Mikor az előzmények kerültek szóba, kiderült, hogy fia tervezett baba volt, azonban mikor a pici megszületett épp lakásfelújítás kellős közepén tartottak, és néhány hétig eltartott, míg sikerült rendezni a körülményeket. Amit még az anyuka nehezítésnek élt meg akkoriban, hogy végül tér-aránytalanság miatt császármetszéssel segitették a világra a kicsit, aki nem akart szopni, besárgult, az első pár hétben nagyon aluszékony volt. Utána ingerlékeny, érzékeny, hasfájós kisbaba lett, akihez egy éjszaka nyolcszor is fel kellett kelni. A tejtermelés nem igazán indult be, a gyerek ímmel-ámmal szopott, sokat bukott, bár gyarapodott, de a rokonok megjegyzései alapján azt szűrte le az édesanya, hogy nem elég szépen, nem elég nagy tempóban. Tehát adott: zilált környezet, első gyerekes szülők tapasztalatlansága, nem pont a tervezettek szerint alakult szülésélmény, egy megnyugtathatatlanul síró csecsemő és a kívülállók kritikus megjegyzései. Csak a pszichológusi foglalkozások alatt sikerült lassan-lassan kibontani, hogy mindez hogyan járult hozzá az anyukát évek óta mardosó bűntudathoz, hogy mennyi minden nehezítette azt, hogy ez az anyuka kompetens édesanyának érezhesse magát.

Különösen nehéz helyzet, ha nem rendezettek a körülmények, ha napközben alig van segítsége az anyukáknak, - ahogy ennél a családnál is, - és ha a gyermek nem jó evő és alvó.

Az említett anyuka belekerült egy negatív spirálba, ahol az első perctől kezdve bűntudata volt, amiért nem tudta ’rendesen’ megszülni gyermekét, amiért nem volt képes megnyugtatni, és amiért nem tudta csak anyatejjel táplálni.

Az első gyerekes szülők gyakran esnek abba a hibába, hogy mindenfélét összeolvasnak az internetről a gyermekgondozás és nevelés kapcsán, és magukkal szemben irreális elvárásokat támasztanak. „Majd én csak hordozni fogom, mert micsoda szívtelenség babakocsiba tenni.” „Az én gyerekem két éves koráig kap majd anyatejet, akkor tudom jól erősíteni az immunrendszerét.” „Én mindennap főzni fogok majd neki bio élelmiszereket, nem adok neki bolti bébiételt. „Milyen anya az, aki bölcsödébe adja a gyerekét, minek szül az ilyen, én három éves koráig itthon leszek vele.”

Sok-sok elképzelés, gyereknevelési elv, ami, mint a kártyavár omlik össze, abban a pillanatban, hogy világra jön a kicsi.

Kiderül, hogy a gyereknek vannak hozott dolgai, szokásai, temperamentuma, ami egyáltalán nem biztos, hogy illeszkedik abba a képbe, amit az anyuka és az apuka elterveztek.

A sok magával szemben felállított elvárás miatt, amit a rokonok, ’jóakarók’ kritikus megjegyzései csak fokoznak, elkezdi magát ’szar anyának’ vagy’ rossz apának’ megélni a szülő.

Ördögi kör, mert onnantól kezdve a gyerek összes megnyilvánulását a saját hibájának érzi. Nem alszik jól? Biztos mert rosszul csinálom az altatást. Nem eszik jól? Biztos mert nem jól szoptatom. Sírós? Biztos, mert elkényeztettem.

Közben a szülő fárad, napról napra egyre fáradtabb, és pozitív visszajelzés híján egyre jobban marcangolja a kétség, hogy ugyan mi gond lehet vele, hogy neki semmi sem sikerül?

Az igazság az, hogy olyan is előfordul, hogy a szülő semmit sem ront el. Egyszerűen csak ilyen a gyerek. Sírós, nyugtalan, éjszaka 10-szer felébredős, válogatós evő.

A szülők, a tapasztalatom szerint, több mindent tulajdonítanak saját hibájuknak, mint, ami valójában az. A gyerek ’nem tökéletes’ működéséért önmagukat okolják, és ez már a gyermekkel való kötődésükre is kihathat. A szülők sokszor kíméletlenebbek önmagukkal, és az irreális, maximalista önmagukra vonatkozó elvárásaik miatt, extrán szenvednek attól, ha éppen nem jól sikerül megoldani egy helyzetet. Kiabál, és türelmetlen ilyenkor a szülő, és utána kardjába dől, hogy tuti, hogy a ő a földkerekség legrosszabb szülője. Közben nem is. Ehhez néha jól jöhet egy olyan hiteles külső szem – akár egy gyermekpszichológus személyében -, aki segít eldönteni, hogy mi az, ami életkori sajátosság, és a gyermekből fakad, és mi az a néhány dolog, amin, ha sikerül változtatni a szülőnek, akkor sikeresebb anyának vagy apának érezheti magát és javíthatja kapcsolatát a gyermekével.

sadparent.jpg

Mit kezdjünk az akaratossággal?

Megjelent első könyvem!

A magyar könyvpiacon szinte egyedülálló: pszichológia szempontból a gyermekneveléshez irányt mutató, kreatív, segítő szakmai-és mesekönyvet hoztunk létre szerzőtársammal: Lovász Hajnalka pedagógussal.

borito.jpg

Dedikált példányt itt rendelhet.

Ajánló

A szülőknek szóló részben nyolc, gyakorlatban jól alkalmazható, könnyen elsajátítható módszert dolgoztam ki, mellyel bővítheti a szülő az eszköztárát. Nincs olyan mindennapi konfliktushelyzet, melynek ne létezne empatikus feloldása. A különböző szituációkhoz és személyiségekhez igazodóan, a mesék példát mutatnak egy-egy módszer lehetséges alkalmazására. A zoknifigurák kalandjait - a szülők visszajelzései alapján - szívesen hallgatják, és kérik újra, meg újra a gyerekek. A zokni figurancsok kalandjain izgulva, velük együtt érezve, észrevétlenül fejlődik  a gyerekek érzelemkifejezése, empátiája és konfliktusmegoldási készsége.Hajnalka – sokat tapasztalt anyuka lévén – jó érzékkel szövi meséibe a legtöbb kisgyermek érdeklődésére számot tartható járműveket, épületeket, helyszíneket. A magyar meseirodalmat meglátásom szerint egyedülálló módon gazdagítja nagy emberismeretről tanúbizonyságot tevő, dacszelidítő történetekkel, melyeket a budapesti helyszínek miatt még inkább sajátjának érezhet az olvasó.
Ajánljuk ezt a könyvet olyan óvodás és kisiskolás korú gyermekek szüleinek, akik igényes, kreatív, választékos magyar nyelven íródott, a gyermek indulatkezelését fejlesztő, akaratosságuk feloldásában segítő mesékkel szeretnék csemetéiket megörvendeztetni.
Gondolatok a szerzőktől
Nagy örömünkre szolgál, hogy az évek óta csak gondolatban létező, majd fiókban őrizgetett mesék, és a több mint 10 év gyermekpszichológusi munka során szerzett gyakorlati tapasztalat szerencsés találkozásából megszülethetett ez a könyv.
Reméljük, hogy a könyv minden sorából, egész filozófiájából érződik a szeretetteli, gyermekközpontú megközelítés, mely a gyermek érdekét tartja szem előtt. Nem az a cél, hogy a szülő tökéletessé váljon, hogy minden helyzetet, minden konfliktust tankönyve illő módon kezeljen. A szülő is ember, felé sem támaszthatunk irreális elvárásokat. A könyv nem azt keresi, hogy mit rontott el a szülő, ellenkezőleg, megkeresi azokat a pontokat: elfogadás, következetesség, melyekre építeni lehet és szelíd tanácsaival a szülő-gyermek kapcsolat javítását, a szülő magabiztosságának növelését tűzte ki célul.
Köszönjük megtisztelő érdeklődésüket! Jó olvasgatást kívánunk!

Nem áldozat, hanem hős - a nehéz gyermekkor előnyei

A nehéz gyermekkor hátrányaival könyveket lehetne megtölteni. Sérül a kötődés, az önbizalom, a biztonságos világba vetett hit. Akkor mégis hogyan lehetséges az, hogy egyes emberek képesek megküzdeni az átlagosnál nagyobb akadályokkal és a hátrányból előnyt kovácsolnak?
November 13.i előadásomban megismerkedhetnek a rezíliencia, azaz a lelki ellenállóképesség fogalmával és konkrét eseteken keresztül bepillantást nyerhetnek azokba a személyiség tényezőkbe és környezeti védőfaktorokba melyek lehetővé teszik, hogy egy gyermekkori nélkülözést, elhanyagolást, veszteséget, traumát, vagy bántalmazást elszenvedett személy harmonikus, boldog, sikeres személyiséggé fejlődhessen.
Gyermekpszichológusként praktizálva összeszedtem azokat a dolgokat, melyeket a nehéz gyermekkort megélt felnőttek tehetnek önmagukért, vagy amivel védelmet biztosíthatnak gyermekeik számára. Én már tudom, hogy nincs olyan nehéz sors, vagy életkörülmény, ami biztosan tönkre tesz egy embert, nincs olyan gyermek, akiről le lehetne mondani, hogy áh, belőle már úgysem lehet normális felnőtt. A nehéz gyermekkor nem egyenlő elszúrt élet.
Fedezze fel magában is a hőst!
A Be Smart Klub által szervezett, November 13.i előadáson az alábbi kérdésekre is választ kaphatnak:

Hogyan lesznek utolsókból az elsők? Kit nevezhetünk hősnek? Vannak-e köztünk élő, láthatatlan hősök? Mi a boldog, sikeres élet titka? Hogyan függ ez össze  a gyerekkorral? A rossz gyermekkor feltétlenül azt jelenti, hogy elfuserálták az ember lehetőségeit, szabotálták a fejlődési útját? Miért nem a legelkényeztetettebb gyerekekből lesznek a legboldogabb felnőttek? Mire tanít a fizikai és lelki nélkülözés? Mi alapján dől el, hogy kiből lesz lehangolt vagy elégedett ember? Kiből lesz lelki roncs, kiből hétköznapi hős?

Egy kiszolgáltatott kisgyereknek mégis milyen eszköze lehet arra, hogy kikeveredjen a neki szánt sorsból, hogy épen megőrizhesse személyiségének integritását, kibontakoztathassa a benne rejlő potenciált és bízni tudjon a körülötte lévő emberekben?

Melyek lehetnek azok a védőfaktorok, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy elhanyagolást, vagy traumát elszenvedő emberek ép lélekkel megússzák?

Előadásomban számos gyermek és felnőtt kliensem esete nyomán adok választ a fenti kérdésekre. Van remény, a rossz gyermekkor nem predesztinál a lelkileg instabil, összetört, tehetetlen, magáról lemondó, vágyait feladó felnőtt létre. Az énvédő mechanizmusok, a megküzdés és a rezíliencia, vagyis lelki ellenállóképesség olyan pszichológiai fogalmak, melyek segíthetnek megérteni, hogy egy fizikailag, érzelmileg nélkülözést elszenvedő kisgyerekből hogyan válhat mégis sikeres, boldog felnőtt, gondoskodó szülő, szerető társ:Arra láthatunk példákat, hogy a nehézségeken hogyan lehet túljutni, és arra, hogy a gyermekkori meghatározó negatív élmények egyes esetekben hogyan katalizálhatják egy személy pszichológiai fejlődését, sorsát pozitív kimenetel felé, sikerpályára állítva.

A lelki ellenállóképesség növelése, a trauma feldolgozás, a megküzdés tanulható.

Az előadás időpontja: 

2017. november 13., 18:15–19:45

Helyszín:

Lurdy Konferencia és Rendezvényközpont
Könyves Kálmán Körút 12-14. I. Emelet, Budapest, 1097

 

A Be Smart Klub szervezésében jegyek kaphatóak:

 https://tixa.hu/nem-aldozat-hanem-hos_besmartklub

Belépő: 1690 Ft 

 A rendezvényre nincs regisztráció, a helyfoglalás érkezési sorrendben történik!

 /A jegyeket nem szükséges kinyomtatni, elég telefonon bemutatni/

Be Smart Klub… és kitárul a világ!

herogood.png